Főoldal » Ambrózy-Migazzi István és a Jeli arborétum

Ambrózy-Migazzi István és a Jeli arborétum

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ambrózy-Migazzi István 1869-ben született. A Vas megyei Tana községben nőt fel. Édesanyja révén a család vagyonát és a vépi park szépségeit is élvezhette gyerekkora óta. Ezek az élmények csak tovább mélyültek felnőttkorban, amikor európai körútja során a mediterrán területeken át egészen Anglia főúri parkjaikig megismerhette a növényvilágot.

Leginkább a botanika varázsolta el, ilyen irányú tanulmányokat folytatott Bécsben, Löwenben és Budapesten. Külföldön jogot tanult, sokat utazott, így ismerkedett meg egy-egy mediterrán régió, illetve speciális mikroklímájú térség (például Anglia, Algéria, a Genfi-tó) gazdag növényvilágával.

1892-ben feleségül vette Migazzi Antónia grófnőt, nevének második tagja innen származik. Felesége felvidéki, malonyai birtokán próbálkozott növények százainak telepítésével, botanikai kísérletezéssel. 1894-ben Spanyolországból és a Kanári szigetekről magával hozott növényanyaggal kezdte meg a munkát azzal a céllal, hogy nyolcvan holdas, zömmel tölgy és cser erdőállomány alatt egy mediterrán flórát idéző örökzöld kertet létesítsen. Megismerte a növények életmódját, a különböző környezeti hatásokhoz való alkalmazkodásukat. 1918-ban elhagyja Malonyát. A kert gondozását Misák főkertész végzi levélben történő utasítások alapján. Malonya a trianoni szerződéssel Csehszlovákiához (ma Szlovákia) kerül és az állam veszi gondozásba. (Ambrózy soha nem tért vissza félbemaradt munkájához).

A Káldy családtól megveszi a Jeli-hálás pusztát ötszáz hold területtel. Ez akkortájt lepusztult vidék volt. Ambrózy tulajdonképpen tűzifát keresett télire és ezt a területet ajánlották neki. Miután bejárta az új birtokot, látta, hogy nagyon kis területen sokféle faj élt. Meghagyta az eredeti vegetációt, de ezek mellé hagymás virágokat, örökzöldeket és virágzó cserjéket ültetett. Nagyszabású munkáját 1924-ben kezdte. Tanán és Jeliben is létesített faiskolát és szaporító telepet, amelyekből nárciszt, nőszirmot, pálmaliliomot, kankalinokat, borbolyákat, madárbirseket, bukszusokat, tiszafákat és kedvencéből a havasszépéket tömegével ültette. Az ültetéskor figyelembe vette a talaj- és állományadottságokat és a kitettséget. Ezért például s nyírligetes részre nárciszok, míg a nedvesebb területekre a páfrányok kerültek. Hogy sikerrel tudja folytatni a telepítéseket földkeverési kísérleteket végzett, a legkedvezőbb talajösszetétel megállapítására.

Kertművészeti elrendezését a pázsit, cserje, faállomány átmenet biztosítja, amelynél a tavaszi színhatást az évelő és hagymás dísznövények adják, a májusit a Rhododendronok, a nyárit a fehér nyírfák, az őszit a színes levelek, a télit pedig az örökzöld borókák. A havasszépék között lombhullató és örökzöldek is vannak, de az előbbiek vannak túlsúlyban. A bevezető út két oldalára élő sövény sűrűségben ültette a sárga virágú, illatos kaukázusi havasszépét. Az örökzöldek közül a legismertebb a grúziai havasszépe, melynek lila virága és szürkés fonákja van. A ketaba havasszépe Amerikából származik és egy kihalt indián néptörzs nevét viseli. A nagy fehér virágú japán havasszépe is az örökzöldek közé tartozik.

A kertépítő munka nagyon gyorsan meghozta a sikert. Ezen felbuzdulva további nagy terveket szövögetett: Hévíz körül szubtrópusi kert létesítése, a Dunakanyarban örökzöld fásítás, a Gellérthegy parkosítása, a Balaton északi partvidékének mediterrán kialakítása. Sajnos ezeket az álmokat már nem tudta valóra váltani, 1933-ban elhunyt.

Azonban halálával is szolgálni kívánta a kertet, sírhelyét ő maga jelölte ki az arborétum közelében. Kriptáján olvasható jelmondata, amely fő életcéljával megegyezett: Semper vireo – örökké zöldellek.

A parkban 2011-ig láthatott szobrot Cs. Kovács László készítette. 2009-ben felvetődött a gondolat egy új emlékmű készítésére. A régebbi sötétebb színű helyett egy világosabb emlékszobrot szerettek volna állítani a „virágos grófnak”. Ez utóbbit Görög András fafaragó készítette, és az ünnepélyes avatóra 2011. május 14-én került sor. A régi maradványai jelenleg az emlékházban láthatók.

A második világháború alatt és az azt követő zavaros időkben az arborétum nem gondozták.  A telepített növényeket a honos akácos, borókás, seprűzanótos, nyíres foltok a teljes megsemmisüléssel fenyegették. 1953-ban a kertet védetté nyilvánították, majd pár év múlva a növénykateszter készült, amely a grófi hagyatékból csupán 15 fenyő és 19 lombhullató fás növényfajtát talált.

A hatvanas évek erdészpolitikája szerencsére változást hozott a haldokló kert életébe. Az egzóták telepítése Ambrózy nyomdokain haladva újraindult és az eredeti állapotok irányába haladt. Az arborétum többi részén kísérleti célú telepítések történtek. A fő cél az volt, hogy olyan fafajokat találjanak, amelyek a honos fenyőknél nagyobb fatömeget adnak, értékesebbek, a rovar és gombakárosítókkal szemben jobban ellenállnak. Így alakult ki az Észak-Amerikát képviselő Mississippi-völgy, az Appalache-hegység és a Sziklás-hegység vegetációja. Ezek jellemzőbb fajai: mocsárfenyő, hemlokfenyő, a kolorádófenyő. Ázsiából Japánt a japáncédrus, Kínát a kínai mamutfenyő a Himaláját a himalájai cédrus, a Kaukázust a kaukázusi jegenyefenyő, Kisázsiát a kisázsiai jegenyefenyő képviseli. A Balkánt a bolgár cirbolyafenyő, Spanyolországot az andalúziai jegenyefenyő jellemzi.

Cél volt továbbá a Hét-forrás szurdokában az Ambrózy szándékával egyező ősbükkös-helyreállítása is. Ennek eredményeként 1959-ben már 70 hektár vált természetvédelmi területté. (Ma 75,1 ha arborétum és az Ambrózy-sír környéke valamint az arborétumot kiszolgáló létesítmények tesznek ki összesen 106,6 ha védett területet)

Az arborétum fő látványosságáról, a rododendronról külön is szót kell ejteni. A rododendron a hangafélék „Ericaceae” családjába tartozik. Magas hegységekből, a hűvösebb régiókból származik, így pl. Észak-Amerika atlantikus területeiről, Nyugat-Kínából, a Himalájából, Japánból és a Kaukázusból. Elnevezésük ezért a havasi származásra utaló havasszépe, hangarózsa vagy babérrózsa. Azonban a rózsához nincs semmi közük. A rhododendronok útja Anglián át vezetett Európába. A XVII. században még alig voltak ismertek. Az első kultúrába vont faj 1656-ban a Rhododendron hirsutum volt. A XVIII. században is még csak az Újvilágból és a Kaukázusból juthatott el néhány faj a nyugat-európai kertekbe. A XIX. század elejére már 40-re emelkedett a kultúrába vont havasszépe fajok száma. Hooker himalájai expedíciója újabb 30 fajt eredményezett. A begyűjtött magvakat az Angol Királyi Botanikus kertnek küldte, ahol apja nevelte fel a nem kis meglepetést jelentő újdonságokat. Anglia egyre növekvő távolkeleti befolyása, majd a Rhododendron –nemzetség következetes kutatása eredményezte, hogy ma már több mint 800 faj és ezeknek 8000 taxonja (faj, fajta, változat) ismeretes.

Jeliben ma már több mint 300 rododendron taxon van, a példányok száma több ezer. Az örökzöld rododendronok egyik vad faja a katawba havasszépe (Rhododendron catawbiense). A már kihalt katawba indián néptörzs nevét őrzi. Nagy lilásrózsaszín virágai júniusban nyílnak. Sok színváltozata, hibridje ismeretes. A Kaukázusból származó grúziai havasszépét Szmirnow orosz orvosról nevezték el (Rhododendron smirnowii), szintén vad faj. Május közepétől nyíló nagy virágai meleg ciklámen színűek. A fiatal hajtások és a levelek fonáka sűrűn, fehéren gyapjas. Bíborvörös, nagy virágú az alacsonyabb bokrú Rhododendron „Wilgen’s Ruby” hibrid. Elterülő bokrú alacsony örökzöld a tűzpiros Rhododendron „Baden Baden” és a Rhododendron „Scarlet Wonder” hibridek. Nagy fehér illatos virágú a Rhododendron mucronatum. A lombhullató kurume havasszépe (Rhododendron obtusum var. kaempferi) levéltelen bokrait teljesen beborítják a narancsszínű, rózsaszín vagy piros virágok.

Újabban az erdőgazdaság szövettenyésztő laboratóriuma steril kultúrában, vegetatív mikroszaporítással, fajtaazonos utódokat állít elő. Az így létrehozott növények virágainak színe azonos a kiválasztott bokoréval.

Az arborétumnak az alábbi jól elkülönülő részei vannak (amint az térképen is látható):

– Park (fenyő-, nyír-, csarab-, és havasszépe gyűjtemény)

– Alátelepített erdei fenyves.

– Tájövezetek


A parki rész a főbejárattól a nyiladékig terjed. A bejárat környéke többnyire a fenyőfélék gyűjteménye. A bejárattól ÉNY-ra távolodva az Ambrózy-szobor környéke a kert legrégebbi része, itt látható az eredeti és később kibővített Rododendron gyűjtemény. Az egyes gyűjtemények egymásba áthatnak.

Jobbra az atlaszcédrusok fogadnak bennünket. A bejárattól balra a kínai szúrós fenyő az egyik fő látnivaló. A fő sétaúton 15-20 métert előre haladva a park általánosan is jellemző, változatos képe tárul elénk. A tömzsi oszlopot formáló közönséges borókák környezetében a japán havasszépe sárga árnyalatokban nyíló virágos bokrai láthatók. Az ugyancsak sárga virágú seprőzanót, a valamikori „Jelihálás” eredeti csarabos-borókás-nyíres –fenyér növénytársulás hangulatát idézi. Találunk még néhányat a legkarcsúbb, legszebb tuja lekerekített csúcsú változatából, a malonyai tujából, melyet Malonyán szelektáltak a század elején, azóta az egész világon elterjedt. Az eredetileg beültetett tövekből sok kipusztult. Közeledve az Ambrózy szoborhoz, sűrűsödnek a cserjék: az illatos sárga havasszépe, a babérmeggy, a japán babérhanga, a virágos babérhanga stb. bokrai. A szobor szomszédságában található a zsindelyes tölgy. Balról a keleti gyertyán ágai nyúlnak a szobor felé. A szobor előtt nyílik a tigrisliliom és a kis télizöld meténg.

Alátelepített erdei fenyvesek

Nagyjából a parki rész és a tájövezetek közötti területet tölti ki és a köztük lévő átmenet biztosítására szolgál. Sétautakkal sűrűn átszőtt terület. Az utak mentén az erdő alját rododendronokkal és más cserjékkel ültették be az erdészek. Itt található a japán dérbabér, a széleslevelű hegyi babér, a ráncos levelű bangita és más cserjék. Az erdei fenyves északnyugati, egyenes vonalakkal határolt részében kapott helyet a „Tájövezetek”-ből a Kaukázus. Itt élnek északról dél felé haladva, a Bornmüller jegenyefenyő, a keleti luc és a kaukázusi jegenyefenyő. A fő sétaúton haladva az erdeifenyő állomány idősebb részén túl először Balkán övezetet érjük el. A fő sétaút jobb oldalán sorban a balkáni cirbolya (balkáni simafenyő) foltja, majd a szerbluc, a görög jegenyefenyő, a szitkaluc foltjai találhatók. Északi irányban bemehetünk a Kaponyás-patak völgyébe, ahol mindjárt a Balkán mellett Kisázsia kezdődik az út baloldalán a tiszafával, majd a kaukázusi jegenyefenyő és a kisázsiai jegenyefenyő erdőfoltjaival.

Továbbmenve az út két oldalán Kína, keletebbre pedig a Himalája tájöve jelentkezik. A Kína foltban a kínai mamutfenyő lombhullató fái a legérdekesebbek. A már kihaltnak vélt növényt 1947-ben találták meg újra Kínában és magjait elküldték a világ minden tájára. Kitűnő alkalmazkodóképességével, gyors növekedésével egyik legsikeresebb növény lett kertjeinkben. Találkozunk itt a kínai szúrósfenyővel és megtaláljuk a kéktobozú jegenyefenyőt is. A Himalája övezetben érdemes megkeresni a himalájai cédrust és a himalájai selyemfenyőt.

Kína a tónál ér véget. És itt kezdődik Japán. Legelőbb a legyezős törpebambusz tűnik a szemünkbe. Mellette a botnád látható. A gát tetején, az úton átmenve sorra megtaláljuk a japán táj jellegzetes növényeit: a japánciprust (Cryptomeria japonica), a pálmalevelű juhart, a japán liliomfát, a japán hársat, stb. A tótól továbbmenve északra a Kaponyás-patak mentén, lápi növénytársulást találunk. Innen a patakvölgyön végig díszlenek a páfrányok, melyek között legdúsabban tenyészik a saspáfrány. A Kaponyás-patak völgye ezen túl már a „Mississippi völgye”. A tótól meredeken felkapaszkodva a Hét-forrást körülvevő magaslatra, már a „Sziklás-hegység” erdején megyünk keresztül. Tájövezete három oldalról veszi körül a Hét-forrást. Sorra találjuk itt meg az óriás jegenyefenyőt, az ezüstfenyőt, a szitkafenyőt, a vöröstobozú jegenyefenyőt, a kolorádófenyőt és a nyugati ostorfát. A Hét-forrás szurdokában az ősbükkös erdőtársulását láthatjuk. A bükk közé nyír, mézgás éger is keveredik. Egy nagy odvas bükk is látható itt, ami az Ambrózy-bükk nevet kapta. Tövéből indul a lépcső fel a gerincre, ahol az Óriások erdeje fogad bennünket. A hegyi mamutfenyő helyenként már 40-60 cm-es átmérőt is elérő törzsei magasan felkopaszodtak, puha barna kérgük csíkokban foszlik. Az elszórtan elegyített óriás tujával sűrűn záródó, sötét erdőt alkotnak. Ez már Sziklás-hegység. A gerincen északra haladva az óriások között, hamarosan egy fakilátóhoz jutunk. A kilátó mellett a tengerparti mamutfenyőket láthatjuk. A kilátóból jól látszik a Kaponyás-patak völgyéből kialakított Mississippi-völgy, és a patak keleti partján elhelyezett Appalache-hegység tájövezet. A következő fafajok vonulnak végig északról délre felsorolva a Mississippi-völgyében: Mocsárciprus, Lyquidambar styraciflua, a tulipánfa, a mocsártölgy, a sárgászöld virágú liliomfa, és a mocsári lepényfa. Az Appalache-hegység tájalkotó növényei ugyancsak északról dél felé haladva: a kanadai hemlok, a simafenyő, a vöröstölgy , a fehérnyír, a kanadai hosszútűs fenyő és a fehértölgy. A Hét-forrástól visszafelé a fő sétaútra térve a Sziklás-hegység egy harmadik metszetét látjuk, benne a zöld-duglászfenyő, a Jeffrey-fenyő, a kolumbiai simafenyő, az ezüstfenyő, a szitkaluc, a Sziklás-hegységi jegenyefenyő, a kékeszöld lombú nemes jegenyefenyő és a kékes ezüstfenyő. Később egy elegyetlen oregoni hamisciprus állományon keresztül folytatódik. Az oregoni hamisciprusok után a kanadai hemlok fenyő és a vöröstölgy elegyes állományát találjuk.

Felhasznált irodalom 

Brickel Ch. (szerk)., 1993, Dísznövény enciklopédia, Pannon könyvkiadó, Budapest

Kósa A., 2002, A Rhododendron szerepe a természetes és mesterséges tájképben (az Alp-Kárpáti hegységrendszer példáján), szemináriumi dolgozat, Veszprémi Egyetem, Veszprém

Standovár T. – Primack B. R., 2001, A természetvédelmi biológia alapjai, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Merklin T., 2011, Jeli Arborétum – felavatták Ambrózy-Migazzi István új szobrát, Vas Népe újságcikk (http://vaol.hu/cimlapon/jeli-arboretum-felavattak-ambrozy-migazzi-istvan-uj-szobrat-1227387)

Internetes hivatkozások:

http://vasihegyhat.celodin.hu/jeliarboretum.htm

http://www.szherdeszet.hu/?page=jeli

www.rhododendron.org

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.