Főoldal » “Az állatok meg ne legyenek”

“Az állatok meg ne legyenek”

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

“Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan.”

Ezektől a veretes mondatoktól hangos a sajtó az utóbbi időben. Az általam nagyra értékelt humán értelmiség azon vitatkozik, hogy szabad-e emberek egy csoportját állatnak titulálni.

Valóban! Az általános iskolában ilyen elő szokott fordulni gyerekek között. Később már legföljebb gondolni szokták a népek.

Hogyan gondolkodom én erről, a természettudományokon nevelkedett agyammal?

Én magamat Libának tartom. A liba úszik, fut, repül, tehát sokféle közegben képes hatékonyan mozogni. Én is igyekszem. Számomra az „állatság” nem sértő. Sőt! Ha pl. a Nyihahák országának intelligens lovai is elfogadnának állatnak, az lenne az igazi öröm és megtiszteltetés számomra.

Engem az inkriminált írás végkövetkeztetése zaklatott fel: „Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan.”

Kérünk még egy kis időt a probléma végleges megoldására! Jó úton haladunk, évente rengeteg állatfajt írtunk ki, de tudjuk ezt még fokozni! Napjainkban évente 100x annyi állatfaj hal ki, mint egy évszázaddal ezelőtt. Dolgozunk tehát az ügyön, hogy az állatoknak írmagja se maradjon.

Írtjuk a folyók, tavak, tengerek halait. A szántóföldi állatokat, melyeket századok óta hasznos és káros listákba soroltunk, majd elkezdtük irtani az utóbbiakat. Hogy a károsak irtásával végveszélybe sodortuk pl. az őket fogyasztó „hasznos” minősítést kiérdemelteket is? A harc elkerülhetetlen veszteségeket is megkövetel tőlünk. De nem adjuk fel!

Írtjuk a levéltetveket, a katicák meg meghalnak maguktól…éhen…azt már nem mi okoztuk!

A macskák pusztítják az egereket. De arra azért vigyáznak, hogy ne pusztuljon ki, mind, mert holnap is enni kell valamit. Ja! A macska okos állat!

Mérgezzük az ürgét, hörcsögöt, pockot, nehogy előbb betakarítsa a terményt, mint ahogy mi odaérünk. Aztán a mérgezett rágcsálóktól meghalnak a ragadozók. Ez az élet rendje, nincs mit tenni…

„Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön.”

Ez az állati tulajdonság is azok likvidálását indokolja.[token node title-raw]

De csak akkor, ha emberben lakik ez az állati szokás!

Akkor nem, ha pl. kedvenc kutyáinkat elfelejtettük megtanítani, hogy hol és mikor végezhetik el a dolgukat? Pedig szegény kutya vadul kapar a kakilás után, hogy betemesse a kutyagumikat. Nem tehet róla, hogy leaszfaltoztuk a sétateret!

Egyik másik jól megtermett eb a méretei miatt emberi mennyiségeket termel….a járdára. Ők ingyen kapnak csipet, meg kutya-futtatót, kutyapiszok gyűjtő szemeteseket, ingyen zacskót. Amit kezek híján nem tudnak használni, a gazdik meg fütyülnek rá.

Ha én a szomszédos becsületsüllyesztőből hajnalban hazatántorgó, a házunk előtt ürítő, hányó, üzekedőket lelövöm? Felmentést kapok, mert védelmeztem a civilizációt?

Ha mind fehér bőrű, akkor is?

Ha szemetel akkor is?

            A várost ellepő, műemlékeket rongáló, énekes madarakat elkergető galambok násza emelkedettebb tevékenység, mint a nekünk nem tetsző embereké. A szaporaságukat olyan természetesnek tekintjük, mintha nem mi csábítottuk volna őket a városba a szeméthegyeinkkel. Mintha nem mi okoznánk a túlszaporodásukat!

Ügyet sem vetünk az inváziós fajok veszélyeire! Hozunk egy-egy törvényt, amit eszünk ágában sincs betartani, aztán szaporodjanak, sokasodjanak az ég madarai!

A repülő patkányok és a karácsonyi bejgli

Bármekkora kárt is okoznak nekünk. Sőt etetjük őket.

            A vadon élő állatok sem használnak angol WC-t! Már tudom, hogy ezért nem vigyázunk rájuk! Lám! Vuk szülei is milyen meggondolatlanul szaporodtak. Aztán tyúklopással pótolták a hiányzó ellátmányt. Le is sújtott rájuk a sima bőrű, a villámló botjával! Úgy kellett nekik!

Szeretem az állatokat! Lakótársaim, szomszédaim, segítőim, barátaim, itt a Földön.

Ha jóllaktak, nem piszkálom őket, nem bántanak. Nekik eszük ágában sincs összefogni az emberek ellen. Pedig az ember mindent magának akar megszerezni! Uralma alá hajtja a földet! Úgy ám!

Szeretem az embereket.

Tapasztaltátok már, milyen rossz érzés, amikor azok nem szeretik egymást, akiket ti szerettek?! Mondhatom, pocsék helyzet.

Mit tehetek én, aki csak egy Liba vagyok?!

Tényleg! Akkor velem mi lesz?! Élhetek még? Vagy „megoldanak”???? Azonnal? És Bárhogy? Ahogy az állatokat szokták?

Vagy ne valljam be, hogy Liba vagyok, hátha embernek néz valaki?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.