Főoldal » Az Antarktiszon nő a jégpáncél, míg az Északi-sarknak csak 10 éve van hátra

Az Antarktiszon nő a jégpáncél, míg az Északi-sarknak csak 10 éve van hátra

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az északi sarkon gyorsan olvad a jég, ezzel szemben az Antarktiszt övező tengereken minden eddigiek legnagyobb jégpáncélja alakult ki. 

“Téli maximumán a jég összesen 19,44 millió négyzetkilométert borított be, szemben a 2006-os korábbi rekorddal, amikor a tenger 19,39 millió négyzetkilométeren volt befagyva.”  A szeptember 26-án készült műholdas felvételen jól látszik, hogy a jégtáblák halványszürke színűek, míg a szárazföld sötétszürke. A sárga körvonal pedig a tengeri jégkiterjedés 1979 és 2000 közötti átlagát jelzi:


Évente körülbelül 17 100 négyzetkilométerrel nőtt a tengeren a jéggel borított terület 1979 és 2010 között. A legnagyobb növekedés a Ross-tengeren, kisebb bővülés a Weddell-tengeren és az Indiai-óceánon mutatható ki. Ezzel egy időben a Bellingshausen- és Amundsen-tengeren viszont csökkent a jégmező kiterjedése.

“Az északi-sarkvidéki tengeri jégtakaró kiterjedése 4,1 millió négyzetkilométerre zsugorodott, ez 70 ezer négyzetkilométerrel kisebb, mint a műholdas mérések 1979-es kezdete óta mért korábbi legalacsonyabb, 2007-es érték – közölte az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC)”. 

Az Északi-sark jege ugyen 2007-ben volt a legvékonyabb, de a legújabb mérések szerint a jégréteg elvékonyodása ezt a korábbi rekordot is meghaladta idén augusztusban. Az itteni tengeri jég kiterjedésének mértéke folyamatosan változik az év során: általában szeptemberben éri el a minimum és márciusban a maximum értékét. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a régió nyári tengeri jégtakarója a következő évtizedekben teljesen eltűnhet.  Ebben az ütemben 10 éve van még az Északi-sarki jégtakarónak. Ezután teljesen jégmentessé válhat. 


Vegyük például Grönlandot. A grönlandi jégtakaróval kapcsolatos mérések például csak 1979-ben kezdődtek meg műholddal. 1979 óta ha összevetjük az olvdás mértékét, egyértelműen az idei olvadás a legjelentősebb. Ezt hangsúlyozta Marco Tedesco, a New York-i Egyetem docense. A  jégtakaró olvadásának mértékét Tedesco kollégáival a műholdas mikrohullámú megfigyelések adatainak elemzésével állapította meg. Az eredmények szerint Grönland szinte minden régiójában nagyfokú a jégtakaró olvadása.

Ugyan sok jel arra mutat, hogy ez a nagymértékű olvadás a globális felmelegedéstől van-e, mindenesetre óvatosan kell bánni ezzel a kijelentéssel a kutató szerint, hiszen csak évtizedes adatokkal rendelkezünk, ami semmiség Grönland sok évezredes történelméhez viszonyítva. Vannak azonban olyanok, akik nem fogalmaznak ilyen óvatosan. Kumi Naidoo szerint – aki a Greenpeace ügyvezető igazgatója – “ezek az előzetes adatok megcáfolhatatlan bizonyítékát nyújtják annak, hogy a globális felmelegedéshez vezető üvegházgáz-kibocsátás károsítja bolygónk egyik kritikus környezeti elemét, amely segít a globális klíma stabilitásának megőrzésében”. Van, aki nem meri kijelenteni az egyértelmű tényét, hogy a globális felmelegedés a megcáfolhatatlan oka a jelenségnek, van, aki viszont egyértelmű összefüggést lát. Egy biztos, ha veszek egy fagyit és kiteszem a napra vagy csak egyszerűen melegítem, akkor az bizony elolvad. 

Jól látszik tehát a két félteke közti ellentét, és az a hosszú távú trend, hogy az északi jégréteg egyre csak visszahúzódik, az antarktiszi jég pedig egyre nagyobb kiterjedésű. Fontos megjegyezni, hogy ez a változás az Északi-sarkkörnél sokkal nagyobb mértékű maga a veszteség, mint az Antarktisznál tapasztalt bővülés.

Vezérkép

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.