Főoldal » Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) vadászhatósága

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) vadászhatósága

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A 19. FEHOVA-n elfogadott megegyezés a vadgazdálkodás és a természetvédelmi ágazat között ihlette ezt a bejegyzésemet is: kitér az erdei szalonka vadászhatóságára. Az új szabályozás szerint szigorúan ellenőrzött feltételek mellett ismét lehetőség nyílik a szalonka tavaszi vadászatára.

Az erdei szalonka (Scolopax rusticola) Európában és Ázsiában honos, hazánkban márciustól októberig tartózkodik, majd délebbre vonul. Kis testű, átlagos mérete 30-35 centiméter, tömege nem éri el az 500 grammot. Színe barnás, magasan elhelyezkedő szemei széles perifériájú látást biztosítanak számára. Férgekkel táplálkozik, amiket csőre segítségével a talajból szerez meg, de ősszel és télen bogyókat, magvakat is fogyaszt. Rendszertanilag a  lilealkatúak rendjébe (Charadriiformes), azon belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozik. Az erdő királynőjének is nevezik.

Vadászata Magyarországon évszázados tradícionális múltra tekint vissza: koratavaszi vadászidénye (március 1 – április 10.) a tavaszi vadászidény kezdetét jelentette, élvezeti értékét fokozta az ébredő természet szépsége. Vadászata párzási időben történt, mikor a hímek az erdők szélén, tisztásokon körberöpködtek, jellegzetes pisszegő hangot hallatva, hogy ezzel hívják fel magukra a földön lévő tojók figyelmét. Ha a tojó elfogadja egy hím udvarlását, halk, hívó hangot hallat, és kiteríti farktollait.

Az utolsó szalonkavadászatra 2008 tavaszán kerülhetett sor, mert ez év nyarán az Európai Unió felszólította Magyarországot a madárvédelmi irányelv betartására, jelesül, hogy párzási időszakban függessze fel a szalonkák vadászatát. Ez ellen a  Magyar Vadászkamara tiltakozásának adott hangot, hivatkozva hagyományaink megőrzésére, és felmentést kérve a tilalom alól. 2009-ben több száz lelkes résztvevő közreműködésével megkezdték az erdei szalonka monitorozását, hogy tényekkel is alá tudják támasztani, hogy vadászata nem veszélyezteti a faj fennmaradását. Ez utóbbi állítást támasztja alá az a tény is, hogy a tavaszi vadászatokon túlnyomórészt hím egyedeket ejtettek el.

Európa-szerte őszi vadászatokon éves szinten több millió szalonkát ejtenek el, és nem csak puskát, hanem hálót, csapdákat is alkalmaznak. Franciaországban például évi 1-1,5 millió egyedet pusztítanak el. Ezzel szemben a tradícionális tavaszi magyar vadászat során az elejtett példányok száma még soha nem haladta meg a tízezret.

A fenti érveket figyelembe véve, személy szerint üdvözlöm az erőfeszítést, hogy egy kultúrtörténeti szempontból fontos hagyományt próbálnak az ágazatok megőrizni, és külön örülök annak, hogy sikerült a természetvédelemnek és a vadgazdálkodásnak konszenzusra jutnia.

A kép forrása: http://www.gpeppas.gr/usa/mpekatsa/mpekatsa.html

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.