Főoldal » “Bámulatos a KERÍTÉS

“Bámulatos a KERÍTÉS

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Keret a rács – a mű: a Rés!

Lényeg a Rés,

Hogy ki benéz,

Belássa nyomban: mennyire kint van.

Így mind az anyag, mind a lik

Haszonnal használtatik.”

 Olvasom Fodor Ákos versében a kerítésről.

 [token node title-raw]

Szeretem nézni a kerítéseket. Fiatal, életerős, határozott testőr stílusú házőrzőket, a patinásan berozsdásodott, régi komornyik-szerűeket,  A faragott deszkakerítést.

Ahány kerítés, annyiféleképpen adja tudtomra, hogy kívül vagyok (vagy éppen belül).

Van, aki hivalkodik. Van, aki a tüskéivel adja tudtomra, hogy ne akarjak átmászni, mert felnyársal. Nekem elég az öröm, hogy bent szép kertet látok. Kinőttem a kerítésmászásból. Van, ahova tömör kőfalat emelnek, hogy kíváncsi tekintetek ne zavarják a lakókat.  Biztosan szigeteli a hangokat is, és nem tudnak bedobálni a kertbe mindenfélét, nyugodtan napozhatnak ebédelhetnek a háziak.

Néhányan zöldekkel futtatják be a kerítést, így egyszerre porfogó, függőleges kert és évszakonként változó színű spanyolfal.

A tél örömei közé tartozik a havas kerítések látványa.

Néhány óra szokott lenni a szélmentes hóesésben, amikor szépen kiemeli, bekeretezi a formákat a frissen leesett hó. A varázslatot egy fuvallat, egy rászálló madár, az olvadás hamar megszünteti.

De a látvány kedvéért mindig elindulok sétálni, amikor esni kezd a hó.

Hiszen évente 3-4 alkalomnál nem adódik több, hogy hódoljak ennek a szépségnek, dicsérjem a hajdanvolt vagy még élő mesteremberek keze munkáját, örüljek a hópelyhek táncának és pihenésüknek a kerítések, fák, bokrok kontúrjain.

Ilyenkor a puha hótakaró elcsendesíti a várost, finom fehér lepellel eltakarja, amit nem szeretnék látni, kitisztítja a levegőt.

Csönd, béke és karácsonyi hangulat van, akkor is, ha január van.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.