Főoldal » Blogindító rólam és a környezetvédelemről

Blogindító rólam és a környezetvédelemről

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mesélj magadról! Ez a kérdés – akár így, lazán tegeződve, akár magázódva: “Meséljen magáról!” formában tették fel – mindig, minden állásinterjún megválaszolhatatlannak bizonyult számomra. Miért? Mert állásinterjún erre nincs jó válasz! Ha szakmai dolgokat mondok, azt már olvasták az önéletrajzomban, feleslegesen terhelem vele újra az interjúztatót. Ha meg mást mondok magamról, az nem szakmai, nem illik oda. Nem fontos a leendő munkahely szempontjából, ezért ezzel is feleslegesen terhelem a kérdezőt. De kérdeztek, válaszolni kell… Elég kilátástalan helyzet…

És mi a megoldás? Azt mondom, ami elsőre éppen eszembe jut, úgysem tudok mást, és úgysem számít.

Ez a kérdés ugyanis – mivel nincs jó válasz – már eleve jelzi, hogy nem engem választottak, csak kérdezni kell valamit, hogy kiszórhassanak a válaszom alapján. Miért nem engem választottak? Talán azért, mert már megvan a kiválasztott (cégen belüli pályázó vagy “valakinek a valakije”), csak kötelező meghirdetni az állást, és interjúztatni a jelentkezőket. Több ilyen van, mint gondolnánk. Vagy csak egyszerűen ellenszenvesnek találnak ránézésre. Ez szubjektív, ezen nem lehet segíteni. Vagy már az önéletrajz alapján látják, hogy van nálam szakmailag jobb, de próbálkoznak még egy-két jelentkezővel (velem is), hátha mégsem válik be valamiért a kiváló önéletrajzú jelentkező. Nagyjából ezek lehetnek az elutasítás okai, ezért kérdeznek olyat, amire állásinterjún nincs jó válasz. Persze ha állásinterjún nem hangzik el ez a felszólítás, az még sajnos nem garantálja az állást, de ha elhangzik, az garancia a kudarcra.

De szerencsére az élet nem olyan, mint egy állásinterjú, és bizonyos helyzetekben csak jó válaszok léteznek a “Mesélj magadról!” kérdésre, nem kell félni ettől a felszólítástól. Én sem félek, inkább blogban válaszolok. Imázsblogban, amit a környezetvédelmi kampányban nyertem. Már sokféle blogot írtam, több szakterületen és néhány cikkemet imázsblog bejegyzésként emelte ki a főszerkesztőség (főleg a Felsőfokonnal kapcsolatos írásokat), de igazi imázsblogot most írok először. Magamról, a környezetvédelemről, a Felsőfokon általam vezetett Környezetvédelem szakterületéről, és mindazokról a környezetvédő közösségekről, ahol valaha tag voltam, főleg a saját önkéntes munkámon keresztül a veszprémi Csalán Egyesületről. És most jöjjön a lényeg! Ki vagyok és mit tettem eddig a környezetvédelemben?

Ki vagyok? Én egy Veszprémben élő, Veszprémben végzett környezetmérnök vagyok. 1980-ban születtem Sopronban, 3 éves koromtól élek Veszprémben. Angol tagozatos általános iskolai és matematika tagozatos gimnáziumi tanulmányok után természetesen a Veszprémi Egyetemet választottam, ahol akkor még csak 2 kar volt: Tanárképző Kar és Mérnöki Kar. (Az egyetem ma már 5 karú, és Pannon Egyetem a neve.) Tanár nem akartam lenni, bár szívesen segítek másoknak megérteni, amit én tudok és ők nem (talán ezért is írok szakmai blogot, elmagyarázom másoknak a környezetvédelem lényegét), de a számonkérést, osztályzást szerintem nem nekem találták ki, ezért inkább a Mérnöki Kart választottam, ahol 2004-ben környezetmérnökként végeztem. Környezetvédelmi ismerteimet, szemléletemet és elkötelezettségemet az egyetemen szereztem. A Csalán Egyesület és a Felsőfokon segített elmélyíteni ezeket az ismereteket, és megerősítette a környezetvédelmi szemléletemet és elkötelezettségemet. Amikor beiratkoztam az egyetemre, még semmit nem tudtam a környezetvédelemről, nem voltam elkötelezett zöld, de ma már nem tudnék más munkát elképzelni magamnak.

A Veszprémi Egyetemre, vagyis mai nevén a Pannon Egyetemre – a magas szintű szakmai ismeretek mellett – főleg a VEN miatt volt érdemes beiratkozni. Ez a 3 betűs rövidítés a Veszprémi Egyetemi Napok nevű nagy eseményt takarja, amiről egy objektív leírást és egy szubjektív emlékiratot is közzétettem Bloggerélet című blogomban. (Ha valakit érdekelnek a részletek, a Bloggeréletben 2013. április 3. és 2013. május 6. között megjelent 12 cikk mind erről az eseményről szól, hárman tudósítottunk az idei rendezvényről.)

Szakmai önéletrajzomat bárki elolvashatja, feltöltöttem a cikk végére pdf-ben. Amit fontos rólam tudni, az a Felsőfokon szakmai profilomban is elérhető, de készült már itt rólam egy interjú is. Kedvenc környezetvédelmi témám, ami szerintem a legfontosabb, és valószínűleg ezen múlik a jövőnk: Mit tehet egy hétköznapi ember a környezetért? Erről írtam már egy cikket, és egy egész blogot is, Mit tehetünk? címmel. Érdekes módon azonban mégsem az egyetemi tanulmányaim, vagy a Csalán Egyesületnél végzett önkéntesség terelt efelé a téma felé, hanem egy nyelvvizsga, ahogy ezt már egy majdnem 2 éves bemutatkozó cikkemben is leírtam. Nem csak önkénteskedem a környezetvédelemben, hanem összekapcsolom az itt végzett munkámmal, az ismeretterjesztéssel. Írtam már cikket arról, hogy mi az az önkéntesség, de arról is, hogy mire jó az önkéntesség, sőt még arról is, hogy én hogyan lettem környezetvédő és önkéntes. Ezeket nem ismételném meg, de talán a lényeg az eddigiekből is kiderült.

Általános és szakmai életcélom: elérni valamit, amit addig nem ért el senki, elsőnek vagy a legjobbnak lenni valamiben, megtenni valamit, amit addig más nem tett, képesnek lenni valamire, amire más nem képes. Ez így elég általános életcél, de nem is szűkítném le, az élet majd úgyis elrendezi, hogy miben leszek ennyire sikeres, de én is megteszem amit tudok. Igyekszem minél jobb lenni szakmailag, és megragadom a kínálkozó lehetőségeket, hogy megmutathassam magamat másoknak és tegyek valamit a környezetért. Hiszek abban, hogy az élet értelme az, hogy mindig legyen valamilyen célunk, és abban is hiszek, hogy tehetünk még valamit a világért, a környezetvédelemért, és a környezetvédelem segíthet, hogy jobb legyen a világ, jobb legyen ezen a Földön élni. Ezt próbálom megmutatni másoknak is, ezért foglalkozom ismeretterjesztéssel (szakmai blog formájában), és ezért vagyok környezetvédelmi önkéntes, hogy ne csak szavakban, hanem tettekben is kivegyem a részem a környezetvédelemből. Ezzel is igyekszem példát mutatni másoknak.

És mit tettem eddig a környezetvédelemért? Különböző közösségekben tevékenykedtem, megpróbálom felsorolni.

2007-2008-ban tagja voltam a Diplomások Klubjának (röviden: KlubD), ahol ugyan nem volt semmilyen környezetvédelmi rendezvény vagy környezetvédő csoport, de aktív tag voltam az internetes fórumon és néha a rendezvényeken is. De itt is próbálkoztam környezetvédelemmel: a klub internetes fórumán elindítottam egy rovatot, ahol bárkinek, bármilyen környezetvédelmi kérdésben adtam volna környezetvédelmi tanácsot, de csak 1-2 embert érdekelt, pedig a fórumot naponta több százan olvasták… Sajnos elég csúnya vége lett a tagságomnak, és hiába volt igazam, én jártam rosszul (erről privátban mesélek, annak, akit érdekel), de ettől eltekintve szívesen emlékszem az ott töltött időkre.

2008-2009-ben Mensa-tag voltam. A Mensa egy nemzetközi szervezet, ahová IQ-teszttel lehet bejutni. A név jelentése: asztal, az intelligens emberek kerekasztala. Magyar tagszervezete a Mensa HungarIQa Egyesület. Csak a legfelső 2% juthat be, tehát az embereknek az a 2%-a, akiknek a legmagasabb az intelligenciájuk. Ez a Mensa által használt teszten 130-as vagy nagyobb IQ-nak felel meg. A legjobb 1% 135-nél kezdődik. És mit jelent a 130-as IQ? 100 az átlag, a 70 alattiak fogyatékosok, tehát a 130 éppen olyan messze van az átlagtól, mint a szellemi fogyatékosok, csak a másik irányban.

Amúgy éppen a KlubD-ből való kizárásom utáni napon töltöttem ki a Mensa-tesztet.

A Mensában többféle öntevékeny csoport létezik. Ezeknek a nemzetközi neve: SIG [kiejtés: szig]. Ez egy angol rövidítés, special interest group, vagyis: különleges érdeklődésű csoport. Többféle SIG létezik, felsorolok néhányat a teljesség igénye nélkül. Van pl. Csoki SIG, ahol a tagok különleges csokoládékat kóstolnak, szakértő módon, de van pl. Tea SIG, és más hobbikra is alakultak csoportok, nem csak a kulináris élvezetekre, pl. van Társasjáték SIG, Olvasó SIG, Foci SIG (akik többször is megnyerték már a Mensa foci VB-t, tehát vannak kis hazánkban is tehetséges focisták), van többféle kártyás SIG, de vannak egészen extrémek is, mint pl. Alapszabály SIG, akiknek az Alapszabály értelmezése, módosítási lehetőségek keresése, módosítási javaslatok összeállítása a hobbijuk, vagy akár a TAJ Kártya Lamináló SIG, de természetesen van Intelligencia-kutató SIG (ha már IQ-teszttel lehet bekerülni), és van egy környezetvédő SIG, amit annak idején én alapítottam Zöld SIGet néven.

A Zöld SIGet az én időmben élénk szakmai eszmecserét folytatott a SIG levelezőlistáján, és 2 rendezvényünk is volt, az egyik egy szakmai előadás az ökoépítészetről, ezt a SIG egyik építészmérnök végzettségű hölgy tagja tartotta az egyesület tagjainak 2008-ban (talán novemberben vagy decemberben), a másik egy szakmai kiállítás közös meglátogatása volt (2009. áprilisában). Egy kicsi, de összetartó csapat voltunk, mindig jó volt a hangulat, akár a levelezőlistán, akár élőben.

Aztán a Mensa-tagságom is megszűnt, 3 lépésben. Először is, 2009. májusában felfüggesztették a tagságomat (ez azzal járt, hogy mehettem volna mensás rendezvényekre, ha lettek volna ilyenek a környéken, és tagdíjat kellett fizetnem, de jogaim nem voltak az egyesületben, tehát pl. a SIGvezetéséről is le kellett mondanom, és a Mensa újságját az AsztalLapot sem kaptam a felfüggesztés alatt), majd 2009. decemberében kiléptem, és végül 2010. májusában ki is zártak az egyesületből. Ez a döntés 5 évre szól, addig nem csatlakozhatok közéjük újra. (Utána ha újra belépnék, már nem kellene tesztet írnom, mert az eredmény már megvan, csak a tagdíjat kellene befizetnem.) Ez is egy hosszú, és bonyolult történet, amiről verset is írtam, szívesen elküldöm e-mailben az érdeklődőknek.

Tanulság ugyanaz, mint a KlubD-ben: akinek igaza van a vezetőkkel szemben, azt kizárják (főleg aki hangoztatja is az igazát). Ez a szemlélet tapasztalataim szerint (és az ismerőseimtől hallott történtek szerint is) a legtöbb közösségben megvan, akár munkahelyről, akár egyesületről vagy bármilyen más közösségről beszélünk. Üdítő kivétel az a 2 közösség, ahol most aktív vagyok: a Felsőfokon.hu szakmai blogmagazin, és a Csalán Egyesület.

A Csalán Egyesületet 1997-ben alapították, én egyetemistaként (1999-2004 között) hallottam róluk először. Olvastam a cikkeiket az Egyetemünkben, az egyetem hivatalos lapjában, láttam a faliújságjukat az egyetem folyosóján, és hallottam a rendezvényeikről. De közvetlen kapcsolatom másodéves koromtól van velük, amikor a biokémia laborgyakorlatokat PhD hallgatóként a Csalán egyik tagja tartotta.  Egyetem alatt eljárogattam egy-két rendezvényükre, sőt negyedéves koromban még egy választható tárgyat is felvettem, amit ők tartottak: Környezetvédelmi programtervezés. Nagyon hasznos, gyakorlati környezetvédelmi ismereteket kaptunk (és véletlenül 5-ösre sikerült ez a tárgy, ahogy a biokémia labor is).

Aztán részt vettem az ÖTLET programban, ami egy államilag támogatott önkéntes munkatapasztalat-szerzési program volt pályakezdőknek. Elég sokáig nem tudtam elhelyezkedni egyetem után, ezt a programot 2006. május 15-én kezdtem és 2007. február 28-án fejeztem be. Ebben az időben a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumban dolgoztam a geológián. Segítettem a geológusnak a gyűjteményt leltározni, de a munkámhoz tartozott az ásványleválasztás is (röviden: könnyebb és nehezebb ásványi szemcsék szétválasztása homokban egy nátrium-polivolframát nevű, víznél 3-szor sűrűbb folyadék segítségével: a folyadéknál nehezebb részecskék leülepedtek az aljára, a könnyebbek a tetején maradtak, így szétváltak  nehéztől), és néha, alkalmi megbízásként részt vettem más feladatokban is, pl. erdei iskolában, vagy akár a csajági mamutok feltárásában. A mamutfeltárás 3 hétig tartott, ebből 2-szer 1 napig voltam kint a terepen, a többi napon leltároztam a gyűjteményt. Ez az ÖTLET program volt az első, azóta is minden évben meghirdetik. És mi köze van ehhez a Csalánnak? Ők voltak a régiós koordináló szerv a Közép-Dunántúl régióban (Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megyében), ők közvetítették ki az önkénteseket, és ők tartottak különböző képzéseket az önkénteseknek.

Az ÖTLET program után is kapcsolatban maradtunk, nagyjából azóta önkénteskedem nekik, változó aktivitással, de igazán aktív akkor lettem, amikor 2011. novemberében beléptem az egyesületbe. Azóta egyre jobban kiveszem a részem az önkéntességből. Részt vettem néhány ökovásár megszervezésében, megrendezésében, voltam zöld információs pontban tavaly nyáron, voltam energiatakarékossági rendezvényen (haza is hoztam az egyesület hőkameráját és felmértem vele a lakást, de mások hőkamerás képeit is szinte mindig én alakítottam át a kamera képformátumából jpg-re), volt némi szerepem az idei komposztláda-osztási programban, és mostanában a helyi piacon veszek részt aktívan.

A Felsőfokonnál végzett tevékenységemről szinte mindenki tud, aki a szakterületen ír blogot, sőt, más szakterületek bloggerei is tudják, hogy főszerkesztőségi tag is voltam, de már “csak” a Környezetvédelem szakterületért felelek. Blogger pályafutásomról írtam már cikket az első évfordulón, de a Gyakran ismételt kérdések című blogomban is van bemutatkozó bejegyzés. Mégis összefoglalom röviden a Felsőfokonnál töltött időket, mert ez egy olyan közösség, ahol színvonalas cikkeket és jó társaságot találnak még a véletlenül ide tévedők is, és garantáljuk, hogy aki kellően aktív, és folyamatosan magas szintű szakmai munkát végez, azt mindenki elismeri, még a főszerkesztőség is.

A Felsőfokonról (és egyáltalán a szakmai blogról, mint műfajról) 2011. februárjában hallottam először, amikor megláttam a Mérnöki és műszaki szakterület hirdetését. Március 3-án írtam első blogbejegyzésemet az akkor – csak az én cikkeim miatt – alakult Környezetmérnök szakágban. Májusban már szakágvezető lettem, és a nyáron átkerültem a Környezetvédelem szakterületre. Előbb írtam környezetvédelmi témáról a Mérnöki és műszaki területen, mint ahogy megalakult a Környezetvédelem szakterület, de később kerültem a szakterületre, mint ahogy elindult. Tehát a környezetvédelem, mint téma nagyjából velem indult, de a szakterületet nem én alapítottam, csak 2011. novemberében vettem át Oláh Vilmostól a vezetést.

2012-ben sok minden történt velem a szakterületen. Február 1-jétől főszerkesztő-helyettes lettem, részt vehettem a főszerkesztőség munkájában. Aztán a főszersztőség úgy döntött, hogy leadjuk a szakterületeinket és csak a főszerkesztőségi munkánkra koncentrálunk. Nyáron volt egy szakmai gyakorlatos hallgatóm, ezért szeptembertől vette át tőlem a szakterületet Kincses-Demeter Mónika. Aztán decemberben egy pénzügyi természetű vita (leendő bevételeink elosztásának módja) miatt lemondtam főszerkesztőségi tagságomról, mert nem sikerült megegyeznünk a többiekkel. A bloggerek többsége által támogatott véleményem nem volt túl népszerű a főszerkesztőségben. (Erről többet nem árulhatok el, a részletek nem tartoznak a nyilvánosságra.) Ekkor újra egyszerű szakmai blogger lettem. De a főszerkesztőséggel a mai napig tartjuk a kapcsolatot és jóban vagyunk, nem került sor olyan drámai szakításra, mint a Diplomások Klubjában, vagy mint az elvileg intelligens emberekből álló Mensában.

2013. január végén lemondott Kincses-Demeter Mónika, és február elején újra megkaptam a Környezetvédelem szakterület vezetését. Még főszerkesztőségi tagként vettem részt a környezetvédelmi kampány elindításában, és azóta is folyamatosan egyfajta szakmai vezetőnek tekintett engem ebben a témában a főszerkesztőség, valamikor idén még kampányfőnöknek is kineveztek. A kampányban való részvételemért egy imázsblogot is nyertem, ezt olvashatjátok most.

Április második felében újabb feladatot kaptam, már a Felsőfokon Facebook oldalát is nagyrészt én frissítem. A borítóképeket nem én cserélgetem, és a felhívások közül sem mind az én művem, de a szakmai cikkeket én teszem fel. Napi 1-2 cikket teszek fel, változatos szakterületekről, a legfrissebb, legjobb cikkek közül. Jó lenne, ha minden szakterület minél aktívabb lenne, hogy minél változatosabb tartalmakkal csalogathassuk ide a Facebook-olvasókat.

Májusban felvállaltam a Környezetvédelem szakterület átalakítását. Szakágakat vontam össze, hogy áttekinthetők legyenek a témakörök, és új szakágvezetőket neveztem ki, mert a régiek közül már sokan nem voltak aktívak. Talán az új, átláthatóbb rendszerrel, és az új, aktívabb szakágvezetők kinevezésével élénkíthetjük a környezetvédelmi cikkírókat is, és ezáltal még többet tehetünk a környezetvédelmi ismeretterjesztésért, az emberek környezettudatosságáért, és ezen keresztül a környezetvédelemért.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.