Főoldal » Bogarak és fák (harmadik rész)

Bogarak és fák (harmadik rész)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Nem a méret a lényeg! A betűző szúk (Ips typographus) még 4-4,5 mm-es méretükről felnagyítva sem tűnnek különösebben jelentőségteljes bogaraknak. (A két világosabb bogár úgynevezett éretlen kifejlettek, azaz kitinpáncéljuknak még nem volt ideje teljesen kiszíneződni a bábból való kikelés után).
E nagyon átlagos külsejű „kicsi, feketés bogár” sokat tanulmányozott életmódja meglehetősen érdekes. A valódi szúk (Scolitidae) családjába tartozó betűző szú különböző fenyőfajok, de elsősorban a lucfenyő (Picea abies) kérge alatt maga rágta járatokban él, a puha háncsban ami sokkal táplálóbb, mint a faanyag, ahova ez a faj nem hatol be.
A faj jellegzetes névadó rágásképét a szülők és a lárvák együtt alakítják ki.
Tavasszal a talajban áttelelt felnőttek előbújnak a talajból és hozzálátnak a szaporodáshoz. A hímek, ha alkalmas fára találnak, kis lyukat rágva behatolnak a kéreg alá, ahol úgynevezett „nászkamrát” rágnak ki. Közben csalogató illatanyagokat (feromonokat) bocsájtanak ki, és rövidesen egy vagy néhány nőstény csatlakozik hozzájuk).  A párosodás után a nászkamrából kiindulva a nőstények mindegyike egy -egy hosszú, a kéreg alatt futó „anyajáratot” rág. Szabályos távolságokra egymástól a nőstény petéket helyez az anyajárat oldalaira, jobbról-balról. A kikelő lárvák az anyajáratra többé kevésbé merőleges oldaljáratokat rágnak maguknak, miközben a a hánccsal táplálkoznak. Így alakul ki a jellegzetes szúrágás-minta (lásd Galéria). A kifejlődött lárvák az oldaljáratok végén bebábozódnak, majd a bábból kikelve átrágják magukat a kérgen, ki a szabadba.
A magashegyvidékek átlagos, hűvös, rövid nyarain a szúk lassan fejlődnek, így a tavalyi áttelelők fiai-lányai az évben már nem szaporodnak, hanem rövidesen telelni térnek. Az átlagosnál melegebb nyarakon – amiből az elmúlt években többet is „élvezhettünk” – azonban a gyorsabban fejlődő szúknak még van idejük évi két nemzedéket is létrehozni, ami szaporaságukat közel megkétszerezi.
Az élő, egészséges lucfenyő igen hatékonyan védekezik a szúk ellen – elönti a járatokat gyantával, amivel el is pusztíthatja a bogárkákat. (Ezenkívül az erősebben megtámadott fák enyhén mérgező anyagokat  is termelnek a szúk ellen). A halott fenyők mintegy két év után annyira kiszáradnak, hogy többet nem nyújtanak alkalmas táplálékot a szúknak. (A bútor és épületfában már nem élnek  valódi szúk – más farontó bogarak, pl. csuklyásszúk és álszúk annál inkább). Ezért a járványmentes években a betűző szúk részben a beteg, gyenge de még élő fenyőkben, részben a frissen elhalt (pl. széltörött) törzsekben fejlődnek.
„A ragadozók olyan dögevők amelyek nem várják meg, amíg a zsákmány magától megdöglik” szól a régi biológus bölcsesség. És a betűző szú is „tudja”.  Egy magányos szúnak nincs esélye egy egészséges fában- össze kell toborozni tehát akkora „szúfalkát” amely már együttesen nagyon le tudja gyengíteni az egészséges fenyőt. Ez több ezer vagy több tízezer bogarat igényel. Így már  a megtámadott fa nem tud elég gyantát termelni, és áldozatul esik a mohó bogarak együttes, összehangolt támadásának.
Ezek után nem meglepő, hogy a hímek által termelt csalogató illatanyag (feromon) nemcsak a nőstényeket, hanem a többi hímet is csalogatja. Ezek nem próbálják meg a már ottlevő hímeket „kitúrni” a nászkamráikból” hanem új nászkamrákat mélyítenek a fába, gyengítve azt. Minél több szú szállta meg a szerencsétlen fát, annál erősebb csalogató illatfelhő lengi körül – és egyre több szút vonz magára – mint egy növekvő nagyváros.
Jól működő kommunikációjuk ellenére a járványmentes években egyszerűen nincs annyi szú a környéken, hogy egy-egy egészséges fa megtámadásához szükséges csapat összegyűljön, ezért a  szúk évekig, évtizedekig csendben, szinte észrevétlenül eltengődnek csak a beteg és a halott fákat   rágcsálva. Ha így maradnának, akkor legfeljebb apró betűvel szerepelnének az erdészeti tankönyvekben.
De aztán …  Jön egy vihar és egy foltban lefektet néhány száz fenyőt. A halott fákban két évig nyugodtan szaporodnak a szúk, és helyileg elég sokan lesznek ahhoz, hogy sikeresen megtámadjanak néhány egészséges fenyőt. És innen már robban a szúnépesség, és a kis gócból kirajzó szútömegek újabb és újabb egészséges fákat támadnak meg – a járvány immár végigsöpörheti az teljes, egészséges erdőállományt. Az erősen fertőzött fák néhány év után elpusztulnak, de addig és még néhány évig szútömeg-kibocsátóként működnek.
Ha valaki végigolvasta idáig, és megértette (netán látta is a Tátra fenyőit mostanában) akkor semmi esetre sem nem nevezheti értelmetlennek az erdészek félelmét a halott fáktól. A néhány veszélyes faj (például a lucosban a betűző szú) elleni háború „civil áldozatai” azok a békés halottfaevő bogarak  (például védett cincérfajok) amelyek szintén áldozatául esnek az erdőtisztogatásnak.
A Tátra-esettanulmányt folytatom a következő bejegyzésben, addig is legyen a végszó a szúé, Romhányi József avatott fordításéban:   

 Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
Ráült a szakácsnô százszor is napjába:
És jött a baj csôstül. Még a tetejébe,
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott,
Végül hát megírta e testamentumot:

-A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
Özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
Ne maradjon jussa tôlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
A nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti mûvet,
Mert a nehéz könyvek szétnyûvik a nyüvet.
Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett,
S lezabipetézett,
Kint éljen eztán
A szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom.- Megérdemli nagyon;
Rá a vadonatúj, szép csôbútort hagyom.
(folytatjuk)     

Források:

Wermelinger (2004): Ecology and management of the spruce beetle Ips typographus – a review of recent research. Forest Ecology and Management. 202.

www.nyme.hu

www.magas-tatra.info

Képek forrásai:

biolib.cz
nahuby.sk
ca.uky.edu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.