Főoldal » Csak 500 millióan maradunk a Földön – a megújulók sem megoldás?

Csak 500 millióan maradunk a Földön – a megújulók sem megoldás?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A rossz általános nézet

Sajnos eddig egy olyan általános nézet uralta a köztudatot, hogy ha adnának elég állami támogatást, akkor a megújuló energiaforrásokkal ki lehetne váltani az ásványi energiákat. Egyúttal megoldaná a klímaváltozás problémáját is, valamint vége lenne az energiafüggőségnek. Ez egy végzetes illúzió! Ráadásul ez egy nagyon veszélyes hit, mert az az üzenete, hogy a fogyasztói társadalom hosszú távon is életképes, nincs szükség arra, hogy lényegesen csökkentsük a fogyasztásunkat és megváltoztassuk az életmódunkat. Ez persze egy nagyon kényelmes illúzió a gazdaságnak, hiszen őket csak a GDP növekedés érdekli semmi más. Pedig jó lesz ráeszmélni, hogy ahogy jelenleg állunk a megújuló energiaforrásokkal, korántsem oldja meg a problémáinkat!

Tény, hogy a megújuló energiaforrások, amit a bolygónkon ki lehetne aknázni, megoldaná az összes problémánkat. A napenergia elméleti potenciálja például 2850-szer akkora, mint az évi energiaszükségletünk! A szélenergiáé 200-szoros, a biomasszáé 20-szoros. A geotermikus energia esetében 5-szörös, az árapálynál 2-szeres, a vízienergiánál 1-szeres. Tehát jól látható, hogy bőven elég lenne, mi akkor mégis a probléma? Miért nem tudjuk kihasználni?A gond ott van, hogy a jelenlegi technológiákkal egyelőre nem vagyunk képesek rá.

Először is nézzük meg az energiafogyasztást számokban: A világ jelenlegi energia fogyasztása 14 TW (terawatt). A nukleáris és megújuló-energia termelés ebből csupán kevesebb, mint 3 TW. Ha abból indulunk ki, hogy most a világ népessége 6,6 milliárd, akkor 2050-re legalább 9 milliárdan leszünk a bolygón. Tegyük fel, hogy minden a jelenlegi mederben halad a drasztikus energiafogyasztás tekintetében. Ez alapján 45 TW-ra emelkedik az energiaigény, azaz több mint megháromszorozódik, s abból csak 10 TW lesz a széndioxid kibocsátással nem járó megújuló energia. Ez a klímaváltozás tragikus mértékű felgyorsulásához vezetne.

A tudósok zöme csak a 1,5-2 Celsiusfok felmelegedést tartják megengedhetőnek 2050-re, ami az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját tekintve egy 450 ppm értéknek felel meg. (Jelenleg 386 ppm ez az érték, és az ipari forradalom kezdetén 280 ppm volt.) Ahhoz, hogy az általuk jósolt határon belül tudjunk maradni, az 1990-es szinthez képest a szén-dioxid kibocsátás 80%-os csökkentésére van szükség 2050-ig. A fenti természetesen egy elég dúrva becslés, de ha abból indulunk ki, hogy nem annyira lenne valószerűtlen, ha minden úgy halad, ahogy eddig, nem is meglepő ez a 80%. Ilyesztő adat, nem vitás.  Hogyan tudnánk mégis megvalósítani?

Nézzünk egy sokkal optimistább számolást. Ha azzal számolnánk, hogy a század közepéig évi 1,6%-kal nőne az egy főre jutó nemzeti termék világméretekben, akkor a gazdaság fajlagos energiaigénye pedig évente 1%-kal csökken, a 45 helyett csak 28 TW energiára lesz szükség, de a 80 százalékos széndioxid-kibocsátási csökkentés miatt abból 26,5 TW-ot a megújuló energiák kell, hogy adjanak.

Íme tehát a nagy probléma. Hogyan tudunk a hátralévő 40 évben 26,5 TW energiát előállítani nukleáris erőművekkel, vízienergiából, szélenergiából, napenergiából, biomasszából és geotermikus energiából?

A gond az, hogy ezek az energiák ekkora mennyiségben csak elméletileg állnak rendelkezésre, mert koncentráltságuk az ásványi tüzelőanyagokéhoz képest rendkívül alacsony (kivéve természetesen a nukleáris energiát), ezért a mai közgazdasági feltételek mellett többnyire túl drágák, nem versenyképesek.

[token node title-raw]

James Lovelock, a Gaia-elmélet megalkotója

James Lovelock pár éve kétségbeesésében azt javasolta, hogy azonnal és feltétel nélkül át kell állni a nukleáris-energia termelésre. Lentebb látni fogjuk, hogy ez sem megoldás. Kivitelezhetetlen. Tudjuk ki ő? Bizony, ő a híres Gaia-hipotézis megalkotója. Szerinte a század végén 500 millió, de legfeljebb egy milliárd ember fogja túlélni a klímaváltozás borzalmait. Lehet neki hinni, vagy nem hinni, mindenesetre a számok tények, és egyértelműek. Valamint nem árt azt is figyelembe venni, hogy nála aligha ismeri bárki is jobban a Föld hatalmas természeti rendszereinek és a bioszférának a működését és egymásra hatását.

Nézzük mennyire tudnánk megvalósítani egyéb energiaforrásokkal az energia utánpótlását, ha az ásványi energiák nem lennének többé, vagy nem használhatnánk:

Nukleáris energia: ha a szükséges 26,5 TW-ból csak mondjuk 10 TW-ot nukleáris energiával akarnánk előállítani 2050-re, ahhoz 10.000 reaktorra lenne szükség, azaz minden másfél napban egy új felépítésére. Érdekes, pláne azt figyelembe véve, hogy jelenleg a világ bármely részén általában tíz évig épül egy atomreaktor.

Szélenergia: Ha a szárazföldön fújó minden szellőt befognánk 10-15 TW energiához jutnánk. Ez nyilván képtelenség, tehát maradjunk a realitás talaján, és számoljunk csak 3 TW-al. Ez 1 millió korszerű szélturbinát igényelne – és ráadásul még nincs megoldva az így termelt energia tárolása arra az időre, amikor nem fúj a szél. Nem mellékes ennek a földigénye sem; szárazföldünk felületének 6 %-a lenne „beturbinázva”.

Vízenergia: Menjük végig sorjában a természeti-műszaki-gazdasági lépcsőfokokon:

Az elméleti potenciál 4,6 TW, ebből technikailag 1,5-öt lehet kihasználni, gazdaságilag 0,9 TW a kifizetődő, és a ténylegesen kihasznált kapacitás 0,6 TW csupán. 

Napenergia: Ugyan ebből van a legtöbb,de ez a legdrágább is. Továbbá technikai korlátai is vannak: Ha 2050-re 10 TW napenergiával szeretnénk ellátni az otthonokat, ahhoz mostantól kezdve minden nap 1 millió háztetőt kellene beborítani napelemekkel. A naperőművek sem nyújtanak jobb megoldást, mert akkora területeket igényelnek, hogy csak lakatlan vidékeken, sivatagokban lenne érdemes felépíteni őket, a villamosenergia szállítása viszont nagy távolságokra megoldatlan.

Geotermikus energia: Egy kiváló hőforrás teljesítménye, talán ha századrésze lehet egy olajkúténak, viszont legfeljebb öt évig használható csupán.

Biomassza: Energetikai célú felhasználása már eddig is súlyos problémákat okozott és komoly vitákba torkollott: trópusi régiókban emiatt kivágják az esőerdőket, s megdrágítja az élelmiszereket, a szegény országokban éhínséget okoz. Azt, hogy mennyire rossz megoldás a biomassza, egy szemléletes példán érzékeltetem: Tegyük fel, hogy az USA teljes energiaigényét biomasszából akarjuk fedezni. Ehhez a jelenlegi mezőgazdasági földterületének 6-szorosára lenne szükség; vagyis a világ összes mezőgazdasági területének 75 százalékára! A világ közlekedési üzemanyag szükségletének a leghatékonyabban, cukornádból történő előállításához a világ összes mezőgazdaságilag művelt földterületének több, mint az egyharmadát kellene igénybe venni, vagy pedig erre kellene felhasználni majdnem teljes egészében a trópusi mezőgazdasági földeket.

A fentiekből látható, hogy az ásványi energiahordozók megújulókkal való helyettesítése nem közgazdasági, hanem „technikai’, fizikai megvalósíthatósági kérdés.

Környezetvédő szervezetek és megújuló-energia gyártók gyakran azzal érvelnek, hogy a szükséges technológiák készen állnak, csak a szándék hiányzik a felhasználásukra. Az amerikai energiaügyi minisztérium szerint azonban a szükséges helyettesítéshez olyan áttörésekre van szükség a fizikában és a kémiában, melyekre a tudomány jelenleg még nem képes. „Nobel-kaliberű” új ötletekre van szükségünk, a napelemek hatékonyságát pl. a háromszorosára kellene emelni, jelentette ki a minisztérium élén álló Nobel-díjas Steven Chu.

De miben bízhatunk, ha mégsem történne olyan horderejű tudományos áttörés, mely bőségesen, elegendő mennyiségben ontaná az olyan energiát, amely nem jár üvegházhatással?

Vajon számíthatunk-e arra, hogy az emberi nem megváltozik és lemond az anyagi javak habzsolásáról? Hogy a szerénység, mértékletesség és a szolidaritás lesznek életünk vezérlő elvei? Legyünk realisták. Az emberek alaptermészete nem változik meg csak ukkmukkfukk.

Csakis akkor lehet őket befolyásolni, ha olyan gazdasági és ösztönző közeg jön létre, amely anyagilag is erre sarkallja és honorálja az emberek ilyen irányú szándékait, megváltozását. Ez azonban társadalmi csapdahelyzet: Ahhoz, hogy ilyen feltételek álljanak elő, ilyen törvényhozók és ilyen gazdasági vezetők kellenének. De ki választja meg ezeket az újfajta politikusokat? – a fogyasztói társadalom polgárai.

A demokrácia intézményrendszerében a többség akarata érvényesül ugyan, de ez a többség manipulált. A gond az, hogy nem a zöldek, hanem a minél több fogyasztásra buzdító, s az élet értelmét abban láttató üzleti érdekeltségek által. Hogy miért nem fordítva? A nagy nemzetközi társaságok dollárszázmilliárdokat költenek reklámra, hogy minél többet fogyasszunk; ezzel szemben a környezetbarát életmódra buzdító zöld szervezetek sokszor még aktivistáik bérének kifizetésével is hátralékban vannak.

Forrás:

http://www.greenfo.hu/upload/T%E1maszkodhatunk-e%20a%20meg%FAjul%F3%20energi%E1kra.pdf

http://www.econom.hu/elertuk-a-koolajkitermeles-csucsat-a-tarsadalmat-sokaig-nem-lehet-finanszirozni/

Képek forrása:

http://www.passzivhazak.hu/pictures/energie.jpg

http://www.google.hu/imgres?imgurl=http://merryenvironmentalist.files.wordpress.com/2010/09/james-lovelock.jpg&imgrefurl=http://merryenvironmentalist.wordpress.com/2010/09/28/dear-mr-lovelock-and-mr-monbiot-%25E2%2580%2593-it%25E2%2580%2599s-not-over-yet/&h=2016&w=3024&sz=473&tbnid=bSuGcrF9L2N0RM:&tbnh=90&tbnw=135&prev=/search%3Fq%3Djames%2Blovelock%26tbm%3Disch%26tbo%3Du&zoom=1&q=james+lovelock&docid=uYKJkcMq7wgdMM&sa=X&ei=W5aGT9CUC7DR4QTImtHrDQ&ved=0CFUQ9QEwBQ&dur=1301

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.