Főoldal » Egy Nyitott Műhelyes a Retextilről

Egy Nyitott Műhelyes a Retextilről

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ennek a szerveződésnek a munkája ma már Pécs egyik védjegye

Számomra olyan, mint egy varázskuckó

A megálmodója és ötletgazdája Thiesz Angéla, aki egyben a művészeti vezető is.
Otthoni rongyszőnyeg-szövő ötletéből az 50. darab után újat, kiterjesztettebbet hozott létre. Egy Retextil nevű alapítványt, és munkahelyet is. Küzdelmek sora áll mögötte. 2004 óta – sok mélyponttal és sikerrel találkozott. Ő a munkatársaival folyamatosan keresi a nemzetközi kapcsolatokat.

Nagyon fontos az egész mögötti gondolkodásmód, ami alapvetően a textilhulladékok újrahasznosításával foglalkozik. Ezzel különleges alkotásokat hoz létre – úgy, hogy nem hagyja, hogy a ruhaneműk veszendőbe menjenek – hanem lehetőleg minden részüket fölhasználja a gombig-zipzárig. A nyesedéket meg tömőanyagként.
Így erősíti a fönntartható fejlődés igencsak fontos gondolatiságát a gyakorlatban is.
(Talán különös, de a ruhaanyag és a belőle készített ruhák veszélyes hulladékként vannak nyilvántartva. Sorsuk a viselés, megunás után nem egyszer a kuka – és onnan a szeméttelep… Ami ne feledjük: véges befogadóképességű.)
Ennek ellensúlyozására, díjjal is értékelt, iparművészeti szintű termékeket hoznak létre az ott dolgozók.

Magáról a műhelyről:
Egyszerre hagyománykövető az ősi textilfeldolgozási technikákkal (mint fonás, szövés, hurkolás – és horgolás) és előremutató is.
A műhely jelenleg 38 főt foglalkoztat – akik mind le vannak valamivel százalékolva.
Itt ők új esélyt kaptak a munkára (ami egyben alkotás is) és a havi pénzkeresetre – az emberhez méltóbb életre.
Külsős emberek is jöhetnek erre a helyre, hogy meglássák és megízleljék, hogy mi zajlik itt –milyen munka, amit ki is próbálhatnak. Ezt hetente, csütörtöki napokon tudják megtenni a Nyitott Műhely lehetőségében 15-18 óráig – ami teljesen ingyenes! :)

A címe: Pécs, Szent István tér 4., a korábbi Kisgaléria helyén.
(Nem rég egy 30-fős csoport jött látogatóba és munkálkodni – Mexikóból! Ez a pécsi Civil Közösségek Házán keresztül történhetett.)
A kézzel készített, egyedi munkákat-alkotásokat meg lehet venni. De olyan lehetőség is van, hogy szorgos munkával el is lehet készíteni a munkadarabunkat – és a végén hazavinni. Az építő hatású tevékenykedésnek nincsen semmi forintos ára – csak a nyitott műhelybe járás, türelem és a kézi munka. Ehhez hazulról hozott ruhadarabokat is lehet földolgozni. (Az ollóval való darabolást otthon is elvégezhetjük.)
Az eredmény tényleg csodás, elámító.
Az ottani foglalatosságnak ezen túl különösen jó, megnyugtató hatása van a lélekre is.

Eléggé sok féle holmi születik az ott dolgozók kezei alól: csörgő, labda, fülbevaló, lánc és karperec, mobiltartó, pénztárca, táska, ülőke, hinta, köldökpárna, lámpabúra, falvédő szőnyeg, szerszámtartó, kalap, a szoborszerű installációk, … Szinte nem is győzöm fölsorolni őket. ;)
No meg a nagyon fontos és évente megrendezett Ozorai Fesztivál dekorációi is ott készülnek.
A szülők különleges, fejlesztő eszközöket, berendezési tárgyakat készíthetnek a gyermekeiknek, amihez mindenfajta segítséget kapnak.
A hintákat külön kiemelném, mert használatuknak korai fejlesztő hatásuk van. Ezért sérült gyermekeknek is meleg szívvel ajánlható ez a különlegesen szép munka, ami kibír 30/100 kg-ot.

 

Hogyan kerültem bele a Retextil életébe? Úgy, hogy nagyjából három éve egy csütörtökön a környéken jártam, és láttam: éppen nyitva áll a műhely a vendégek részére is – és a bemenetelemmel belekerültem ebbe a speciális hangulatú, csodás világba…

… Ahol nagyon szívesen, sőt szeretettel fogadtak az ott lévők.
Először is körbemutatták, hogy mi merre van; éppen milyen munkában-alkotásban vannak benne – és a már elkészült holmikat, szépen sorban. A kérdéseimre is válaszoltak – teljesen természetesen. Az ott lévő fölfogással, szellemiséggel azonosulni tudtam. Megismerkedhettem az ott folyó műveletekkel – nagy vonalakban. A többit saját magam tapasztaltam – de így jobban is rögzült bennem, mint ahogyan a hozzá kellő mozdulatok is.

Engem nagyon megfogott az a közvetlenség és a hangulat – no meg az, hogy tudok valamit alkotni én is, „kreatívkodhatok”… :) (Egy alkotó, művészet-szerető embernek számítok én is, kedvelem a művek létrehozását és annak folyamatát.)

A körülnézés, körbejárás után megkérdezték tőlem, hogy mit szeretnék készíteni – és milyen anyagból. Némi gondolkodás után annál az ülőpárnánál maradtam, aminek a közepén van egy lyuk – úgy néz ki, mint valami fánk, pontosabban: úszógumi. Erre mondták is a nevét: köldökpárna. Engem ez az elnevezés meglepett. Később más, csakis ott használt kifejezésekkel is találkoztam (meg a magyarázatukkal). Amolyan – „retextilesekkel”. ;)
Ilyenek még a szeme elé kerülnek majd a kedves Olvasónak.

A lehetséges anyagokból (pamut, vászon, műszál) a pamutnál maradtam – talán mert az a viszonylag legpuhább, legjobban megmunkálható.
Ez után jött a külön szütyőm kiválasztása – egy kendő képében. (Ott mindenkinek más színű és mintájú kendője van – amire nagyon fontos emlékezni.)

A nagy műnek neki is álltam még aznap.
Először is a mű alapját adó szálat kellett kialakítani, fötörni – ez a szó szintén eléggé idegennek tűnt első hallásra.
A mozzanatok sora – amiket én is elvégeztem:
A szakítópróbán átesett ruhát meg kell szabadítani az összes gombjától, cipzárjától, zsebétől – majd varrásától is. (Mint említettem, minden föl lesz használva!) Ebben segítség lehet a bontó – ami egy, a varrások elnyesését szolgáló fecskefarok alakú, kisméretű penge. De az olló mindenképpen segít – ez a következő műveletek folyamán nagyon fontos szerepet kap.
Ugyanis a ruhának a sarkait kerekre le kell kanyarítani. Majd el kell kezdeni nyírni ezzel az eszközzel (vágni késsel, pengével szoktunk!). Olyanformán, kell haladni, mint ahogy a kakaóscsigának a belseje felé. Ez nagyon fontos művelet.
(Léteznek amúgy apró trükkök is – amikre nagyon szívesen megtanítanak az éppen ott dolgozó munkatársai az Alapítványnak.)
Attól függően, hogy mit akarunk készíteni, olyan szélesre nyírunk. Ha horgolni akarunk majd vele, keskenyebbre kb. 1,5 cm-re; ha hurkolni, ha szőni – akkor szélesebbre: 2-2,5 centinyire.
Fontos, hogy a lenyírt szál két széle párhuzamos legyen – már amennyire ezt kézzel meg tudjuk valósítani. Egyszerűbb, ha az asztallapon tartjuk az anyagot – de az ügyesebbek kézbe is vehetik a megmunkálni valót.
Mi van, ha az oldal vége felé tartunk az ollóval? Akkor időben kezdjünk el kanyarítani, ne a végénél. Amikor már túlságosan sarkossá válik (szokott!), akkor még időben – ne túl hamar – kezdjünk el kanyarítani, kerekíteni. Azért, hogy ne lógjon ki csúnyán a fötrés közben, vagyis: ne „pöcsösödjön.
A lenyírt darabkákat összegyűjtve hozzájárulunk a tömőanyagokhoz.
Mikor már a végéhez jutottunk a csigának – befejezzük; ezt lehet már akkor, mikor nagyjából féltenyérnyi a kezünkben lévő anyag. Akkor nekiállunk a következő ruhadarabnak.
Röviden így: szakítópróba, gomboktól-zippzártól-zsebtől való megszabadítás, sarkok lenyírása, nyírás kakaóscsiga módjára nagyjából párhuzamosan, időnként kerekítés.
Hogyha a darabunk nem elég nagy (mondjuk mert gyerekruha), akkor: toldás következik – a következő, a lehetőleg ugyanolyan ruhából való lenyírt szállal. Ehhez merőlegesen behajtjuk az egyik végénél a szálat, belenyírunk egy kis lyukat – ezt tesszük a másikkal is, majd átdugjuk az apró lyukon és a saját végét áthúzzuk rajta, egymásra simítjuk, s meghúzzuk. Kész is a hosszabbítás.
Az elkészített szálat föltekerjük gombócba v. gombolyagba, és a fötrőgéphez visszük.
Annak egyik kampójára szúrjuk a szálunk egyik végét, majd ezt tesszük a másikkal is, egy-egy kezünkben tartva a kettő szálat – elindulunk óvatosan hátrafelé. Közben tartsuk mindezt viszonylag feszesen, hogy ne lógjon a padló közelébe.

Közben a társunk elkezdi tekerni a szerkentyű karját óramutató járásával megegyezően – és minden tekerésre a két szál összetekeredik, sodródik, fötrődik. Ezt a fötrött szálat se engedjük a padló felé közelíteni – tartsuk feszesen.
Eközben már akkor elkezdhetjük a megújult szálunkat gombolyagba rendezni.
Mikor már leérne a padlóra – akkor babáznunk érdemes a növekvő gombócot, vagyis ügyesen tekerünk a szálán egy hurkot, hogy ne menjen szét. Ezt időnként meg kell tenni. Utána tovább folytatjuk a gubacsolást – addig, amíg le nem tudjuk húzni a kampókról a már kész fötrött szálunkat.
Ez nagyon fontos alapanyagot ad a továbbiakhoz – és meg kell ismételni addig, amíg elég sok gubacsunk összegyűlik a célért.
Utána nekiállhatunk a nagy művünknek.
(…)
A végére elkészül a munkánk, ami – egy csodás darab, a MI kezünk alkotása!

Az én kiválasztott darabomhoz hurkolásos technika kell – így a szálak keretre való fölvetése, fölcsomózása után nekiállhattam a körhurkolás végtelennek tűnő munkálatának. Az biztos, hogy amikor az Anyu pólójából készített szállal találkozom – mindig üdvözlöm magamban… :)
(…) (…)

Szorgos, kitartó kézimunkával mégis elközelítek a végéhez. Ekkor már csak a hurkolatlan szálak összecsomózása és a tömés marad – amit a nyesedékből vagy szivacsdarabokból (ipari fríz, vagy vatelin) is meg lehet oldanom. (A szivacs kevésbé tömődik össze használat során.)

Úgy gondolom, hogy nagyon volt az a sugallat, aminek a révén betértem azon a bizonyos ajtón.

Remélem, minél hosszabb ideig megmarad ez a Retextilnek nevezett jelenség, ami egyértelműen építi az embert és kíméli az otthont adó környezetünket.
Mind a kézügyességet, mind a lelket erősíti – sikerélményt is ad a kitartó munka révén és gazdagabbak leszünk nem csupán a munka örömével, hanem az ott lévők kedvességével, segítségnyújtásával is – és ami talán a legfőbb: szemet gyönyörködtető munkával is bővülünk!
Amit saját kézzel készítettünk el. Ettől megmásíthatatlan, egyedi.

Hadd idézzek egy véleményt a Retextil facebook oldaláról:
„A szemétbe dobás helyett csodák születhetnek a régi dolgokból.”
A Retextil honlapján e fontos írás szerepel:
<<Az újrahasznosítás egyik lényegi pontja, hogy értékteremtő potenciált talál ott, ahol ez nem nyilvánvalóan van jelen. Az „up-cyclingként” említett folyamat gyorsan fejlődő és egyre nagyobb társadalmi érdeklődést kivívó ágazat. A hulladék újrafelhasználása, átformálása valami friss, egyedi, kézi készítésű művészetei tárggyá. >>

Források, ihletadók:
https://www.pbkik.hu/hu/del-dunantuli-gazdasag_2/cikkek/a-retextil-ma-mar-pecs-vedjegye-13897
https://retextil.hu/

https://www.facebook.com/retextilpecs/

https://mindspace.hu/hu/thiesz-angela-retextil

+ A saját tapasztalataim a Nyitott Műhelyben.

 

Falat díszítő kárpit

Ülőpárna, rajta egyensúlyozást fejlesztő (rá kell lépni) + csörgő

 

Egy másik ülőpárna

Ezen a “kígyón” is egyensúlyozni kell, ahogy végigmegyünk rajta

Az író a munkájával

Ebből 2 köldökpárna lesz

Így néz ki a köldökpárna

Az ott készített míves hinta – terápiás célra is jó

Hálás köszönetet mondok V. Tündének a segítségadásáért, helyesbítésekért és a fényképkészítés lehetőségéért!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.