Főoldal » Éljen május elseje

Éljen május elseje

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Éljen az első május 1. helyszíne is!
Gyakori szokásom felvonulni a Felvonulási téren, vagy Dózsa György úton vagy az Ötvenhatosok terén. Számomra ez ugyanaz, csak folyton darabolódik és átneveztetik, újabb és újabb műtárgyak kerülnek oda, aztán el onnan. Vasárnapi sétának is lehet nevezni a felvonulásaimat. Túlságosan huzatos ez a terület: a történelmi széljárás változtatja át néhány évenként.

A történelmét olvassátok el itt:

http://www.mfor.hu/cikkek/Eljen_majus_elseje____120_eves_a_munka_unnepe.html

Most is kisétáltam az első május elseje helyszínére, hogy tudósíthassalak benneteket arról, most mit láthatnak ott a fel/ki-vonulók, sétálók. Felidéztem saját történelmi emlékeimet, hátha ez a hétköznapi történelem is érdekel valakit.
Ha erősen keresik, megtalálhatják az első május elsejét ünneplők emlékkövét.

Egyszer vonultam fel az „igazi” május elsején: 1986-ban Csernobil után két héttel, amikor még nem is tudtuk, hogy van a világon egy ilyen nevű város. Eddig tudtam érvelni a főnökeimnek, hogy nekem elég az a rengeteg kosz, szemét és pusztítás, amit a felvonulók és a kiszolgáló vendéglátó egységek itt hagynak a majális után, de ebben az évben mennem kellett. Ekkor már kötelező volt ünnepelni a munkát. Tehát felvonultam (+ 20 gyerek), kaptunk lógó fejű szegfűket, hogy dobálhassuk a dísztribünre. Nem jutottunk el odáig, mert elsodort bennünket a tömeg. Jobbra letértünk és hazavonultunk. Benyeltük a gyorsításhoz szükséges port és hazamentünk. Még lufit sem tudtunk szerezni a gyerekeknek.
Van itt egy másik kő is, amely Hirosimára emlékeztet bennünket. Van tehát már két sugárzó emlékünk is.[token node title-raw]

Az ötvenes években lerombolt Regnum Mariánum templom helyén állt a ’19-es vöröskatona szobra, ma egy kis dombra állított kereszt emlékeztet a kápolnára. Úgy emlékszem, hogy a kápolna helyén állt a Sztálin szobor…..de akkor én még nem figyeltem a történelemre. Elég bajom volt az iskolával.

A Városligeti Fasorral szemben, a régi tribünök helyén ma az Ötvenhatosok emlékműve áll. ( Bocsánat, de én olyan csúnyának és szájbarágósnak találom, ami párját ritkítja. Besoroltam a nézhetetlen köztéri szobrok közé. Ráadásul a Liget felől elzárja a Városligeti fasor felé a kilátást. A Fasor felől pedig úgy néz ki, mintha az út egyenesen egy vaskerítésnek rohanna. Ez jelképezné a forradalmárok hősiességét?! Nekem biztosan nem.)

A lyukas zászló igen! Számomra felkavaróbb, hitelesebb, emberibb. A címerváltozást már kisiskolás koromban megértem, tudom mi volt ott, miért kellett eltünnie és mi jött helyette.’56-ban voltam elsős. Akkor Kossuth címeres bizonyítványt kaptunk. Az első három osztály elvégzéséről ez tanúskodik hát. 1960-ban váltottunk a búzakalászos, vöröscsillagos bizire, amibe a 4-8-osztályos teljesítményemet rögzítették. Nekem a személyes emlék a lyukas zászló, de ez a rozsdás vasrúd gyűjtemény….nem tudom megszokni. Megszeretni pláne nem.

Az Európa Unióhoz csatlakozás évére emlékeztet a hatalmas homokóra. Na és persze az idő múlására. Nagyon megkapó, ahogyan figyeli az ember az alsó homok mennyiségének változását. Innen biztosan láthatom mennyi telt el az esztendőből és mennyi van még előttem. De mi lesz vajon azután???!!!

Őszintén szólva nemigen örültem a megjelenésének. Sajnos én így vagyok összedrótozva, hogy minden talpalatnyi helyre inkább fát ültetnék. Bocsánatot kérek az épített környezetért aggódóktól. Ezzel elérkeztünk a Műcsarnok mögé. Innen már csak a Hősök tere következik.

Elég messze vagyunk még Gábriel arkangyaltól. Kb. idáig sikerült megközelítenünk a Hősök terét 1961-ben, amikor Gagarin Budapestre érkezett. Nagynénémmel mentünk, szerintem ő sem látott el odáig, én is csak az előttem álló hátát láttam…a.kivetítőt még nem találták fel, TV sem volt, de az utcák tele voltak Gagarin mosolygós, sármos plakátjaival. Elég lett volna a sarki plakátig elsétálni. 200 ezer ember volt itt akkor, hogy lássa az első űrhajóst. Néhányan azt mesélték, hogy csak bezárták a spájzba néhány napra. Miért éppen a spájzba? Nem tudom. Talán ott volt meggybefőtt.

Néhány éve megszépült a Dózsa György út is. Fiatal kőrisek sorakoznak a parkolóvá alakult hajdani felvonulási tér és a forgalmas út között. Bokrokkal, cserjékkel, virágokkal született egy élő záróvonal az úttest közepén. Élnek, virulnak, nyelik a port, a széd-dioxidot és frissítik a levegőt, amíg ott lehetnek. Ime a Dózsa György út tüdeje. Élhetnének sok száz évig is, de itt, ezen a huzatos helyen a fák is addig maradnak vagy nem maradnak egy helyen, ameddig a szobrok. Hozzák-viszik őket kényükre kedvükre.  Elültet-gondoz-kivág-újat ültet ( vagy nem)-gondoz-kivág….a sorminta.

A parkoló hétköznap tele az ünnepelt dolgozókat szállító járművekkel.

 Hogy én mit gondolok a munkáról? Loptam hozzá egy idézetet.

“Ha sikeres akarsz lenni, a dolog nagyon egyszerű.
Érts ahhoz, amit csinálsz!
Szeresd, amit csinálsz!
És higgy abban, amit csinálsz!
Igen, ilyen egyszerű ez.”
(Will Rogers)
Ez nem jelenti azt, hogy meggazdagszol belőle!

Csak elégedett lehetsz magaddal. Az sem semmi. Felvonulni már senki nem fog érted!

De vehetsz magadnak sört és virslit. Mert megérdemled!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.