Főoldal » Emberi hiba volt!

Emberi hiba volt!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ma van a csernobili baleset 25. évfordulója. 1986. április 26-án robbant fel a csernobili atomerőmű. A közhiedelemmel ellentétben nem atomrobbanás történt, hanem gőzrobbanás, talán a személyzet hibájából, talán tervezési hiba miatt (ezt még ma sem tisztázták pontosan). De akármi robban fel egy atomerőműben, szétszórja a benne lévő sugárzó anyagokat. Így került radioaktív anyag a környezetbe annak idején Csernobilból is, és idén Fukusimából is. A legnagyobb hiba az volt, hogy egy kísérlet közben kikapcsolták a biztonsági rendszereket. Ez egyértelműen emberi hiba volt, mint a legtöbb reaktorbaleset (pl. Fukusima) és más ipari katasztrófa (pl. a tavalyi magyar vörösiszap-ömlés). A reaktor sérült blokkját az esemény után leállították, de a többi blokkot tovább használták. Azóta már azok sem működnek, a csernobili erőművet végleg bezárták.

Fukusima ugyan több ponton eltér Csernobiltól: más típusú az erőmű, nem kísérleteztek, nem kapcsolták ki a biztonsági rendszereket, és első látásra természeti katasztrófának tűnik a baleset, mert földrengés váltotta ki, de 2 fontos hasonlóság van a két baleset között. Az egyik az, hogy robbanás történt, a másik az, hogy emberi hiba volt. Csernobil esetében már utaltam rá, hogy emberi hiba történt (a tervezési hiba is az, mert a tervező is ember), most felsorolom a fukusimai balesethez vezető emberi hibákat is.

A reaktort 8,2-es erősségű földrengésre tervezték, de 8,9-es erejű földrengés rázta meg Japánt (az általa kiváltott cunamiról nem is beszélve). A földrengés ugyan nem emberi tevékenység következménye, de ez az esemény kétféle emberi hibára is rámutat. Egyrészt nem lett volna szabad veszélyes üzemet (pl. atomerőművet) földrengésveszélyes helyre építeni, másrészt ha már oda építették, Japánba, a földrengések országába, akkor illett volna úgy tervezni, hogy kibírja az eddigi legerősebb földrengést is. 9-es vagy annál nagyobb erősségű földrengés már többször előfordult a világtörténelemben, ezért nem teljesen világos, hogy miért csak 8,2 erősségű földrengésre tervezték a fukusimai erőművet.

A rengés következtében az erőmű leállt (ezt a biztonsági intézkedést már a tervezéskor beépítették az erőműbe, nagyon helyesen), ilyenkor hűteni kell, hogy ne olvadjanak össze a fűtőelemek. De a hűtéshez víz kell, a vizet szivattyúval kell keringetni. A szivattyút áram hajtja, amit egy generátor termel. De a generátor leállt, így megszakadt a hűtés. Ettől a reaktorban lévő hidrogén felmelegedett és felrobbant. Hogyan keletkezett hidrogén? A radioaktív sugárzás képes a vizet hidrogénre és oxigénre bontani. Ha a rendszerben keringetik a vizet, akkor csak kis mennyiségben bomlik el, és a keletkezett hidrogén a vízzel együtt mozog, nem tud egy helyen felhalmozódni. De ha nem keringetik a vizet, akkor a reaktorban lévő víz nagy része elbomlik, és felhalmozódik a hidrogén. Ha felhalmozódik, akkor megnő a nyomása, és hűtés hiányában a fűtőelemek hőjétől fel is melegedett. A felmelegedett, nagy nyomású hidrogén reagálhat a víz másik összetevőjével, az oxigénnel, és könnyen felrobbanhat (durranógáz). Ez történt Fukusimában is, és ettől sérült meg a reaktor. A magas hőmérséklettől a reaktor fűtőelemei is összeolvadtak, ami több okból is veszélyes. Egyrészt a megolvadt fűtőelem már nem hasznosítható (de továbbra is zajlik benne a láncreakció, tehát hőt termel), így hűtést igénylő, és erősen sugárzó veszélyes hulladék keletkezik belőle, aminek a biztonságos tárolását hosszú távon (akár több százezer éven át) kellene megoldani. Másrészt a megolvadt fűtőelemek hője akár további hidrogénrobbanást is okozhat, vagy kigyulladhatnak a fűtőelemek és radioaktív hamu kerülhet a környezetbe.  (Van még egy veszély, de ennek rendkívül csekély a valószínűsége: ha elég sok fűtőelem összeolvad, akkor akár a kritikus tömeget is elérhetik, és atombombává alakulhat az erőmű. De szerencsére nem szoktak annyi fűtőelemet tárolni egy helyen, hogy összeolvadással elérjék a kritikus tömeget.) Fukusimában tehát a megfelelő hűtés hiányában összeolvadtak a fűtőelemek és felrobbant az erőműben összegyűlt hidrogén, amitől megsérült az erőmű és radioaktív anyagok kerültek a környezetbe. Miért volt ez emberi hiba? Azért, mert nem volt tartalék generátor, tartalék hűtési rendszer. A baleset után is csak rögtönzött megoldások voltak, pl. tengervizes hűtés (amivel nagy mértékben elszennyezték a tengert Japán partjainál, ezzel is súlyosbították a baleset környezeti hatásait, bár nem olyan mértékben, mintha egyáltalán nem hűtötték volna a reaktort), mintha senki nem gondolt volna arra, hogy az erőmű meghibásodhat, és leállhat a hűtés. Mindig, mindenből kell tartalék berendezés! (Pakson szerencsére van legalább 2-3 tartalék mindenből, ráadásul különböző típusú tartalék eszközök vannak, pl. különböző gyártmányú tartalék szivattyúk, stb., hogy ne egyszerre romoljanak el.)

Tehát a fukusimai baleset legalább 2 szempontból emberi hiba volt. Az egyik a gyenge földrengésvédelem (kisebb földrengésre tervezték az erőművet, mint amekkorára lehet számítani), a másik a tartalék eszközök hiánya. Mindkettő tervezési hiba.

Magyarországon szerencsére nem volt még ilyen mértékű reaktorbaleset (a 2003-as üzemzavarnak nem volt létesítményen kívüli hatása, bár többé-kevésbé az is emberi hiba volt, mert egy elterjedt, de mégsem igazán megfelelő technológiával tisztították az erőmű berendezéseit, és ez okozta az üzemzavart), nálunk az utóbbi néhány évtizedben a 2010. októberi kolontári vörösiszap-ömlés volt a legnagyobb baleset, ami szintén emberi hiba volt.

A baleset részleteivel senkit nem untatnék, úgyis mindeki hallott már róla a hírműsorokból, elég annyit tudni, hogy 2010. október 4-én átszakadt a Kolontár melletti vörösiszap-tározó betonfala, és az ott tárolt (nedvesen, zagyként lerakott) vörösiszap elöntötte a környéket. Végigfolyt Kolontáron, házakat tett tönkre, embereket sodort el, mindent vörösre színezett, és a lúgossága miatt szinte mindent szétmart, ami (vagy aki) az útjába került, amjd továbbfolyt Devecserbe, ahol a város egy részén a kolontárihoz hasonló mértékben pusztított, kiirtotta a Torna-patak élővilágát, és onnan tovább folyt a Marcal folyóba, ahol szintén ártott az élővilágnak.

A baleset több szempontból is emberi hibának fogható fel. Hibás volt a tervezés, az üzemeltetés, a biztonsági intézkedések, stb.

A legszembetűnőbb hiba, hogy a tározót a település fölé építették. Ez két szempontból is baj. Egyrészt nem célszerű dombtetőn tárolni egy folyadékot, mert lefolyhat; másrészt veszélyes anyagot nem lenne szabad olyan helyen lerakni, ahol település felé terjedhet az anyag vagy a hatása. De más baj is volt a helyszínnel: kétféle talajtípus találkozásánál épült a tározó, és a kétféle talajtípus eső esetén könnyen elcsúszhat egymáson. További tervezési hiba, hogy a tározóban lévő iszapot csak 1 fal választotta el a külvilágtól. (Paksi szakemberek nyilatkoztak a médiában a kolontári katasztrófa idején, és nem értették, hogy ha tőlük 4 falat követelnek meg az atomerőmű körül, hogy ne juthasson a szennyezés a külvilágba, akkor Kolontáron miért elég 1 fal a tározó körül.) Ez egyfajta hasonlóság Fukusima és Kolontár között: mindkét balesetben a tartalék eszközök hiánya volt az egyik fő probléma. Fukusimában nem volt tartalék hűtés, Kolontáron nem volt egy külső “tartalék” védőfal, ami megfogja a tározóból kiömlő vörösiszapot. Nagyjából ennyi tervezési hiba történt Kolontáron.

Az üzemeltetés szempontjából az volt a baj, hogy feldolgozatlanul rakták le a vörösiszapot a tározóba. Feldolgozás alatt azt értem, hogy érdemes lett volna visszanyerni a lúgot és szárazon lerakni az iszapot. Ha visszanyerték volna a lúgot, akkor a hulladék (vörösiszap) is kevesebb lett volna, és a technológiai folyamathoz sem kellett volna olyan sok lúgot előállítani vagy vásárolni, ez a megoldás kímélte volna az erőmű pénzét, a környezetet, és az emberek egészségét is, mert a vörösiszap a benne felejtett nátrium-hidroxid (lúg) miatt volt erősen maró hatású, és emiatt okozott égéshez hasonló sérüléseket Kolontár és Devecser lakosságának. (Az alumínium gyártása során a kibányászott ércet, a bauxitot nátrium-hidroxidban oldják, így szétválik timföldre, ami majdnem tiszta alumínium-oxid, és vörösiszapra, ami nagy vas- és alumíniumtartalmú melléktermék. A timföldből állítják elő az alumíniumot újabb oldószer és elektromos áram segítségével.) A száraz lerakás pedig azért lett volna hasznos, mert a nem kellő mértékben kiszárított vörösiszap nedvszívó hatású, ha esik rá az eső, akkor felhígul, és megnő a tározóban lévő folyadék mennyisége. Tehát előbb-utóbb kiönt a tározóból. Ezen kívül vas, alumínium, nátrium és kis mennyiségben néhány nehézfém is kioldódhat belőle, ami károsíthatja a környezetet. De a száraz vörösiszap nem nedvszívó, nem oldódik ki belőle semmi, és hiába esik rá az eső, semmilyen kárt nem okoz. Legfeljebb a szél ellen kell védeni, mert porzik (és a vörösiszap-szemcsék megtapadnak a tüdőben, ahol súlyos betegségeket okozhatnak), de ez megoldható, ha befedik a lerakót. Magyarországon száraz vörösiszap-tárolás csak a mososnmagyaróvári timföldgyár lerakóiban van.

A biztonsággal két probléma is volt. Az egyik az ellenőrzés és karbantartás hiányossága: hiába észlelték, hogy repedések vannak a gáton, nem tömték be, nem javították ki, csak magasították a falat (ami talán árthatott is, mert a repdet betonnak a fölötte lévő rétegek súlyát is el kellett volna viselnie), a másik a már említett tartalék védőfal hiánya.

Ezek az okok vezettek a tavaly októberi vörösiszap-katasztrófához, amely súlyosan károsította a környék élővilágát, és az embereknek is súlyos (gyakran halálos) sérüléseket és jelentős anyagi károkat okozott. Egy kis odafigyeléssel elkerülhető lett volna a baj.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.