Főoldal » Fogyatkozó készleteink

Fogyatkozó készleteink

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A negyedéves zárthelyi időszak kicsit elnémított az utóbbi hetekben, de most végre ismét jelentkezem, mégpedig annak az áttekintésével, hogy mi is a bajaink egyik legfőbb forrása globális szinten, és miért zöld tevékenység a szelektív hulladékgyűjtés.

A sajtóból ma már rendszeresen lehet hallani arról a még mindig nem kellően komolyan vett jelenségről, hogy a Föld nyersanyagkészletei bizony fogyóban vannak. Évezredeken át úgy gondolkodott az emberiség, hogy ha egy területről már az összes természeti erőforrást feléltük: a fákat kivágtuk, a talajt szikesedésig kizsigereltük, a bányákat kimerítettük, akkor egyszerűen odébb vándorlunk egy még érintetlen területre. Így cselekedtek pl. az amerikai gyarmatosítók, amikor egyre nagyobb területeket parcelláztak fel, vagy a Mediterráneum minden erdőjét kivágó ókori és középkori hajóácsok. Ma már azonban, amikor a Földön már gyakorlatilag nincs lakható, de lakatlan terület és a nyersanyagok jó részét feltérképeztük és kibányásztuk, valamint szennyezett környezetünk egyre durvábban visszahat az egészségünkre, kénytelenek vagyunk szembesülni a gondolattal, hogy a Föld készletei (és hulladéksemlegesítő képessége) nagyon is véges.

Mik tehát azok az erőforrások, nyersanyagok, amik kifogyóban vannak, és tényleg annyira súlyos-e a helyzet, mint néhányan állítják?

A készletek és elfogyásuk várható időpontjának megbecsülése elég nehéz. Az „ismert készletek” kifejezés a ma már felfedezett és a jelenlegi technológiával, jelenlegi árakon gazdaságosan kitermelhető készleteket jelenti. Egy új technológia, egy drasztikus áremelkedés ugyanúgy megnövelheti az ide sorolt készlet mennyiségét, mint egy új lelőhely felfedezése. Ez az oka annak, hogy az 1960-70-es évek modelljei szerint már rég ki kellett volna fogynunk a kőolajból, mégis élvezhetjük ma még ennek a nyersanyagnak az áldásait (és használatának káros következményeit).

A leginkább közismert tény a kőolajkészletek fogyása, melynek hatásait az emelkedő benzinárakon keresztül mindannyian megérezzük. Társadalmunk az olcsó és nagy mennyiségben felhasznált olajon alapszik. Ennek hiánya nem pusztán a közlekedés leállását vonná maga után. Olaj nélkül nincs műtrágya (tehát elegendő élelmiszer), semmilyen műanyag, műszálas ruha, gumiabroncs, és még sok minden más, hiszen az olaj a vegyipar legfontosabb alapanyaga, teljes hiánya katasztrófához vezetne. A kitermelés csúcsára (peak oil)  vonatkozóan különböző becslések vannak, azonban néhány éven belül ez valószínűleg el fog következni, és utána egyre kevesebbet és egyre drágábban tudunk majd kitermelni minden évben. Azonban egy bizonyos árszint (kb. 200-220 dollár/hordó nyers kőolaj) fölött gazdaságossá válik az ún. olajpala és olajhomok kitermelése, mely pl. Kanada sarkvidéki területein nagy mennyiségben található; ebből pedig nagyjából annyi kőolaj nyerhető ki, mint amennyivel jelenleg rendelkezünk. Emellett a mélytengeri olajmezők kiaknázása is jelent tartalékokat. Szintén érdemes megfontolni, hogy egyáltalán megéri-e kitermelni ezeket a különleges készleteket, hiszen azok a Föld egyik utolsó, jó állapotban lévő természeti területei alatt fekszenek. Összegezve tehát, a kőolaj tovább ki fogja húzni, mint amitől ma sokan tartanak, az ára viszont horrorisztikus lesz, tehát sokak számára elérhetetlen, mindezzel pedig csak időt nyerünk, de előbb-utóbb eljön tényleg mind el fog fogyni. 

Hasonló a helyzet a szintén fosszilis tüzelőanyagként használt földgáznál is. Itt nagyobb készleteink maradtak, viszont ebbe már beleértették a ma is nagyipari módszerekkel kitermelt palagázt is, tehát nincsenek további stratégiai vészkészletek.

A kőszén felhasználását visszaszorította az olcsó és kevésbé légszennyező kőolaj- és földgáztüzelés, így abból elég nagy készletek maradtak épen. Végső esetben ehhez fordulhat az emberiség, én azonban nem javaslom a tüzelésre való használatukat, a környezeti hátrányok miatt; vegyipari nyersanyagnak viszont kiváló lehet olaj hiányában.

Energiatermelés szempontjából, ha az atomenergiát választjuk, uránérc is ideig-óráig rendelkezésre áll, az olajnál tovább ki fog tartani. Persze ennek is megvannak a maga kockázatai.

Keveset hallani viszont a ritka földfémekről, színesfémekről és nemesfémekről, melyeknek fogyása komoly nehézséget okoz az iparnak (főleg a számítástechnikai iparnak). Egyes mobiltelefonok gyártásához használt ritka földfémek ára 700%-ra emelkedett az elmúlt egy év során, ami azt jelzi, hogy készletek erősen fogyóban vannak. A héliummal kapcsolatban is hasonló gondokról olvastam.

(A sorból kilóg, de érdemes megemlíteni, hogy a termőtalaj, mint erőforrás is fogyóban van. Ennek oka egyrészt az erdők irtása miatti talajerózió és az elsivatagosodás, másrészt az intenzív mezőgazdasági termelésnek köszönhetően a talaj mikroelem- és szervesanyag-tartalmának csökkenése. Mindez csökkenő élelmiszer-termelést eredményezhet a jövőben, ha a technikai fejlődés nem oldja meg a problémát.)

Mindeme problémák megoldásában segít a termékek anyagának újrahasználata, újrahasznosítása, hiszen ekkor nem szükséges frissen bányászni nyersanyagot, hanem a meglévő műanyagot, fémet stb. forgatjuk tovább. Egy mobiltelefon pl. nagyobb koncentrációban tartalmaz aranyat, mint az aranyérc. Ráadásul jóval kevesebb energia is szükségeltetik az ilyen, ún. másodlagos nyersanyagok feldolgozásához, mint a kőolajból műanyag előállításához vagy az ércek feldolgozásához. Így aztán mindenkit csak buzdítani tudok, hogy ha már nem sikerült megelőzni a hulladék keletkezését, akkor gyűjtse azt szelektíven.

Kép forrása: http://www.matud.iif.hu/06jan/09.html (Bárdossy György – Lelkesné Feldváry Gyöngyi – ASPO Newsletter, 2005. június, Aleklett nyomán)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.