Főoldal » Fűtési szezon vége

Fűtési szezon vége

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Régen írtam már blogot, és szégyellem is magam miatta. Április elején volt ugyan egy új bejegyzésem, de sajnos azt a bejegyzést technikai okok miatt nem sikerült feltölteni. Arról írtam volna benne, hogy a nagy környezeti kárt okozó ipari balesetek (pl. a tavaly őszi magyar vörösiszap-ömlés, és az idén tavaszi japán atomerőmű-baleset) többségét emberi hiba (is) okozta. Ezt a bejegyzést kissé aktualizálva és némi Csernobil-Fukusima összehasonlítással kiegészítve újra megírom és feltöltöm majd április 26-án, Csernobil 25. évfordulóján. Április 22-én várható egy bejegyzés a Föld napjáról, április 24-én pedig a kísérleti állatok világnapja alkalmából írok egy összefoglalót az állatkísérletekről. (Az utolsó bejegyzésem óta is volt egy világnap, a víz világnapja március 22-én, amiről csak azért nem írtam, mert korábban már volt ilyen bejegyzésem: Amit a vízről tudni kell.) Ma a fűtési szezon utolsó napjának alkalmából írok egy bejegyzést a különböző fűtési módokról, főleg környezetvédelmi szempontból.

Itt Veszprémben a lakótelepen a fűtési szezon október 15-től április 15-ig tart. A fűtés 1 hónappal előtte és utána is kérhető (szeptember 15 és május 15 között), ha éppen hidegre fordul az időjárás, de október 15-től április 15-ig mindenképpen fűtenek, legfeljebb a hőmennyiséget és a felhasznált fűtőanyag mennyiségét változtatják az időjárás függvényében.

Ezeknek a központi fűtéses lakásoknak előnye és hátránya is van. Előny, hogy nem kell gondoskodnunk a fűtőanyagról, de hátrány, hogy nem akkor van fűtés, amikor akarjuk, hanem fűtési szezonban fűtenek. De ha van hőfokszabályozónk (ami a fogyasztásmérővel együtt jár), akkor (bizonyos határok között) még a központi fűtéses lakásban is szabályozhatjuk, hogy mennyire legyen meleg, és még az az előnyünk is megvan, hogy a tényleges fogyasztás után fizetünk. (A gyakorlatban ezt úgy valósítják meg, hogy átalány számlát küldenek havonta, majd évente 1-szer, a fűtési szezon után (valamikor májusban) leolvassák a fogyasztásmérőket, és alapján vagy visszakapunk némi pénzt, ha keveset fűtöttünk, vagy ki kell fizetni az átalányt meghaladó fogyasztást. (Tehát a fázósak ráfizetnek.)

A központi fűtés lényege az, hogy a hőközpontban különböző fűtőanyagok felhasználásával vizet melegítenek, és ezzel a meleg vízzel fűtik a lakásokat. A meleg víz csővezetékeken kerül a fogyasztókhoz, és ez a szállítás természetesen nem veszteségmentes, a csöveket és környezetüket is melegíti a víz. (Télen nagyon jól látszik, hogy a melegvíz-vezetékek fölött mindig vékonyabb a hótakaró, ha egyáltalán megmarad rajtuk a hó és nem olvad el. Tavasszal is mindig itt zöldül ki először a fű, ami szintén a vezetékekben szállított víz hőjének köszönhető.) A meleg vizet először a legfelső szintekre juttatják, onnan folyik le a fűtési rendszerben az alsó szintekre.

Persze vannak más fűtési módok is:

Gázkonvektoros fűtés. Lényege, hogy a lakásba bejövő gázvezeték (ami pl. a tűzhelyet is működteti, tehát egész ében rendelkezésre áll) szolgáltatja a fűtőanyagot a lakás melegen tartásához. Ez a fűtési mód ugyanolyan kényelmes, mint a központi fűtés, nem a fogyasztó gondoskodik a fűtőanyagról, de a fogyasztó akkor fűt, amikor akar, és ennek megfelelően fizet.

Egyedi fűtés. Ez az összefoglaló név a családi (nem lakótelepi) házak fűtését jelenti. Alapja legtöbbször egy kályha, amelybe a tulajdonos szerzi be a fűtőanyagot (fát, szenet, olajat, stb.), de egyedileg is fűthetünk gázzal, hasonlóan, mint a lakótelepi gázkonvektorokkal, csak nem konvektorba, hanem gázkazánba kerül (a tűzhelyet is működtető, tehát egész évben rendelkezésre álló) földgáz.

Vannak alternatív fűtési módszerek is, pl. napenergia, geotermikus energia, (és ha minden kötél szakad, és végképp nincs fűtőanyag, akkor az elektromos áramot is lehet használni fűtésre, de ezt csak megemlítettem, mert az elektromosság és az áramtermelés környezeti hatása egy külön téma).

Melyik fűtési mód esetén mit tehetünk környezetünkért?

Központi fűtés vagy gázkonvektor használata esetén mi, fogyasztók csak annyit tehetünk, hogy csak azt a helyiséget fűtjük, ahol éppen vagyunk, ezzel nemcsak pénzt takarítunk meg, hanem a környezetet is védjük, ugyanis a központi fűtéshez felhasznált meleg vizet legtöbbször fosszilis tüzelőanyagok (újabban főleg földgáz) elégetésével állítják elő, és a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj, földgáz és származékaik) égéséből szén-dioxid keletkezik. Minél több helyiséget fűtünk, és minél magasabb hőfokon tartjuk a lakást, annál több tüzelőanyagot kell elégetni, és annál több szén-dioxid keletkezik. A légkörbe jutó szén-dioxid pedig gyorsítja a globális éghajlatváltozást.

Az éghajlatváltozás legfőbb veszélye nem a légkör átlaghőmérsékletének néhány °C-os emelkedése, hanem az ennek hatására létrejövő egyéb változások. Megváltozhat az éghajlati övek határa, szélsőségesebbé válhat az időjárás: télen hidegebb, nyáron melegebb lesz, mint amit megszoktunk, és megnőhet a záporok, zivatarok, szélviharok valószínűsége és gyakorisága. Megváltozhat a csapadék eloszlása, ezért egyes területek elsivatagosodhatnak, máshol szokatlan mértékű árvizek lehetnek. Elolvadhat a sarki jégtakaró, ettől (és a hőtágulás miatt is) emelkedhet a tengerszint, ezért néhány ország (pl. Hollandia) és nagyváros (pl. New York) víz alá kerülhet. Az éghajlati övek eltolódása miatt egyes fajok új élőhelyeket találhatnak (pl. néhány évtizeden belül Magyarországon is megjelenhet a maláriaszúnyog, mert elég meleg lesz az országban), más fajok kihalhatnak. Gyengülhetnek a tengeráramlatok, pl. a Golf-áramlat, ezért Észak-Európában akár lehűlést is okozhat a „globális felmelegedés”, mert a meleg tengeráramlat gyengébben vagy egyáltalán nem fűti tovább Skandináviát. Ezt az éghajlatváltozást elsősorban az emberek által a légkörbe bocsátott szén-dioxid mennyisége okozza, ezért kellene takarékoskodnunk egyik legnagyobb szén-dioxid-forrásunkkal, a fűtéssel.

Lakótelepen a takarékosság legjobb módja a már említett hőfokszabályozás (csak ott fűtünk, ahol vagyunk, és ott sem nagyon, nappalra elég 21-22°C, éjszakára 16-18°C), és a megfelelő hőszigetelés. Egy jól szigetelt házból sokkal kevesebb hő távozik, így kevesebb fűtőanyagot kell felhasználni egy adott hőmérséklet eléréséhez, így kevesebb szén-dioxid távozik a légkörbe. Lakótelepen a hőszigetelés a társasház feladata (ez általában ablakcserével is együtt jár, ami azért hasznos, mert a rosszul illeszkedő ablakokon sok hőt veszíthet a ház), erre találták ki a panelprogramot. A panelprogram során nemcsak esztétikailag újul meg a lakótelep, hanem új külső szigetelést és új nyílászárókat is kap a ház, így a fűtési szezonban csökkenthető a hőveszteség, és nyáron sem melegszik fel túlzottan a lakás. (Természetesen az esztétikai megújulás fontos, részben pszichológiailag: jobban érezzük magunkat egy felújított házban, és még egy nekünk nem tetsző színű ház is jobb hangulatú, mint a panelszürke, részben gazdaságilag: megnő a lakások értéke, akár még környezetvédelmi szempontból is, mert felújított házakban szívesebben tesznek virágot az emberek az ablakokba, erkélyekre, és a virágosítás nemcsak szép látvány, hanem még a levegőt is tisztítja: főleg a szén-dioxid megkötése miatt hasznos).

Aki nem társasházban, hanem családi házban, ikerházban, sorházban él, és egyedileg gondoskodik a fűtésről, az még többet tehet a környezetért. Természetesen egyedi fűtés esetén is fontos a hőszigetelés és a visszafogott mértékű fűtés, de a fűtőanyag megválasztásával is sokat tehetünk a környezetért.

Kerülendő minden fosszilis tüzelőanyag (szén, kőolaj, földgáz), mert ezekből az anyagokból szén-dioxid kerül a légkörbe, és éppen a szén-dioxid kibocsátás csökkentése egy környezetbarát fűtési rendszer fő feladata.

Ennél egy fokkal jobb megoldás a fa, biomassza, biogáz, pellet használata, mert ezekből a fűtőanyagokból csak a növények által megkötött szén-dioxid kerül a légkörbe, tehát a szén-dioxid mennyiségét nem növeljük, csak körforgásban tartjuk a légkör, a növényzet és a fűtési rendszerünk között.

Az igazán jó megoldás az, ami nem növeli a légköri szén-dioxid mennyiségét. Ilyen lehetőség az, ha meleg vízzel fűtünk (ugyanúgy mint a központi fűtés esetében), de ezt a vizet vagy a felszín alatt találjuk (termálvíz formájában), és visszatápláljuk a felszín alá; vagy a Föld hőjével (geotermikus energiával, hőszivattyúval) melegítjük (ez nagyon drága, mert a hőszivattyúhoz több száz méteres csőrendszer is tartozhat); vagy a Nap melegíti a fűtéshez felhasznált vizet. A napenergiát napkollektor segítségével gyűjthetjük össze, azzal melegíthetjük fel a vizet, majd ezt a meleg vizet keringetjük a fűtési rendszerben. (A témában járatlanok kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a napenergiát kétféleképpen használhatjuk fel. Vagy napelemek segítségével elektromos árammá alakítjuk, vagy napkollektorokkal hőenergiát nyerünk belőle. Napelem és napkollektor tehát nem ugyanaz, az elem áramot, a kollektor hőt termel.)

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy fűtésre mindig szükség van, de érdemes minél kevesebbet fűteni, csak a szükséges mértékben, csak a szükséges hőmérséklet eléréséig, és fontos a megfelelő hőszigetelés és a fűtőanyag fajtája is. Érdemes ezeket megfogadni a következő fűtési szezonban, hogy tegyünk valamit az éghajlat-változás ellen.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.