Főoldal » Gátrekonstrukció Szolnokon

Gátrekonstrukció Szolnokon

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A fali gyíkok életterülete Szolnokon, a Tisza-híd és a Vízi Rendőrség közötti 785 méter hosszú és 3-5 méter széles gátoldala. Az első egyedszámlálást 2010 júniusában, hat alkalommal, heti egyszer, a déli órákban tettem meg. Egy alkalommal, napos időben, nyáron, közel 40 Celsius fokban, a legnagyobb egyedszám 85 volt. Magyarországon a fali gyík elterjedéséről nincsenek pontos adatok. Főként a középhegységek köves, száraz oldalain fordul elő, így szolnoki megjelenése, ha nem is egyedi, de mindenképpen figyelemreméltó.

 2011 januárjában egy rendkívül magas jeges ár érte el Szolnokot. A fali gyíkok aktív időszakban elfoglalt helyüket a víz teljesen ellepte, ezért félő volt, hogy a populáció nagymértékben, vagy teljesen elpusztult. Konkrét adatok nincsenek a telelőhelyükről elhelyezkedéséről, s a telelés módjáról. Az már bizonyos, hogy száraz helyet keresnek maguknak. 2012. április 11-én kilencvenegy egyedet számoltam meg.

2012. szeptember 25-én megkezdődtek a szolnoki Tiszaparti sétány árvízvédelmi munkálatai. Ez 5 km-es szakaszt érint. Ennek egy része a fali gyíkok életterére esik. Sajnos a terület teljesen átalakul majd, mivel a terméskövek közötti réseket betonnal töltik ki, így a búvóhelyül szolgáló menedékhelyek 100%-ban megszűnnek. Ez elvileg nem jelenti a populáció pusztulását, ha az egyedek találnak a közelben alkalmas életteret. Erre van esély, mert Szolnok más területein is találkoztam egy-egy példánnyal. Mindenképpen sajnálatos az eltűnésük, azonban elkerülhetetlen.

A gát annyira rossz állapotban van, hogy egy nagyobb árvíz esetén Szolnokot elöntené a víz. A torkolattól a vízi rendőrségig tartó gátszakasz megerősítése és felújítása a hídnál kezdődik. A munkagépek először a híd alatti területen szorgoskodiknak, hogy járható utat túrjanak a Guttenberg téri Zagyva hídhoz. Pár hónap alatt megépül egy új támfal, és a sétány is új burkolatot kap, mely a 2000-es árvíz óta elég hullámos. A belvárosi, közel 1000 méter hosszú gátszakaszt megemelik, a támfal a Tisza felé nyúlik, így maga a sétány szélesebb lesz. Ezek után a kerékpárosok is használni tudják majd. A 2,3 milliárd forintba kerülő projekt megvalósítása 2014-ben ér véget a tervek szerint.

A mellékelt fotókon látható, hogy a régi kövezet között sok az rés, ahova veszély esetén el tudnak bújni a gyíkok.  Másik fotón egy felújított szakasz figyelhető meg, ahol viszont a rések betonnal vannak feltöltve. Itt gyíkot nem láttam sosem, pedig ez a pár tíz méteres szakasz pont az életterük közepén van. Szerencsére a nagy melegnek és a hidegnek köszönhetően egy év alatt pár helyen repedés keletkezett, s ott már növények is bújtak elő. Ezek az apró rések már alkalmas életteret biztosíthatnak a gyíkoknak. A pár hetes nász után, április május környékén, a nőstények 2-10 apró tojást raknak a sziklák között kibúvó fűcsomók alá.

Lehetne 50 méterenként 10 méter szer 2 méteres kőrakásokat kialakítani (összesen 10db-ot), ahonnan majd a gyíkok vissza tudnak települni a gátoldalra, amint az újra alkalmas élettérül fog szolgálni. Metapopulációk rendszerét teremthetnénk meg kis odafigyeléssel. A földművelés megjelenése óta beszélhetünk metapopulációkról. Ekkor töredelte szét az ember az egybefüggő hatalmas növénytársulásokat, melyek ennek hatására egyre kisebb területekre szorultak, szorulnak vissza. Utakkal, településekkel, mezőgazdasági táblákkal szabdalták szanaszét. Igaz, hogy természetes körülmények között is jelentkezik heterogenitás, de az emberi hatás átmenet nélküli, drasztikus. Egymáshoz közel, szélsőségesen különböző habitatfoltok (habitat: állat/növényfaj egyedeinek, populációinak természetes előfordulási helye) alakultak ki. Természetesen az állatvilág is követte ezt a változást. Ennek hatására ez egy fajba tartozó egyedek a barrierek (akadályok) végett elkülönültek egymástól. A barriereket két nagy csoportba lehet osztani: a fizikai és az ökológiai barrierekre. Fizikai barriert az állat képtelen fizikailag leküzdeni, míg az ökológiai barriert az állat fizikailag képes lenne ugyan leküzdeni, de a környezeti körülmények az akadály leküzdése alatt nem megfelelők, habár a következő habitat folthoz elérve újra alkalmassá válnának (Juhász, 2007.).

A gyíkok estében a következő lehetne a megoldás:

A gát közelében déli lejtésű, napsütötte kőrakások kialakítása előre megszabott feltételek mellett. Nem nagy költséggel jár. Ezeken a kőrakásokon szabadjára engedhetnénk az előre befogott gyíkok egy részét (kb.: 30 egyed). Azok az egyedek melyeket nem sikerült befogni, remélhetőleg vagy megtalálják ezeket a kőrakásokat, vagy teljesen máshol élnek tovább. Két kőrakás között szimpla fűnyírással lehetne biztosítani a gyíkok akadálytalan átjutását, megszüntetve így a fizikai barriert (akadályt), és elősegítve az alkalmi kapcsolatok lehetőségét a populációk között. Az évek során pedig, ahogy újra alkalmas lenne a gát az életre, az egyedek ismét elfoglalnák azt, így a kőrakásokat meg lehetne szüntetni.

            Az alkalmi kapcsolattal rendelkező helyi populációk ökológiai egységet alkotnak, s ezt nevezzük metapopulációnak. A foltszerű populációk kihalási esélye nagy, s benépesedésüket a forráspopuláció biztosítja. A helyi populációk méretei között nagy különbségek lehetnek. A metapopuláció egészének dinamikáját a helyi populációkban végbemenő natalitás (születése), mortalitás (halálozás) egyensúlya határozza meg. Ezért is nagyon fontos a konnektivitás (kapcsolat) mennyisége a helyi- és forráspopulációk között. Az anomáliák növekedése következtében egyes életterek sink-populációvá válhatnak, azaz csapdapopulációvá, mivel eme helyi populációk csak folyamatos bevándorlással maradhatnak fent. Ezért is kell biztosítani a kőrakások között a kapcsolatot. Másik probléma az agresszívan terjedő növényfajok térhódítása a területen. Több helyen is burjánzik a gyalog akác és a bálványfa. Ha nem lenne átalakítás, idővel akkor is eltűnnének a gyíkok a magas növényborítottság miatt. Bízok benne, hogy a kecske is jól fog lakni, miközben a káposzta is megmarad. Erre kellene törekedni.

Ezt a fejlesztést megértem, mint sok mást is. Azonban érdemes átgondolni a következőeket.

Évezredek alatt a fajok populációi kipusztultak, elvándoroltak épp aktuális élőhelyükről. Manapság is ezt tennék, ha lenne hova. A szomorú valóság, hogy minél nagyobb életteret veszünk el, annál kisebb esélye van a fajok egyedeinek, hogy elegendő időn belül új életteret találjanak. Ha nem talál, elpusztul… ha sok egyed nem talál, akkor a faj örökre eltűnik a Föld színéről. Meddig csinálhatjuk ezt?

A gyíkokról szóló cikkem: https://www.felsofokon.hu/termeszetvedelmi-cikkek-szolnokrol/2012/09/24/szolnoki-fali-gyikok

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.