Főoldal » Gazdálkodás vizekkel

Gazdálkodás vizekkel

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A környezetvédelem olyan vonatkozásokkal is rendelkezik, amire az ember első ránézésre nem is gondolna. A mai téma ugyanis nem valamilyen szennyező tevékenység, hanem egy olyan eset, amikor megakadályozunk egy természetes áramlást abban, hogy életben tartson minket.

A természet egyensúlya többek között a víz körforgásán alapszik; ez az elem köti össze a különböző természeti alrendszereket, ez az időjárás kulcseleme. Az ivóvíz, amit fogyasztunk, a települések jó részénél nem valamilyen felszíni víztestből, hanem a felszín alatti vízkészletből származik. A termálvizeink egy része szintén az esővízből pótlódik. A talajvízszint esetleges lecsökkenése ezt is veszélyeztetné, de még előbb szembesülnénk azzal a jelenséggel, hogy a kiszáradó talaj besüpped, így a házak fala bereped és össze is dőlhetnek (jó példa erre a Szigetköz a Duna elterelése utáni hetekben, mielőtt sikerült mesterséges vízpótlással úgy-ahogy stabilizálni a helyzetet).

Látható tehát, hogy az esővíz talajba jutása mennyire fontos kérdés. Ez azonban egy gyors zápor alatt nem tud rendesen végbemenni még természetes borítású felszín esetén sem, ekkor csak a fölfelszín lesz nedves, aztán hamarabb lefolyik a sok víz a területről, minthogy lenne ideje leszivárogni. Ezt a hatást a növények, főleg a fák, valamennyire képesek lassítani. Ezeknek kiirtása után a gyorsan lezúduló, megkötetlen víztömeg lehordja a termőtalajt is, hogy csak kopasz sziklák maradjanak vissza, ami mezőgazdasági és természetvédelmi szempontból értékelhetetlen. A talaj ilyen eróziós pusztulása nagyon nehezen visszafordítható folyamat, a sziklaoldalak növényekkel történő betelepítésével is évtizedekig tart, amíg a termőtalaj újratermelődik. Ezt a környezeti kárt mindenképpen meg kell tehát előzni.

A klímakutatók szerint Magyarország éghajlata olyan változáson megy keresztül, amely során a főbb jellemzők statisztikai szempontból nem változnak meg, csupán szélsőségessé válnak. Tehát a csapadék esetében, nem lesz kevesebb belőle, viszont nem ilyen egyenletesen fog leesni, hanem hosszú száraz időszakok között lesz egy-egy hirtelen, gyors zápor óriási vízhozammal. A lezúduló víz mindent lesöpör az útjából, miközben az értékes talajvíz-készleteinket nem tölti fel újra. Ebből vidéken már egyes hegyi patakok hirtelen áradásai kapcsán kaptunk ízelítőt.

A talajt rendesen megnedvesítő csapadék híján a mezőgazdaságban még nagyobb szükség lesz öntözésre.  Erre ma is sok helyen szükség lenne, hiszen egy-egy aszályos év óriási terméskieséseket hordoz. A másik ide tartozó kárjelenség viszont tipikusan magyar jelenség, ami az ország Kárpát-medence közepén való, sík elhelyezkedésének tudható be: a belvíz. Ez akkor lép fel, ha a sík alföldi területeken a víz nem képes se lefolyni a területről, se leszivárogni a túlzott telítettség miatt, hanem megáll és tavakat képez a szántóföldeken. Nálunk gyakori, hogy egy éven belül van árvíz, belvíz és aszály; ami mind pusztítja a termést. A jövőben ezek a jelenségek még inkább a mindennapok részévé válnak. Az ingadozó, előre nem ismert mennyiségű termés miatt a hosszú távú beszállítói szerződések kötésekor a magyar gazdák óriási hátrányban vannak az öntözött , belvizet nem ismerő, árvízi gátakkal jól védett nyugati farmokkal szemben. Jól látható, hogy mindössze arra lenne szükség, ahogy amikor a sok víz egyszerre lejön, víztározókban összegyűjtsük és később öntözzünk velük.

A vízgazdálkodásban a mai uralkodó nézet az, hogy a csapadékvizet csak minél gyorsabban tüntessük el a területről, majd úgyis jön másik. Az ország területét évente 6 köbkilométerrel több víz hagyja el a folyókban, mint amennyi befolyik. Ennek egy részét nyugodtan itt tarthatnánk; és hamarosan nem is lesz más lehetőségünk, ha inni és gazdálkodni szeretnénk.

A kérdés másik vetülete a települések helyzete. A lakosság nagy része városias településeken lakik, ahol a földfelszín teljesen burkolt és minden csapadékot minél gyorsabban le kell vezetni a csatornába. Nagyobb esőknél néha megesik, hogy a csatorna nem bírja befogadni, hanem visszafolyik az utcára, és akkor aztán kész a baj. A burkolt felületek, sötét színük miatt gyorsan felmelegszenek, így pl. a budapesti belvárosban 5-6 fokkal melegebb van, mint egy erdős területen.

Ezekre a problémákra több rész-megoldást is kidolgoztak, melyek lassacskán terjednek is, még ha a gazdasági helyzet lassítja is a folyamatot. A felszín-burkolat díszkőre cserélése lehetővé teszi, hogy a víz leszivárogjon a talajba. A zöldtetők nem csak esztétikusak, és jól szigetelnek, hanem megkötik a vizet, és később visszapárologtatják, így hűtik a várost. A kulcsszó tehát a településeken is a csapadékvíz felfogása és használata.

Az ember házilag sokat spórolhat a vízdíjon, ha az ereszből lezúduló esővizet összegyűjti, és abból locsolja a növényeket, húzza le a WC-t, stb. Számos olyan tevékenységet végzünk, amit nem szükséges a drága, tisztított csapvízből végezni, hanem minden tisztítási szükséglet nélkül meg lehet oldani esővízből is.

Összességében, a vízgazdálkodás az egyik olyan terület, ahol a leginkább szükségünk van rá, hogy változtassunk a gondolkodásmódunkon. Könnyű és gyors sikereket lehet elérni, ha elkezdünk végre tudatosan, átgondoltan gazdálkodni a vízzel, és nem csak elvezetjük, aztán minden évben százmilliárdokat küldtünk az ebből származó károk ellensúlyozására.

(Vezérkép forrása: http://www.onkorkep.hu/17_11/15_22.html ) 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.