Főoldal » Génjeinkbe van írva a szemetelés?

Génjeinkbe van írva a szemetelés?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.
Ma reggel az utcán sétálva megpillantottam azt a facsemetét kettétörve, amelyet az előző este gondosan ültettek. Roppant mérges lettem mondanom sem kell. Ahogyan elhaladtam egy bolt előtt egy kisfiú lépett ki az üzletből, felpattant a kerékpárjára és elővette az imént vásárolt csokoládét, melyet azonnal felbontott és boldogan elfogyasztott. Mondanom sem kell hol landolt a csokispapír. Hazafelé bandukolva az eldobott szemeteket fürkésztem és alig vártam, hogy otthon írhassak erről.

Lehet lesznek kiknek ez a cikk nem fog tetszeni de szeretném megosztani veletek személyes véleményemet a mindennapi szemetelésről, környezetszennyezésről. Eldobott csikkek, zsebkendők és megannyi féle szemét landol nap mint nap a járdák mellett, a buszmegállókban, parkokban. De miért van ez? Ezt a matematikusok saját tudományukon belül, bonyolult, több tényezős szorzatnak neveznék mely megoldása nem egyszerű feladat, de koránt sem lehetetlen. Nemtől és kortól függetlenül szemetelünk, de kitől tanultuk? Vagy ki nem tanított meg arra, hogy ne dobjuk el a szemetet? Vagy miért felejtettük el?

Egy kisgyermek kezébe ki még ismerkedik a járás tudományával, ha édességet adunk boldogan falatozik belőle, de amire már nincs szüksége, azt eldobja. Ha egy 3-4 éves gyermekkel sétálunk az utcán és a kezébe adunk egy szelet csokoládét, ha nem figyelünk rá és nem mondjuk neki, hogy ne dobja el a papírt biztosan a járda szegélye mellett találkozik a papírral az arra járó. Bele van írva a génjeinkbe a szemetelés? Az, hogy mindent eldobálunk? Saját véleményem szerint: IGEN. Úgy gondolom ez odáig vezethető vissza, amikor még őseink vadászó, gyűjtögető életmódot folytatva fürkészték a természetet élelem után. Ha talált valamit az ősember azt megkóstolta, és amit már nem tudott elfogyasztani azt eldobta. De akkor még semmi nem volt becsomagolva. Nem volt belőle baj.

Az utóbbi évszázadban óriási fejlődésen ment keresztül a tudomány és mindent elborított a csomagolás, a termékek sáskahada. Ezeket már nem tudjuk úgy eldobni, hogy az ne károsítsa valamilyen formában a környezetet. Emberi intelligencia kérdése, hogy ki milyen módon oldja meg ezt a problémát.

Véleményem szerint nem elég ha óvodában megtanítjuk a gyerekeket arra hogy ne szemeteljenek, ugyanúgy mint a mondókákat sokan elfelejtik. Tudatosan már miután megtanul járni a kisgyermek arra kell nevelni, hogy tisztelje óvja a természetet. De ki neveli erre? Ki maga sem tiszteli és tartja becsben a környezetet? Oda-vissza pattog ez a labda, de valakinek meg kell állítani. Hogyan lehetséges ez?

Néhány ötletemet szeretném megosztani veletek. Biztosan lesznek közöttük olyanok melyekre más is gondolt, vagy ami már bevett eljárás, de igyekszem összegyűjteni azokat a tanácsokat melyek segíthetnek a környezettudatos életforma kialakításában.

·         Minden szülőnek felelősséget kell vállalnia és éreznie, hogy gyermekét kicsi kortól környezettudatosan neveli. Fogni kell a kezét, és a rohanó világ közepette is szakítani kell időt arra, hogy egy eldobott csokispapír kapcsán álljunk meg, dobjuk együtt a legközelebbi kukába és beszéljünk arról, hogy miért rossz ez a természetnek. Nem lehetetlen.

·         Már a bölcsődében szervezni kell környezetvédelmi napokat, mini gumikesztyűkkel közösen a dadusokkal a bölcsőde környezetét tisztán lehet tartani. Boldogan fogja végezni a kisgyermek, hogy tehet valami fontosat, valami felnőtt dolgot. Ha megtanulja tisztán tartani a bölcsőde és otthona  környezetét, így fog viselkedni az utcán is.

·         Minél több időt töltsenek el a természetben, ültessenek fát már óvodában a gyerekek. Környezetvédelmi napot lehetne tartani, és nem évente egyszer, hanem negyedévente.

·         Meg kell tanulni már óvodában, hogy újra lehet hasznosítani egyes hulladékokat és játékot is lehet belőle készíteni. Általános iskolában véleményem szerint kevésbé hatékony főleg a 12-14 éves korosztályban kiket ebben az életkorban az ilyesféle tevékenység nem motivál, kényszernek, kötelezőnek érzi azt.

·         Az óvodákban is lehetnének mini szelektív hulladékgyűjtők célirányosan a nevelés szempontjából.

·         Az általános iskolában, jó lenne ha már 1. osztályban nagy szerepet kapna természet és a környezet megóvása egy tantárgy keretein belül. Van környezet tantárgy, de véleményem szerint jó volna egy olyan mely a természet,- környezetvédelemre irányul. Felsőbb osztályokban is nagy szerepet kellene kapnia egy ilyen tantárgynak. Ez is hozzá kell tartozzon az alapműveltséghez és legalább olyan fontos mint a magyar irodalom. Nem szeretnék az irodalom ellen beszélni, magam is nagy kedvelője vagyok. De, milyen az a fiatal, aki műveltnek mondja magát, ismeretei széleskörűek, de eldobja a szemetet?

·         Osztálykirándulásokat kellene szervezni hulladékfeldolgozó üzemekbe, vagy alternatív energiaforrásokat tekinthetnének meg, vagy vízgazdálkodás különböző helyszínein tehetnének látogatást. Mindezt a tantervben lefektetett keretek között, mert a szabadon választott kirándulásnak is meg kell lennie. A terepen szerzett tapasztalat és az ott látottak maradandó emlékeket hagynak mindenkiben.

·         Környezetvédelmi napokat is az iskolába és ne csak egy alkalommal! Akár közösen egy szomszédos iskolával lehetne egy területet évente egyszer megtisztítani a gyerekeknek a pedagógusok vezetésével, miközben egymást is jobban megismerhetik. Az oktatóvideók, filmek szerepe is kulcsfontosságú. 

·         Örülnék, ha lenne egy olyan program mely lehetővé tenné azt, hogy minden gyermek ültessen egy fát. Mely alatt a kis névtáblája is megjelenhet, így sajátjává érezheti azt és nagyobb felelősséget a facsemete iránt. Biztos vagyok benne, hogy sokan még szabadidejükben is gondoskodnának róla.

·         Ugyanilyen fontos a középiskolában is a környezettudatos nevelés. Legyen az szakközépiskola vagy gimnázium. Meg kell teremteni a módját itt is, hogy a fiatalok környezettudatosan éljenek, nevelkedjenek. Mit sem érne a munka, ha középiskolában évek maradnak ki a nevelés területén?

·         A munkahelyeket is kötelezném évente környezetvédelmi napra és programra. Szedjen mindenki évente egyszer a főnökökkel és alkalmazottakkal szemetet. Közteherviselés van, ezt is vállaljuk fel közösen.

·         Az önkormányzatoknak is évente tartani kellene egy nyílt tájékoztatót a település környezetének megóvása érdekében.

·         A település lélekszámától függően meglehetne határozni a nyilvános kukák mennyiségét. Véleményem szerint nagyon kevés van belőle, főleg vidéken.

·         A művelődési házak is szervezhetnének családi programokat melyek kapcsolódnak a környezetvédelemhez.

Örülnék neki, ha minden településen lenne egy hely ahol a település címere hulladékokból állna össze és ezt meg lehetne tekinteni mindenkinek.

Legyen az gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős mindenkinek tudatosan arra kell törekednie, hogy megóvjuk a természetet különben el fog bennünket lepni a szemét.

Bízom abban, hogy nem sértettem meg senkit gondolataimmal, de számomra különösen fontos az, hogy tiszta környezetben éljek, és hogy másokat is arra ösztönözzek. Várom a kommentekben a további ötleteket mivel lehetne elősegíteni az emberek környezettudatos nevelését abban a reményben, hogy megfelelő célközönségre fog találni és ötletet merítenek belőle.

Kép: saját készítés

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.