Főoldal » Kétéltűek és hüllők társadalmi megítélése

Kétéltűek és hüllők társadalmi megítélése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A hüllők és a kétéltűek csekély fajszámban ugyan, de óhatatlanul szerves részét képezik Magyarország faunájának. Nagyrészük az állatvilágban betöltött szerepe mellett az ember számára is hasznot hajt. A társadalom jelentős része ennek ellenére komoly ellenérzéssel gondol ezen állatcsoportokra. Sajnos legtöbbször ezen állatok negatív jelzőket birtokolnak, és az emberek nem szeretik őket. Mindenki számára világos, hogy az emberek félnek tőlük, és különféle misztikus tulajdonságokkal ruházzák föl ezeket az állatokat. A félelmek pontosabb megismerése segítséget nyújthat azok eloszlatásában. Jelen cikkemben saját szakdolgozati témám eredményét kívánom megosztani a nagyközönséggel.


Dolgozatomban ezeket a félelmeket szerettem volna konkretizálni, valamint egy általános képet kapni arról, hogy az emberek mennyire ismerik a félelmük tárgyául szolgáló élőlényeket. Hiszen egy előítéletet vagy félelmet nehéz lenne úgy eloszlatni, hogy nem is ismerjük annak pontos hátterét. A felmérést egy nemzetközi kérdőíves felmérés alapján készítettem el, némi változtatással és bővítéssel. A megkérdezettek középiskolás diákok voltak (ismeretekkel már rendelkező, de még befolyásolható korcsoport). A felmérés területe pedig a Dél-dunántúli régió.


Jelen cikkemben nem kívánok részletesen kitérni a módszertanra és az adatok pontos elemzésére. Most csupán annyi a célom, hogy a fontosabb eredményeket és következtetéseket bemutassam, ami alapján mindenki be tudja határolni ezen állatcsoportok megítélését és megítélésnek okát.


A felmérés számos kérdésre adott választ, több szemszögből vizsgálva, mint például a fiúk és a lányok véleményének és ismereteinek összehasonlítása, valamint a városban és vidéken élők közötti különbség. 


A felmérésből kiderül, hogy a középiskolásoknak igencsak hiányosak az ismereteik ezekkel az állatokkal kapcsolatban, és a véleményük róluk sokszor alaptalanul negatív. Az adatok alapján az is elmondható, hogy a lányok valamivel tájékozottabbak, de az ő tudásuk sem túl magas szintű, viszont sokkal nagyobb arányban félnek ezektől az álatoktól, és hozzáállásuk is rosszabb. A városi és vidéki összehasonlítás alapján elmondható, hogy nem lehet külön kezelni a két csoportot, mivel mind megítélésben, mind tájékozottságban nagyjából azonos válaszokat adtak.


Ezen állatok életmódjának bemutatásának fontos szerepe van, mert még a középiskolás diákok (akik tananyagként is tanulnak róluk) ismeretei is igencsak hiányosak. Ezalatt a táplálkozásbiológia a szaporodás, az élőhely, és a Magyarországon előforduló fajok bemutatását érthetjük. Veszélytelenségük, és az ember számára hajtott hasznuk hangsúlyozása is fontos lenne. Tekintve, hogy a diákok milyen alacsony arányban vannak tisztában azzal a ténnyel, hogy Magyarországon minden kétéltű és hüllőfaj védett, ennek hangsúlyozása is prioritást kell, hogy élvezzen. Nincs értelme, és nem is lehet különbséget tenni a szemléletformálás célcsoportjai között, de azt elmondhatjuk, hogy legeredményesebb a fiatalok körében lehet. Az adatokból kiderül, hogy tájékozottság és véleménybeli különbség is van a fiúk és a lányok közt, ezért a bemutatókon és természetvédelmi programokon hangsúlyosan ki kell emelni a lányok szemléletformálását, hiszem ők sokkal inkább félnek ezektől az állatoktól és megítélésük is rosszabb. Ez azért is nagyon fontos, mert a félelmüknek nincs igazi alapja, csupán a szocializációval magyarázható. Ebből következően, ha a mostani középiskolás lányok a jövőben gyermeket vállalnak, saját véleményüket fogják továbbadni nekik. Így ha egy lány szemlélete megváltozik, akkor nagyobb valószínűséggel fogja gyermekét is más szemléletmódra nevelni.


A felmérésből az is kiderül, hogy nincs különbség a vidéken és a városban élő diákok közt. Ebből következően elvethető az a feltételezés, hogy a falusi fiatalok közelebb állnak a természethez, ezért az ő szemléletformálásuk kevéssé fontos. Legalábbis kétéltűek és hüllők szempontjából ugyanazokat a tevékenységeket érdemes alkalmazni vidéken, mint amiket a nagyvárosokban. A védelem szempontjából, az emberek véleményének pozitív irányú megváltoztatása a hüllők és kétéltűek szempontjából káros hatású tévhitek, babonák és hiedelmek célzott cáfolása kiemelkedő eredményeket érhet el.


A felmérésből az a tény is kiderül, hogy a megítélés szempontjából igencsak pozitív hatása van annak, ha valaki már tartott kézben kétéltűt vagy hüllőt. Ez talán a félelmek eloszlatásával és az ember-állat közti „távolság” csökkentésével magyarázható. Véleményem szerint az olyan programok szervezése melyeken az állatok szóbeli bemutatásán kívül az adott állatcsoport egy tagját a célközönség kézbe is veheti (nem szükségszerűen hazai faj egyedét) kiemelkedő eredményt érhetnek el. Ilyen bemutatók rendezésében már személyesen is volt szerencsém részt venni és elmondhatom, hogy ezek a kiállítások kivétel nélkül nagy sikert arattak. Hasonló kiállításokat és bemutatókat állatkertek, nemzeti parkok és civil szervezetek egyaránt rendezhetnek, akár közös szervezésben is.


Szerintem kiemelkedő hatékonyságú lenne az ilyen bemutatók szervezése olyan programokon, amiknek fő célja nem a természetvédelem. Ugyanis az a véleményem, hogy az ilyen programokra olyan emberek is elmennek és „ha már itt vagyunk” alapon megtekintik ezeket a bemutatókat is, akik egyébként egy pusztán természetvédelmi programra vagy állatbemutatóra nem mennének el.


Felhasznált irodalom:


Oláh V, (2010): Hüllők és kétéltűek társadalmi megítélése a Dél-dunántúli régióban, Diplomadolgozat, KE-ÁTK Természetvédelmi Tanszék 


 


A képekért köszönet a Baranyai Madárpóktartók és Baranyai Hüllőtartók Klubjának.


www.bmk-bhk.hu





Oláh Vilmos


2011

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.