Főoldal » Kinek a medvéi? (második rész)

Kinek a medvéi? (második rész)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Gondolatok a nagyragadozók, elsősorban a székelyföldi medvék védelméről


                               


                                          MÁSODIK RÉSZ


 


Ha a medveállomány számát tekintjük, akkor Románia természetvédelmi teljesítménye tiszteletre méltó. De szabad-e, és hosszú távon lehet-e természetvédelmet a helyi lakosság érdekével és akaratával szemben „keresztülverni”?


            A medvekárok enyhítésére indult néhány pozitív kezdeményezés. A Life Ursus program elektromos kerítéseket épít Vráncsa megyében, és ígéretet tettek, hogy ezt kiterjesztik Hargita és Kovászna megyékre is. Mindez azonban egyelőre kevés, a károk és az indulatok csillapítására egyaránt.


            Valószínűleg a szarvasok és a vaddisznók a medvéknél nagyobb anyagi károkat okoznak a Székelyföldön is. Mégsem korbácsolnak fel megközelítőleg sem annyi indulatot. A szőnyeg alá már nem söpörhető, ismétlődő medvetámadások kiváltotta megalapozott félelem, az ami a medvéket a Székelyföldön gyűlöletessé teszi.


            A megnőtt medveveszélynek több oka is van. Nagyobb a medveállomány, de megnőtt a turisták száma is – így sokkal több az ember-medve találkozás, amelyek egy, arányaiban kis, de összességében jelentős – része tragédiába torkollik. Egyre több ember – a turisták, sátrazók, hétvégi-ház építők – hatol be mélyen a medvék élőhelyére, és egyre több medve – a kukák, eldobált szemét, erdőszéli gyümölcsöskertek kínálta Eldorádó csábítására – hatol be az emberek élőhelyére.  Egyre több medve veszti el az emberrel szembeni félelemérzetét, és egyre több, a természetjárás, táborozás elemi szabályait sem ismerő vagy megszegő ember császkál a hegyekben.


Az emberek felvilágosítását, tanítását, alapszabályok betartatását nem lehet eleget hangsúlyozni. De kinek áll érdekében korlátozni, vagy elriasztani a turistákat a medvék miatt? Senkinek.


            Sokat lehet és kell tenni a medvetámadások megelőzése, számuk csökkentése érdekében. De valószínűleg 100 százalékos medvebiztonságot csak úgy lehetne elérni, ha a medvéket – néhány szigorúan elzárt rezervátum kivételével – kiirtanák a kárpáti erdőkből is. Romániában nagyon sok támogatója lenne egy ilyen Endlösungnak.


            Van-e más megoldás? Autóbalesetben sokkal, de sokkal többen halnak meg Erdélyben is mint medvetámadásban. Mégis, senki nem gyűlöli az autókat. Az autók annyira hasznosak, (közvetve még a nem vezetők számára is), hogy hajlandóak vagyunk az általuk jelentett veszélyt életünk normális részének tekinteni.


            Mi lenne, ha a falusi székely vagy román ember hasznát is látná medvéknek? A LifeUrsus azt kezdeményezi, hogy a medvelakta vidékek termékeit – mézet, gyümölcslekvárt, tejterméket stb. – lássák el „medvebarát” címkével, ami reményeik szerint magasabb árat és jobb eladási lehetőséget biztosít számukra a világpiacon. Remélhetőleg a jelenlegi gazdasági válság nem teszi irreálissá ezt a kezdeményezést.


            A medvék „gazdasági hasznosításának” két, egymást ki nem záró útja az ökoturizmus és a vadászat. Mindkettő ellenőrzött, szabályozott keretek között.


            A „zöld alternatívának” tűnő „medveturizmus” sajnos nem annyira problémamentes, amennyire annak látszik. A vadmegfigyelés legszebb, legvalódibb módja, a cserkelés – még a biztonságot szavatoló szakképzett, fegyveres kísérő jelenlétében is – túl időigényes, fárasztó és bizonytalan ahhoz, hogy tömegigényeket elégítsen ki, és így jelentős bevételt sem hozhat. Marad tehát a medveles, etetetéssel odaszoktatott medvékkel. Ez a gyakorlat azonban ellentmondásos. Az Egyesült Államokban – ahol a medvetámadásoknak a romániainál is sokkal-sokkal hosszabb feketelistája van – a medvék etetése börtönbüntetéssel súlytandó bűncselekmény. Nem ok nélkül. Románia végre megtiltotta a medvék hússal történő etetését, hogy az állatok ne váljanak ragadozó „vérmedvékké”. A medveetetés kukoricával azonban még mindig bevett, törvényes gyakorlat, és ez a medvék emberhez szokását, illetve a mesterséges tápláléktól való függését segítheti. A kempingezők, kirándulók által széthagyott, vagy nem „medvebiztosan” tárolt ételmaradék pedig tábor, sőt sátorlátogató medvéket képez ki.


Tudtommal nem készült erről felmérés, de azt hiszem, jelenleg kevesebb turista látogat Erdélybe kifejezetten a medvék miatt, mint ahányat a medvék jelentette kockázat elriaszt. Ennek nem kellene így lenni.        


        Sajnos sok „vegetáriánus” természetvédő nem hajlandó különbséget tenni az ellenőrzött, korlátozott vadászat, és a rablógazdálkodás-mészárlás között. (Mi lenne a leopárdokkal, farkasokkal és krokodilokkal, ha az Élet Szentsége vagy az Ahimszá filozófia szellemében nekik is megtiltanák a vadászatot?).  A gyakorlat azonban sehol a világon nem látszik őket igazolni:


            Az ironikus helyzet: az Afrikán kivüli „természetbarátok” az afrikai vadállomány hanyatlását finanszírozzák. … Kenya, mélyen lekötelezve a bőkezű, európai és amerikai vadvédelmi csoportoknak, régóta a kedvük szerint formálja a természetvédelmi politikáját. …


Mióta Kenya 1977-ben megtiltotta a vadászatot, vadállományának kétharmadát elvesztette. Soha nem volt ilyen kevés vad Kenyában. … A vadászat betiltása nem növeli a vadállományt, csak egyvalamit növel: a falusi szegénységet. Az oroszlánok, leopárdok, gepárdok és más ragadozók azonnal kártevő dúvadakká válnak az állattartók számára. Jó példa erre Namíbia esete, mikor az 1970-es években a gepárdok, és a gepárdtermékek (bőrök, maszkok) kereskedelmét nemzetközileg betiltották. A birkapásztorok, akiknek a gepárdok veszteségeket okoztak, elkezdték gondolkodás nélkül lelövöldözni őket, rothadni hagyva az immár értéktelen tetemeket. Mikor a gepárdállomány ijesztő csökkenése nyilvánvalóvá vált, a tiltást feloldották, és a gepárdállomány helyreállt. A gepárdok által okozott károkat bőségesen felülmúlta a vadászjegyek eladásának haszna. (James Clarke: Save me from the lion’s mouth. Random House, 2012).


Persze, a vadászat sem problémamentes természetvédelmi szempontból, főleg mert a fogyasztói igénynek megfelelően szelektíven a nagytestű hímek ellen irányul, ami egészségtelen populációszerkezetet eredményez. Mégis, a megoldás része.


A vadászat és turizmus hasznából viszont a helyi lakosok és kis földtulajdonosok jelenleg alig részesednek, és főleg nincs beleszólásuk a medveállomány sorsának alakításába, létszámszabályozásába.


Az igazi probléma Romániában és Afrikában egyaránt, hogy a nagyragadozók által jelentett veszélyt és anyagi kárt főleg a helyi lakosságnak kell elviselni, míg a vadállomány tulajdonosa az állam, fő védnökei pedig a nemzetközi szervezetek.


A medvék lehetnek az Emberiség természeti kincsei, de az általuk okozott kár és veszély aránytalan nagy része hárul azokra a kis közösségekre, akiknek sorsa az együttélés ezekkel a természeti kincsekkel. Nem csoda, hogy nem túlságosan lelkesednek ezért a nemes balfácán szerepért, és a pokolba kívánják a „kormány” vagy „Strassbourg” és „Brüsszel” medvéit. Vagy inkább ajándékba küldenék őket Bukarestbe vagy az Európa Parlamentbe.


Lehetne máshogy is? Azt hiszem igen.


            Egy idős, Öreg Kakoveldnek becézett ember keserűen panaszkodott az elefántok kártételére a földjén. Bár volt egy közeli forrás, az elefántok a háza melletti tározóból ittak. Owen-Smith az elefántok lelövését tartotta egyetlen megoldásnak, de az öreg kifakadt: SENKI NEM LŐHETI LE AZ ELEFÁNTJAIMAT! (James Clarke: Save me from the lion’s mouth. Random House, 2012).


             Medve-béke akkor lesz Romániában, ha „Ceauşecu medvéiből”, a „brassói medvékből” a „kormány medvéiből” és az „uniós medvékből” végre „Székely Medvék”, „Vráncsai medvék” „Moldvai Medvék” lesznek. JOGI, GAZDASÁGI és ÉRZELMI téren egyaránt. A Life Ursus tett lépéseket ebbe az irányba. Talán sokat, de még biztosan nem eleget. Remélem, egyszer még hallani fogom, hogy a falusi székelyek büszkén mondják, mutatják: ÉS EZEK A MI MEDVÉINK!


 


Forrás: www.carnivoremari.ro/lifeursus

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.