Főoldal » Kis zöld emberkék

Kis zöld emberkék

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A környezetvédőkre, akiket röviden csak zöldeknek hívunk, sokan úgy néznek, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Ezért kétszeresen is igaz, hogy “kis zöld emberkék” vagyunk. Pedig nem egy másik bolygóról jöttünk. Itt élünk a Földön és teszünk is érte. Ezért tevékenykedünk, ezért csoportosulunk, ezért akciózunk.

A környezetvédelemmel először egyetemistaként találkoztam. Amikor beiratkoztam a környezetmérnöki szakra (1999-ben), még fogalmam sem volt a környezetvédelemről. Azt tudtam, hogy a szaknak mindenféle reál tárgyhoz köze van, kell hozzá kémia, biológia, földrajz, és néha nem árt némi matematika, fizika sem, és engem kb. ezek a tárgyak érdekeltek. Azt is tudtam, hogy ez fontos, hasznos és divatos, ezért meg voltam győződve róla, hogy kitűnően megélek majd belőle. És mivel veszprémi vagyok (3 éves koromtól élek itt), elsődleges szempont volt, hogy Veszprémben is van ilyen szak. Talán ez volt a legfontosabb szempont, más egyetemekre nem is jelentkeztem, itt jelöltem meg 4 nagyon különböző szakot. A veszprémi képzés, a reál érdeklődésem, a környezetvédelem hasznossága, fontossága és a remélt megélhetés vezetett erre a szakra környezetvédelmi ismeretek és környezetvédelmi szemlélet nélkül…

Akkor még egyben volt az 5 éves egyetemi képzés, 2004-ben el is végeztem, és amikor megkaptam a diplomámat, akkor már úgy gondoltam, hogy nem is szeretnék mással foglalkozni, csak a környezetvédelemmel. Nem emlékszem semmi konkrét eseményre, ami ezt kiváltotta volna, egyszerűen rám ragadtak az egyetemi évek során a környezetvédelmi ismeretek és a zöld gondolatok.

Az egyetem alatt hallottam először az 1997-ben alakult Csalán Egyesületről. Ők a veszprémi zöld szervezet, nálunk is van blogjuk. Azt írtam, hogy “ők”, pedig jobb lett volna, hogy “mi”, mert már én is Csalán-tag vagyok. De ne szaladjunk ennyire előre! A Csalánról az egyetemi újságból és az egyesületnek az egyetemen elhelyezett faliújságjáról hallottam, el is mentem néha egy-két rendezvényükre, előadásukra, sőt negyedéves koromban még az egyesület által meghirdetett Környezetvédelmi programtervezés című tantárgyat is felvettem (és véletlenül 5-öst is kaptam belőle…). Ez a tantárgy a környezetvédelem fontosságáról, az emberek meggyőzéséről, és figyelemfelkeltő rendezvények szervezéséről szólt. Olyasmikkel foglalkoztunk, hogy mi kell egy rendezvényhez, hogyan pályázzunk pénzre a rendezvényhez, hogyan lehet felmérni az emberek szokásait, környezetvédelmi és egyéb igényeit (ezt a gyakorlatban is elvégeztük, kérdőívvel jártuk a veszprémi utcákat), stb. De még ekkor sem voltam sem Csalán-tag, sem Csalán-önkéntes.

Hosszas álláskeresés után (amikor már láttam, hogy a környezetvédelem inkább szavakban fontos és nehéz benne elhelyezkedni), 2006-ban pályáztam egy pályakezdőknek meghirdetett önkéntes munkatapasztalat-szerzési lehetőségre, ÖTLET program volt a neve. Ezt is a Csalán szervezte, mint régiós koordinátor (Közép-dunántúli régió: Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megye), de ez nem csak környezetvédelmi program volt, hanem önkéntesség mindenféle szakterületen, így kapcsolódott hozzá az egyesület. Ebben a programban (2006. május 15-től 2007. február 28-ig) 10 hónapig dolgoztam Zircen, a Bakonyi Természettudományi Múzumban a geológus mellett, és érdekes, értékes tapasztalatokat szereztem. De ekkor sem voltam még igazi Csalán-önkéntes, bár szórványosan már önkénteskedtem nekik.

Ez után néhány csendesebb, nyugodtabb év következett, néha vállaltam kisebb feladatokat a Csalánban, de inkább csak a rendezvényeikre jártam, és a nagyobb felhívásaikra pályáztam. Pl. a 2008-as ökovásáron volt egy különleges fehívásuk, E-mentes verset kellett írni, mert akkor éppen az E-számok ellen küzdöttek a legjobban. Az volt a feltétel, hogy a versben ne legyen E betű, és legyen egy kis köze az E-számokhoz. Akkor 2. lettem a közönségszavazáson, és nyertem egy hordó bio bort a Csalántól, pedig nem is iszom alkoholt… :) (A verset csak nekik küldtem el, nekem nincs példányom belőle, így nem is tudom idézni.)

Igazán intenzíven akkor kezdtem önkénteskedni a Csalán Egyesületben, amikor 2011. novemberben a Felsőfokon főszerkesztősége rám bízta a Környezetvédelem szakterület vezetését. Ekkor az én feladatom volt szakmai partnereket keresni, ezért beléptem a Csalánba és rábeszéltem az egyesületet a blogindításra. :) Mindig rokonszenveztem az egyesülettel, csak olyasmi megfontolás miatt nem léptem be, hogy “Nem lépek be olyan klubba, amelyik engem is a tagjai közé fogadna”, de amióta tag vagyok, úgy érzem, hogy többet tehetek a környezetért, és jó társaságba kerültem, már egyetem alatt be kellett volna lépnem, legkésőbb akkor, amikor 5-öst kaptam a tantárgyukból. :)

Ez az alig több, mint 1 év nagyon hasznosan és kellemesen telt, szerintem minden zöld érzelmű embernek érdemes belépni egy környezetvédő egyesületbe, és érdemes néha önkénteskedni. Sokat tanultam a gyakorlati környezetvédelemről, a környezetvédelmi rendezvényekről, és a kedvenc témámról, arról, hogy mit tehet egy hétköznapi ember a környezetvédelemért. (Arról is hosszasan lehetne írni, hogy miért ez a kedvenc környezetvédelmi témám, annak idején egy sikertelen nyelvvizsga kapcsán merült fel bennem ez a téma, amiről méltatlanul kevés szó esett az 5 évs egyetemi környezetmérnök-képzésben…) Önkéntesként hasznosnak érezhetem magam, részt vehetek kisebb-nagyobb projektekben, változatos feladatokat kaphatok a varázsceruza-osztogatástól kezdve (ami attól varázslatos, hogy ha rendszeresen felírjuk vele a víz, villany, stb. óraállást, akkor már ettől is tudatosabbak leszünk, és 1 év alatt akár 10%-kal is csökkenhet a fogyasztásunk) a Zöld Infó Ponton át az ökovásár megszervezéséig (amihez hozzá tartozott akár a plakátolás: a rendezvényt hirdető plakátok elhelyezése a város minél több pontján, akár a vásár fizetőeszközének, a fabatkának az elkészítése gyurmából, akár a sátrak felállítása és szétszedése, akár a rendezvényen felállított infópont üzemeltetése, stb.).

Érdekes rendezvényeken vehetek részt az egyesület tagjai által szervezett kirándulásoktól a közös főzéseken és a társasjáték-esteken át az energiatakarékossági bemutatóig és a különböző környezetvédelmi akciókig.

Érdekes embereket ismertem meg, és mind figyelünk egymásra, hallgatunk egymásra, mindenkivel mindent meg tudunk beszélni, mert érezzük, hogy van bennünk valami közös, összetart minket a zöld gondolat.

A környezetvédelmi önkénteskedés, és talán mindenféle önkénteskedés ezért jó igazán: hasznosnak érezhetem magam, ettől tisztább a lelkiismeretem, tehetek valamit a környezetért, és hozzám hasonló emberek között lehetek, akikkel van egy közös célunk, összetart minket a környezetvédelem és az önkéntesség. Szerintem minden önkéntes büszke lehet magára, mert az önzetlenség és a tenni akarás a legjobb emberi tulajdonságok közé tartozik, és ez az, ami közös minden önkéntesben. Éppen ezért mi, a Csalán Egyesület tagjai, mi, a Felsőfokon környezetvédelmi bloggerei, és általában is mi, környezetvédők ugyan tényleg zöldek vagyunk, és erre nagyon büszkék vagyunk, de nem vagyunk földönkívüliek. Legfeljebb az élmény földöntúli, amit egy jól sikerült környezetvédelmi rendezvény okoz nekünk szervezőknek, önkénteseknek. Ezt mindenkinek érdemes kipróbálni!

Kép: http://users2.ml.mindenkilapja.hu/users/fajtarolo/icons/l25350588.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.