Főoldal » Korhadó fatörzs, az erdő bölcsője.

Korhadó fatörzs, az erdő bölcsője.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Kiszáradt vagy pusztuló fák, a kidőlt törzsek és a leszakadt ágak a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából jelentős élőhelyek közé tartoznak. 

A holtfa menedéket és táplálékforrást biztosít az odúlakó madaraknak, denevéreknek és egyéb emlősöknek. Különösen fontos a kevésbé feltűnő, de többségben lévő erdőlakók számára. Ilyenek például a rovarok különösképpen a bogarak, a gombák, zuzmók és mohák. A holtfa és a hozzá kötődő biológiai sokféleség kulcsszerepet játszik az erdőben zajló biológiai folyamatok fenntartásában pl. anyag- és energiaforgalom, termőhely stabilizáció, regeneráció, széndioxid-megkötés, amelyek nélkülözhetetlenek az erdő fatermő képességének és a biodiverzitás megőrzésének biztosításához.

A holtfa mint gyűjtőfogalom  alatt különböző méretű, mennyiségű, eredetű, fafajú, térbeli eloszlású, elhelyezkedésű, korhadtságú, megjelenésű álló-fekvő elhalt fa részeket lehet összefoglalni, melyek funkciója rendkívül sokrétű.

Amikor az erdőben egy fa kidől, olyan zavarást okoz, amely egyes növények csírázását és növekedését segíti.A földön fekvő, a lebomlás előrehaladott fázisában  lévő  faanyag  a természetes újulat megjelenésében  és  megmaradásában   nélkülözhetetlen.

A szétmálló törzsek, különösen a rájuk települt mohák segítségével kitűnő csírázó közeget adnak a fák rájuk hullott magjai számára.  Minél nagyobb tehát a földön fekvő holt fa  mennyisége,  annál több  mag  és  csíracsemete  kerülhet  előnyösebb helyzetbe megeredéskor, illetve fejlődése  kezdeti  szakaszában.  Különösen igaz ez a vékony humuszrétegű, köves, sziklás talajokon.

Elsősorban boreális és magashegységi fenyvesekből ismeretes a holtfán történő felújulás, és itt is bír a legnagyobb jelentőséggel.

A holtfa megfelelő közeget biztosít a magvak csírázásához, a gyökerek növekedéséhez,

jó a víztároló kapacitása, és a korhadás során folyamatosan nő a hozzáférhető tápanyagok mennyisége is, ezek a tulajdonságok alkalmassá teszik az edényes növények és a fás szárú növények megtelepedésére.

De a holtfa nem egyetlen élőhely, hanem különböző mikro élőhelyek összessége, amelyek a korhadás során folyamatosan változnak.

Korai korhadási fázisban, a magasabb rendű növények számára felvehető tápanyagok mennyisége még alacsony, ekkor az edényes növények megtelepedésében nélkülözhetetlenné válnak a holtfát kolonizáló mikorrhiza gombapartnerek. A mikorrhiza gombák különösen a nyitvatermők túléléséhez és növekedéséhez elengedhetetlenek, közöttük vannak olyanok, melyek kizárólag a holtfákhoz kötődnek.

 A másik fontos tulajdonság, mely hozzá járul a későbbi korhadási fázisok jobb kolonizációjához, hogy a korhadás során nő a nitrogénfixáló baktériumok mennyisége, és így a növények számára felvehető nitrogén is. Összességében a korhadási folyamat során megváltozó mikrobiális közösség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az edényes növények számára leginkább az erősen korhadt fatörzsek alkalmasak a megtelepedésre.

 

Hazánkban elsősorban olyan helyeken sikerült megfigyelni a holtfán történő felújulást, ahol magas a relatív páratartalom és viszonylag gyors a korhadási folyamat, tehát patak menti és ártéri ligeterdőkben, lápokban, hűvös és nedves mikroklímájú völgyekben

A Szatmár-beregi Bockereki erdőben, égerlápokban találhatóak olyan idős lábas égerek, melyek gyökerei között még felismerhetőek a fekvő holtfa maradványai. Az  égerlápokban  sajátos  képződmény az úgynevezett lábas éger, amely egyben  speciális  mikro élőhelyet  is  jelent, kialakulásának az egyik módja, hogy  általában tuskósarjakról újulnak fel.

Forrás:

http://www.agroinform.com/aktualis/Agroinform-Hirszolgalat-Termeszetkozeli-erdogazdalkodas-a-Bockerek-erdoben/20100924-13780/

http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A1perd%C5%91

 

 

 



MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.