Főoldal » Mi okozta a vörösiszap-katasztrófát?

Mi okozta a vörösiszap-katasztrófát?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Ebben a cikkben a 2010. október 4-ei vörösiszap-katasztrófa okait szeretném összefoglalni. Nem keresek felelősöket, az legyen a hatóságok dolga! Cikkem akutalitását az adja, hogy csütörtökön lesz a katasztrófa 2. évfordulója, és alig több mint 1 hete (szeptember 24-én hétfőn) megindult a MAL Zrt. elleni büntetőper tárgyalása. A perrel nem foglalkoznék, arról inkább Jog és közigazgatás szakterületünkön lenne érdemes cikket írni, engem inkább csak az okok, következmények és tanulságok érdekelnek, szigorúan környezetvédelmi szempontból.

Először is, lássuk, hol volt a szennyezés! Ajka és Kolontár között, Veszprém megyében. Az iszap először Kolontárt, majd Devecser egy részét öntötte el, ebből jelentős anyagi veszteség keletkezett, és emberéleteket is követelt az áradat. A vörösiszap elérte a Torna-patakot is, ahonnan a Marcal folyón és a Rábán keresztül a Mosoni-Dunába, majd a Dunába folyt. Persze közben ülepedett is, és az egyre nagyobb folyókban egyre jobban felhígult, így csak a Torna-patakban és a Marcal egy részén volt jelentős hatása, de a Torna-patak élővilágának nagy része elpusztult.

Fájl:Ajkai vörösiszap-katasztrófa vázlat 2010-10-04.svg

A vörösiszap a MAL Zrt. ajkai timföldgyárának tározójából szabadult ki. A MAL Zrt. a bauxitot Bayer eljárással dolgozza fel. Az eljárás vázlatosan:

  1. Kibányásszák a bauxitot.
  2. A bauxitot nátrium-hidroxidban (erősen lúgos, maró hatású folyadékban) oldják. Az ércben lévő alumínium-oxid feloldódik, a többi összetevő (pl. vas-oxid, ami a bauxit és a vörösiszap vörös színét adja) nem oldódik fel.
  3. Az oldatot ülepítik, szűrik, szétválasztják az alumínium-oxidot a fel nem oldódott mellékterméktől.
    1. Az alumínium-oxid ipari neve: timföld, ebből gyártják elektorlízissel az alumíniumot.
    2. A fel nem oldódott vas-oxid és más melléktermékek neve: vörösiszap, ezt jelenleg még nem tudják gazdaságosan hasznosítani (pedig érdemes lenne belőle pl. fémeket kinyerni, leginkább vasat), ez kerül a tározóba.

Bővebb információ és folyamatábra a Bayer eljárásról a Wikipédiában található.

A vörösiszap-tározás helyes módja: leszűrik róla a lúgot (ami így visszavezethető az eredeti folyamatba, tehát újrahasznosítható, nem szennyezi a környezetet), semlegesítik, kiszárítják a vörösiszapot és lerakják. Szárítani azért kell, mert a nedves vörösiszap higroszkópos (vízmegkötő) anyag, tehát ha ráesik az eső, akkor beszívja a vizet, felhígul és kiönthet a tározóból. De szárazon (kb. 30% nedvességtartalom alatt) már nem higroszkópos, nem szívja be a vizet, lepereg róla az eső. Az egyetlen baj az lehet vele, hogy porzik, de ez ellen takarással egyszerűen lehet védekezni.

A MAL Zrt. viszont a legegyszerűbb, legolcsóbb, de legveszélyesebb megoldást választotta: az alumínium-oxid kinyerése után a maradék lúgos iszapot zagyként lerakta lúgvisszanyerés, semlegesítés és szárítás nélkül. A vörösiszap kezelésének ilyen módja miatt várható volt, hogy előbb-utóbb kiönt a tározó…

Ezek után nézzük, mit ismert el a MAL Zrt. és mit állapítottak meg a hivatalos szervek!

A Mal Zrt. első közleménye a katasztrófáról:

Sokan értesültek a média tájékoztatásából, hogy 2010. október 4-én 12óra 10 perckor természeti katasztrófa történt, amikor az MAL Zrt. Ajkai timföldgyára X. sz. vörösiszap tározójának a gátja átszakadt, ami példa nélküli eset a Bayer – féle timföldgyártási eljárás történetében.

A cégvezetés a legmélyebb sajnálatát fejezi ki mindazon lakosoknak, akiket ezen katasztrófa személyesen érintett és fogadják részvétünket azok a családok, akiknél a legsúlyosabb emberi tragédia, családtagjuk elvesztése történt.

Köszönettel tartozunk mindazon szervezeteknek, akik a katasztrófa elhárításában közvetlenül közreműködtek, közreműködnek.

A társaság vezetése kötelességének tartja a közvélemény folyamatos hiteles tájékoztatását az ügyben.

 

A jelen tudásunk szerint – a hatósági szakértői vizsgálatokat nem megelőzve –  a X.- es kazetta sarka az agyagos talapzaton megcsúszott. Ugyanakkor a légi felvételeken látszik, hogy a vörösiszapnak komoly öntartó hatása van, így az első becslések szerint a vörösiszap 96 – 98 % -a tározóban maradt.

 

A Társaság a kárelhárítást a legnagyobb stratégiai partnereivel közösen, a szakhatóságokkal és az országos hatáskörű szervekkel való egyeztetés után haladéktalanul megkezdte.

A sérült kazettához vezető út tisztítása részlegesen megtörtént, a további szivárgás megszüntetésére a tömedékelés megkezdődött.

 

A cégvezetés mai helyzetelemzése szerint a technológiai eljárás gondos betartása mellett sem észlelhette a természeti katasztrófa jeleit, vagy tehetett volna annak elhárítása érdekében. A legutolsó, aznapi fizikai szemle, és az utolsó laboratóriumi résfalon belüli vízminta elemzése semmilyen előjelét nem mutatta a bekövetkezett katasztrófának.

 

Fontos tudni, hogy a vörösiszap az EU hulladék szabványa szerint nem minősül veszélyes hulladéknak,  (kód: EWC -010309) összetevői stabil, kötött formában vannak jelen  azokat a víz semmilyen formában nem oldja.

A vörösiszap összetétele:

–  Fe2O3 (vasoxid) 40-45 % ez adja az iszap vörös színét

–  Al2O3 (alumíniumoxid) 10-15 %

– SiO2 (szilíciumdioxid)  10-15 % nátrium vagy kalcium-alumíniumszilikátként van jelen,

–  CaO (kalciumoxid) 6-10 %

–  Tio2 (titándioxid) 4-5 %

–  Na2 O kötött nátron 5-6 % 

Néhány nap múlva a kárelhárítási munkák előrehaladásáról és a szükséges további intézkedésekről fogjuk a nyilvánosságot tájékoztatni. A Társaság minden rendelkezésre álló eszközt mozgósít és minden tőle telhetőt meg fog tenni az illetékes hatóságokkal közösen annak érdekében, hogy az emberi tragédiák hatásait  – amennyiben ez egyáltalán lehetséges – enyhítse.

 

A cégvezetés határozottan cáfolja a második gátszakadásról megjelent hírt.

 

A Vezetőség

Tehát sajnálkoznak, nyugtatni próbálják a lakosságot, cselekvést ígérnek, de a felelősségüket nem ismerik el. Az MTA is készített egy jelentést azokban a napokban a vörösiszapról, a katasztrófa várható egészségügyi és környezetvédelmi hatásairól, főleg a lakosság tájékoztatására.

A vörösiszap-szennyezés hatásai

 

Gyakran ismételt kérdések az Akadémia kutatóihoz

 

1. Mi a vörösiszap? Milyen összetevői vannak?

A vörösiszap az alumínium előállítás során használt eljárás (timföld köztitermék gyártása) mellékterméke. Amikor a nyersanyagból, a bauxitból lúggal kivonják az alumíniumtartalmú anyagokat, az ekkor visszamaradó maradék a nátronlúg oldattal alkotja az úgynevezett vörösiszapot. A nevét az iszapszerű állagáról és a színéről kapta, amit a bauxitban jelenlevő vas-oxid okoz. A vas-oxidot számos célra, például vörös festékek színezőanyagaként használják.

Főbb ásványos összetevői: vas-oxidok és -hidroxidok, alumínium-hidroxidok, nátrium-szilikátok, kalcium-karbonát, kvarc, gipsz.

 

A vörösiszap kémiai összetétele:

 

fő komponensek         %:

Fe2O3                           33-40

Al2O3                            15-19

SiO2                              10-15

Na2O                              7-11

TiO2                                 4-6

CaO                                 3-9

V2O5                             0,2-0,4

P2O5                             0,5-1,0

CO2                                 2-3

SO3                               0,8-1,5

MgO                               0,3-1,0

F                                     0,1-0,15

C                                    0,15-0,20

 

 A vörösiszap néhány anyagjellemzője:

anyagsűrűség                               3,1-3,8 t/m3

hézagtérfogat                                    1,16

térfogatsűrűség                            1,87-2,0 t/m3

belső súrlódási szög                       5-10˚

egyirányú nyomószilárdság         40-112 N/cm2

szivárgási tényező                         10-7 -5 x 10-8 m/s


2. Mérgező-e a vörösiszap?

A vörösiszap nem mérgező, de a benne levő maradék nátronlúgtartalom miatt veszélyes anyag. A veszélyes jelleget a feldolgozás során belekerülő nátrium-hidroxid (nátronlúg) okozza. Az Ajkán tárolt vörösiszapok jellemzően 5-8% nátronlúgot tartalmaznak. A nátrium-hidroxid erősen lúgos anyag, amit a papír-és textiliparban, a szappan- és mosószer-gyártásban, valamint a vegyiparban, így a bauxit-feldolgozásban is széles körben és nagy mennyiségben használnak fel. Tény, hogy a  megszáradt vörösiszap – mivel nagyon finom por – a légutakba kerülve mint por irritálja a légutakat, illetve a lúgos kémhatása miatt ez a hatás még erősebb mint a közönséges porok esetében.

3. Miért veszélyes a nátronlúg?

A nátronlúg (nátrium hidroxid) erősen lúgos anyag. A szilárd, vagy tömény nátronlúg égési sérüléseket, szembe kerülve szemkárosodást okozhat. Az égési sérülések oka, hogy ha a nátronlúg vízzel (például a bőrben levő vízzel) érintkezik, hő fejlődik. A fejlődő hő által kiváltott helyi felmelegedés az égési sérüléseket okozhat. A hőhatás (és az ebből eredő égési sérülés) mértéke függ az érintkezés idejétől és a nátronlúg töménységétől. Az érintkező bőrfelület, vagy szem gyors, bő vizes le- illetve kimosásával az égési sérülés, illetve a szem sérülése elkerülhető. A vörösiszappal, ezáltal a nátronlúggal való hosszabb idejű érintkezés esetén orvosi ellátásra van szükség.   

A nátronlúg a legerősebb bázikus anyagok egyike. Vizes oldata töménységtől függően eléri a maximálisan elérhető 14 pH értéket is. Szintén töménységtől függő az élő szervezetekre gyakorolt hatása is. Híg oldatokban gyakorlatilag ártalmatlan. (pl. a kézmosó szappanos víz, mosó szóda is gyakorlatilag NaOH oldat.) Töményebb koncentrációkban már egészségre ártalmas.0,1 mol/l-es oldata (pH13) már irritáló hatású, elsősorban a szem nyálka hártyájára, de az egyéb bőr felületre is. (Az ide vonatkozó veszélyességi, kockázati jelző szám: R36/38.)  1 mol/l-es oldata (pH14) már erősen károsítja a bőrfelületet, égési sérülést okoz. (Az ide vonatkozó veszélyességi, kockázati jelző szám: R34.) Még töményebb (8mol/l) koncentrációban a bőr felületén súlyos, 3 fokú égési sérülést okoz. (Veszélyességi, kockázati jelző szám: R35.)

4. Milyen káros hatásai lehetnek, ha a vörösiszap szembe vagy bőrre kerül?

Bőrrel érintkezve, vagy szembe kerülve a nátronlúg égési sérüléseket okozhat. Az ok: ha a nátronlúg vízzel (például a bőrben levő vízzel) érintkezik, hő fejlődik. Ez a hő a bőrt helyileg felmelegíti, ami égési sérüléseket eredményezhet. A sérülés mértéke függ az érintkezés idejétől és a lúg töménységétől. Rövid idejű, vagy hígított oldatokkal (ilyen például az épületek vizes lemosásakor képződő mosóvízzel) való érintkezés esetén az égési sérülés nem valószínű. A vörösiszappal, és így a benne levő nátronlúggal történő érintkezés esetén a gyors, bő vizes lemosással a sérülések elkerülhetők.

 

5. Veszélyesebb-e a nátronlúg a hyponál?

Mindkét anyagot hosszabb idő óta használjuk a mindennapi életben is. A veszélyesség mértéke mindkét esetben alapvetően az anyagok töménységétől függ. A töménység csökkenésével a veszélyes jelleg is csökken.

Kémiai értelemben a koncentrációktól függ, hogy melyik a veszélyesebb anyag. A háztartási Hypo gyártási technológiától függően 0,5-2,0 g/v % NaOH-t tartalmaz, amely megfelel 0,125-0,5 mól/l-es koncentrációnak. (kockázati jelző szám: R34.)  Ebből következtethető, hogy a háztartásban használt készítmény szem, bőr irritációt mindenképpen okozhat, sőt kisebb fokú égési sérülést is, de a súlyos fokozatot már elvileg nem érheti el. Megjegyzendő az is, hogy mindkét vegyszer maró hatása erősen függ attól is, hogy mennyi ideig van kitéve a sérült felület a káros hatásnak, mennyi idő telik el a közömbösítéséig.

 

6. Mit kell tenni, ha a vörösiszap bőrrel, érintkezik, ha szembe kerül?

Azonnali bő vizes lemosással a károsodás az esetek döntő többségében elkerülhető. Ha a bőr égési sérülésére, vagy szemsérülésre utaló jelek vannak, gyors orvosi segítségre van szükség.  Mindkét esetben azonnal és bő vízzel le kell mosni. A szembekerülést lehetőleg el kell kerülni (védőszemüveg használata), mert az nagyobb veszéllyel jár. A bőrre került vörösiszaptól nem kell megijedni, alapos és gyors lemosás elégséges a következmények elkerülésére.

 

7. Hogyan lehet megakadályozni a vörösiszap továbbterjedését?

A vörösiszap magától „nem mozog”, csak a víz viszi, sodorja magával, illetve száraz állapotban a szél felkapja a porát.

Szakemberek fogják összegyűjteni, ahol lehet, illetve semlegesítő szerrel a lúgot megkötve (ez az egy veszélyes komponens van benne) és gipsszel egy kérget létrehozva a felületén megakadályozzák a lúg beszivárgását a talajba illetve azt, hogy a szél elhordja a porát.

A folyadékfázis eltávozásával a vörösiszap terjedése jelentősen lelassul. Ideális megoldás a tározóból kikerült vörösiszap és a szennyezett talaj összegyűjtése és biztonságos tárolóba történő elhelyezése.

 

 8. Hogyan lehet semlegesíteni? Nem ártalmasak-e a semlegesítésre használt anyagok?

Úgynevezett savas kémhatású anyagokkal lehet a veszélyes lúgtartalmat semlegesíteni. Természetesen nem fognak erős savakat szétlocsolni, az MTA kutatói olyan anyagokat javasoltak alkalmazni, amelyeket egyébként is használunk (keserűsó, vasgálic), amelyek a vörösiszappal olyan anyagokká alakulnak át – miközben megkötik a lúgtartalmát – amelyek a talajban illetve a természetben egyébként is jelen vannak.

 

9. Miért veszélyes az iszap kiszáradása?

A kiömlött iszap kiszáradása azért veszélyforrás, mert az anyag nagyon finom szemcsékből áll, melyeket a légáramlat könnyen felkap és levegőből a légutakba kerülhet. Itt mint por – különösen még a semlegesítés előtt mint lúgos kémhatású anyagokat tartalmazó por – irritálja a légutakat és a tüdőt. A porszemcsék mérete és alakja is nagyon fontos tényezők az esetleges egészségre káros hatások szempontjából. Amennyiben nem csökkentették előzőleg az iszap lúgosságát, úgy az is kifejthet káros hatást a tüdőre.

 

10. Milyen káros hatásai lehetnek, ha a kiszáradt iszapból felszálló port belélegezzük?

Ugyanaz a káros hatás jelentkezik, mint ha bármilyen közönséges finom port belélegzünk, irritáció. Ez a semlegesítés előtt fokozottan jelentkezik, a lúgos anyag tartalom miatt. Ezért javasolták a kutatók a katasztrófavédelem szakembereinek, hogy a mielőbbi semlegesítésre törekedjenek és a porzás kivédése céljából a felszínen levő iszap megszilárdítására.

 

 11. Tartalmaz-e nehézfémeket a vörösiszap?

A vörösiszap fő alkotója a vas, amely szintén nehézfém, de ez az egészségre nem káros. Egyéb, különösen veszélyes nehézfémeket (kadmium, higany) nem tartalmaz. Tartalmaz ugyanakkor ún. ritkafémeket, de ezek összkoncentrációja a vörösiszapban nem nagyobb, mint 0,3%. Tartalmaz továbbá vanádiumot (0,1%) és titánt (2,7%). Ezen alkotók egy része olyan kémiai kötésben van, amely megakadályozza, hogy közönséges körülmények között kioldódjanak. Összefoglalva az mondható, hogy a vörösiszap nem tartalmaz az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségű kioldható nehézfémet.    

 

 12. Van-e benne ólom?

Jelentéktelen mennyiségben tartalmaz a vörösiszap ólmot, amit csak a legmodernebb elemzési technikákkal lehet kimutatni, de egészségkárosító mennyiségben nincs jelen.

 

 13. Van-e sugárzásveszély a szennyezett területeken?

A szennyezett területeken egyáltalán nincs sugárzásveszély, ezt több független laboratórium mérése is alátámasztja. A vörösiszap az egészségügyi határértéknél jóval kisebb mennyiségben tartalmaz radioaktív elemeket.

 

 14. Lehet-e bármire hasznosítani a vörösiszapot?

A vörösiszap, a benne levő fémek miatt értékes másodlagos nyersanyagnak tekinthető. A hazánkban tárolt mintegy 50 millió tonna vörösiszap vastartalom például 15-18 millió tonnára becsülhető. Ugyancsak nagy értéket képviselnek a benne levő ritkafémek. A vörösiszapot lehet hasznosítani, de előtte különféle kezeléseknek kell alávetni. A közeljövő fontos feladata, hogy ne csak gazdasági szempontok vezéreljék azt, hogy feldolgozzák-e vagy tárolják a  vörösiszapot, hanem környezetvédelmi szempontok is. Nem kétséges, hogy a biztonság érdekében pénzt kell szánni a feldolgozási technológiák kifejlesztésére és a beruházásokra.

A bauxitban és a vörösiszapban nemcsak veszélyesnek tűnő elemek, hanem az ipar számára fontos, de egyébként a Földön igen kis mennyiségben előforduló elemek is dúsulnak (pl. gallium, germánium, ritkaföldfémek). Ezek kinyerésére a vörösiszapból részben megoldott, illetve széleskörű kutatások tárgya.

 

 15. Hogyan távolítható el a vörösiszap-szennyeződés a lakóházak külső és belső falairól, a padlóról?

Nagy nyomású, bő vizes lemosással a szennyeződés nagy részben eltávolítható. Megjegyzendő, hogy az épületek vakolata és belső festése is legtöbb esetben lúgos anyagokat tartalmaz, ezeket a vörödiszap nem károsítja. Túlságosan átnedvesedett vakolatot, illetve festést esetenként el kell távolítani; ennek megítéléséhez szakértői véleményt kell kérni. Savas anyagokkal nem szabad lemosni, mert kárt tesznek a falakban és a vakolatokban. A piros színt a vas-oxid okozza, ennek az eltávolítása maradéktalanul elég nehéz (a rozsdához hasonlóan „megfog  mindent”), így a festés valószínűleg nem kerülhető el. Azonban ez a maradék rozsdás elszíneződés nem jelent semmilyen veszélyt.

 

16. Hová lehet összegyűjteni az iszapot?

Javasoljuk hordókba vagy műanyag fóliákra összegyűjteni, hogy a szakemberek elszállíthassák. Az összegyűjtésnél szemüveget és maszkot kell használni, hogy a lemosásnál felverődő víz ne hordja a szembe illetve a légutakba az iszapot. Gumicsizma és a normál ruházatot megóvó védőöltözet szintén ajánlott.

 

 17. Biztonságos-e visszaköltözni a megtisztított házakba, miután kitakarították?

Kitakarítás után a visszaköltözés biztonságos.

 

 18. Igaz-e, hogy le kell verni a vakolatot a házakról, hogy valóban biztonságos legyen a tisztítás?

Az esetek többségében nem. A vörösiszap sem és a nátronlúg sem károsítja a vakolatot, és semmilyen olyan mérgező anyagot nem tartalmaz, ami a lemosás után indokolná, hogy ne lehessen visszaköltözni. Leverés csak akkor kerülhet szóba, ha a lemosás után a vakolat állaga leromlott. Ennek eldöntéséhez kérjük, vegyék igénybe szakember segítségét.

 

 19. Milyen védőfelszerelést kell viselniük a katasztrófavédelem szakembereinek?

Mivel nagynyomású vízzel dolgoznak, amely fröcsköl, és az iszapot is magával ragadhatja, a védőruhánés csizmán kívül szemüveget, légzésvédő maszkot és sapkát is viselniük kell.

 

 20. Miért nem kell védőfelszerelés a lakosságnak, ha a katasztrófavédelem munkatársainak viselniük kell?

Amennyiben nem az iszap eltakarításával foglalkoznak, a gumicsizma elegendő védekezésül. Az eltakarítást végző szakembereknél ugyanakkor fennáll a veszély, hogy szemükbe, és légútjaikba vörösiszap por kerülhet. A védőfelszerelést tehát balesetvédelmi okból kell viselniük. A lakosságnak erre csak akkor van szüksége, ha éppen iszaptakarítással foglakozik, vagy ha a száraz port hordja szél. Az iszap kiszáradásának megakadályozása a kármentesítésen dolgozó szakemberek feladata.

 

 21. Mivel kell tisztítani a védőfelszereléseket, védőruházatokat?

Bő langyos, mosószeres vízzel.

 

 22. Miért fontos, hogy minél gyorsabban tisztítsuk meg a károsodott területeket?

Két ok miatt. Az egyik, hogy ne szivárogjon le a vörösiszapban levő nátronlúg a talajba és ne károsítsa azt. A másik, hogy a kiszáradó vörösiszap pora ne kerülhessen a levegőbe.

 

 23. Kell-e talajcserét végezni? Ha igen, hogyan?

A legtöbb helyen valószínű nem, elegendő lesz a semlegesítés, az iszap feltakarítása, és maradék beszántása (a porzás elkerülésére). Ahol nagyon átitatódott a talaj felső rétege, ott bizonyos mélységekben biztos, hogy szükséges lesz a talajcsere is. Ezt a szakemberek fogják felmérni, hol és milyen mélységben szükséges.

 

 24. Milyen káros hatások érhetik az állatokat?

Ugyanaz, mint az embereket. Lúgmarás, illetve a por általi irritáció. Sok háziállat az ár miatt pusztult el, elsősorban megfulladt. Az erős lúggal való érintkezés rájuk is ugyanolyan hatással lehet, mint az emberre, bőrük és szemük károsodhat.

 

25.  Hogyan lehet helyreállítani a talaj élővilágát?

Erre vonatkozóan további vizsgálatokat kell végezni. A talaj sokszínű élővilága (baktériumok, gombák, állatok) biztosítja a talaj funkcióit, amelyek nélkül nem tudjuk a talajt élelmiszertermelésre használni. Az élővilág távolabbi területekről vissza tud települni, amint a talaj kémhatása és szerkezete normalizálódik (például talajcserével).

 

 26. Milyen hatással van a vízi élővilágra a vörösiszap szennyezés?

A tározóból elfolyt vörösiszap tartalmú víz nagy nátronlúg tartalma miatt (pH 13 körüli) erősen maró hatású és szinte minden élőlény azonnali pusztulását okozta. Ezek között növényi és állati szervezetek egyaránt vannak, a gerinctelen szervezetektől a halakig. A Torna patak és folyómederben az alsóbb szakaszokon bekövetkező hígulás fokozatosan csökkenti ezt a hatást.

Ebben a vízfolyásban az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet munkatársai – a szennyezéshez közeli szakaszon – 2009-ben 9 halfaj jelenlétét mutatták ki. A szennyezéshullám levonulása után a pH érték minden bizonnyal fokozatosan visszaáll a természetes 8,5 körüli értékre, és amennyiben utánpótlása megszűnik az élővilág lassan és fokozatosan regenerálódik a felsőbb szakaszról és a mellékvízfolyásokból kiindulva. Ezek az oldalágak menekülési vagy menedék területekként szolgálnak, ahol egyes fajok önfenntartó állományai átvészelhetik a katasztrófát. A mérgezés a közönséges és széles körben elterjedt fajok mellett a ritka és védett fajokat is érintett, így növelte a károsodás mértékét.

A mederben kiülepedett vörös színű anyag (a nátronlúg színtelen!) megjelenése természetidegen és a körülmények következtében riasztó hatású, de a vízi élővilágra nem jelent veszélyt, anyagai vízben nem oldódnak.

A fentiek értelmében a katasztrófának hosszan elhúzódó rejtett hatása várhatóan nem lesz a vízi élővilágra nézve. A vörös színű iszap-szennyezés anyagai nem fognak az élőlények testében felhalmozódni és amennyiben a jövőben ismét megjelennek a halak az érintett folyószakaszokon, azok emberi fogyasztásra már alkalmasak lesznek.

 

 31. Mi történhetett a Torna-patak élővilágával és mi várható a jövőben?

A vízi élővilágra a kiömlő vörösiszap nátronlúg (nátrium-hidroxid) tartalma volt közvetlen, igen súlyosan károsító hatással. A beömlési ponttól lefelé az erősen lúgossá vált patak vizében bizonyosan minden élet elpusztult. Ebből a szempontból az életfeltételeket jól megvilágítja a víz kémhatásának kifejezésére használt pH érték. A katasztrófa színhelyén ez kb. 13-14 volt. ami legalább három nagyságrenddel meghaladja a tolerálható szintet (vagyis ezerszer lúgosabb volt a víz, mint amit a vízi szervezetek egyáltalán elviselnek). Ha a Marcal folyóba 10-es pH-jú víz érkezik, az még mindig igen veszélyes az élővilágra.

Különös módon a katasztrófa sokkal szembeötlőbb jele, a vizeket ijesztően vörösre festő iszap károsító hatása kisebb a nátronlúgénál. Az iszap szárazanyagának jelentős részét vízben oldhatatlan fém-oxidok teszik ki, melyek közül is legnagyobb arányban a vörös színért felelős vas-oxid van jelen. Ez nem tekinthető mérgezőnek, bár a tömény iszappal terhelt vizek nyilvánvalóan felborítják a biológiai egyensúlyt, hiszen a sötét vízben leállnak a fotoszintézis folyamatai. Az igen apró részecskékből álló iszap az állatvilágra is veszélyes, mert életfontosságú szerveket tömhet el. Amikor a szennyezés teljes mértékben levonul a folyókon, és a vörösiszap utánpótlása is megszűnik, a folyók regenerációja lassan megkezdődhet.

Az érintetlen felső szakaszon megmaradt élővilág lehet a kiindulópontja a visszatelepedésnek, de a legoptimálisabb esetben is legalább egy évet kell várnunk, hogy a Torna-patak vízi életközössége legalább hasonlítson a katasztrófa előtti állapotra. Biztosat tehát nem lehet mondani, majd a hidrobiológiai monitoring (azaz a változásokat felmérő) vizsgálatokból derül ki a jövő év során, hogy milyen a regeneráció sebessége.

A Torna élővilágáról és vízkémiájáról vannak korábbi adatok, tehát megvan az összehasonlítási alap is.

32. Milyen következményekkel járhat a szárazföldi életközösségek károsítása?

A szárazföldek növénytársulásai és állat-együttesei lassabban változnak, mint a vizekéi, amit úgy is fogalmazhatunk, hogy nagyobb a tehetetlenségük. A vörös áradat kártétele óriási, hiszen szemmel láthatóan minden tönkrement, ami a sodrás útjába esett. Sok múlik azon, hogy milyen mérvűek a talajban és annak élővilágában végbement változások. Ahol a szennyező anyagok vastag rétegben borítják a földet, ott nagyobb az esélye annak, hogy a károsodás több tíz cm mélyen is jelentkezik. A legfelső talajszintben valószínűleg olyan súlyosak a károk, mint a vizekben, de van remény arra, hogy ennek eltávolításával a talaj élővilága is előbb-utóbb regenerálódik. Kevésbé súlyos a változás azokon a részeken, ahol az áradat gyorsan lezúdult, s csak pár cm mély iszapréteget vagy még azt sem hagyott maga után.

Itt várhatóan a kiszáradás során a nátrium-hidroxid a levegő szén-dioxidjával reagálva jóval kevésbé veszélyes karbonát-vegyületekké alakul. Ez akár a talaj szikesedésére vezethet, amit az eddig ott élt növények jelentős része nem vagy csak kis mértékben képes elviselni. Nem várható tehát, hogy a növényvilág, illetve a ráutalt állatvilág teljes mértékben helyreálljon a közeljövőben.

Az iszaptó melletti mezőgazdasági területeket feltehetősen olyan súlyos károsodás érte, hogy a talajcsere sem nagyon segíthet, ezért jó időre ki kell vonni azokat a művelés alól.

 

 33. Vannak-e természetvédelmi területek a katasztrófa színhelyén?

A devecseri Széki-erdő természetvédelmi terület a 8-as út északi oldalán húzódik, kb. négy kilométerre az iszaptótól, a kártétel tehát elkerülte. A Somló-hegy vulkáni kúpja szerencsére jóval magasabban fekszik annál, hogy a káros hatások elérhették volna. Így a Somló Tájvédelmi Körzetet sem érte károsodás. A Devecser város északi részén fekvő Esterházy kastélyparkot viszont sajnos a lezúduló áradat közvetlenül érte. A szennyeződés legalább fél méter magasan áll a park egyes részein, ami – nagy valószínűséggel – az ott található fák jelentős részének pusztulását okozza. Amikor a legsürgősebb feladatokat megoldották, azaz a lakott területeket már mentesítették a szennyeződéstől, akkor érdemes lenne a parkban felhalmozódott iszapot is mielőbb eltávolítani, megkönnyítve a későbbi kert-felújítást.”

Az MTA jelentése tárgyilagos, nem keres felelőst, kizárólag a lakosság tájékoztatására szolgál, és a gyakorlati problémákat kívánja megoldani.

Néhány héttel később (2010. november 5-én) a kormány is beavatkozott az ügybe. Ahogyan az várható volt, a MAL Zrt-t nevezték meg felelősnek. Erre a határozatra a MAL Zrt. a következőképpen reagált:

A november 5-én (pénteken) nyilvánosságra hozott kormányhatározat a MAL Zrt.-t nevezi meg az Ajka térségében október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa károkozójának.

Bár a kormányhatározat nem jogszabály – és így nem ír elő kívülállók számára kötelezően betartandó normákat, így csak a kormány tagjainak és a kormányszerveknek nyújtanak belső útmutatást – az mindenképpen megdöbbentő, jogilag pedig példa nélküli, ha a kormány határozza meg a károkozó kilétét bármilyen ügyben. Az pedig végképp elfogadhatatlan lenne, ha  a kormány még a felelősség kérdésében is állást foglalna, holott jelenleg még a katasztrófa okairól sem készültek el végleges szakértői vélemények. Mind a károkozás, mind a felelősség kérdésében döntést csak az okok feltárása után – megfelelő, tisztességes eljárás keretében – az igazságügyi szerveknek, végső soron a bíróságnak kell hoznia. Az előzetes szakértői vélemények alapján nagy valószínűséggel talajtörés (vagyis: a mélyebb földrétegekben a rétegek egymáson való elcsúszása) okozhatta a támfalrész ledőlését és így a katasztrófát. A talajtörés bekövetkezését elősegíthette – a működtető társasággal kötelezően felépíttetett – az un. résfal, valamint az ebben az évben lehullott rendkívüli mennyiségű csapadék.

Az 1997-es privatizációs szerződésben a gyárat a zagytározóval együtt megvásárló cégnek az állam előírta, hogy milyen környezetvédelmi beruházásokat kell kötelezően végrehajtania. Ezek egyike volt, hogy olyan vízzáró résfalakat kellett építeniük, amelyek alul, a talajszint alatt, függőlegesen 10-18 méterig lehatolóan körbezárják a tározókat. Ezek az előírt résfalak leérnek az első vízzáró rétegig, azzal az elgondolással, hogy ne engedjék ki a káros anyagokat. Azonban a tározók alatt így keletkezett kvázi mesterséges föld alatti medence a leszivárgó nagy mennyiségű csapadék útját is elzárta, lehetetlenné téve ezen vizek természetes elfolyását, elszivárgását. A résfal építését előíró állami szervek és hatóságok vélhetően nem számoltak azzal, hogy az ide bekerülő és leszivárgó nagy mennyiségű csapadék megváltoztatja az altalaj viselkedését, elsősorban a talaj szilárdságát.

A felelősség tehát az eddig ismert előzetes szakvélemények alapján is többrétű: a tározót a 80-as évek közepén kezdték építeni a magyar állam kizárólagos tulajdonában lévő Magyar Alumíniumipari Tröszt megrendelésére. A tározó tervezését és kivitelezését is állami cégek hajtották végre. Az építési engedélyeket és az 1990-es használatbavételi engedélyt is állami hatóságok adták ki. Mikor a céget 1997-ben privatizálták, a vevő jóhiszeműen joggal hihette, hogy a tározókkal minden rendben van, hiszen minden szükséges engedéllyel rendelkezett, mind a korábbi építtető, mind az eladó, mind a tározókat működtető cég. Ráadásul a mellékletekkel együtt közel 100 oldalas dokumentációval bíró szerződésekben sehol nem tájékoztatták a vásárlót, hogy a X-es kazettának, vagy a tározók alatt lévő talajnak bármilyen specialitása volna (eltérő talajszerkezet, stb.), amivel külön foglalkoznia kellene. A résfalak létesítését számára előírták, ezt a cég meg is építette, mert számára hatóságilag kötelező volt. Vagyis a cég ezek alapján teljesen jóhiszeműen vásárolta  meg a – történtek ismeretében – minden bizonnyal “rejtett hibával” rendelkező tározót is. Ráadásul az illetékes állami hatóságok folyamatosan ellenőrizték és minden esetben rendben lévőnek találták a tározók működtetését.

A kormányhatározatban szintén kilátásba helyezett eljárásokkal kapcsolatban a MAL Zrt. álláspontja az, hogy mindenkivel peren kívüli megegyezésre törekszik, így természetesen az állami szervekkel is. Várjuk a végleges szakvéleményeket, amelyek alapján lehet majd végleges állásfoglalást kialakítani a katasztrófa okairól, azok alapján, azt követően pedig majd a felelősségről, illetve az esetleges felelősökről is.

Dr. Ruttner György ügyvéd
a MAL Zrt. jogi képviselője”

Tehát megint nem ismerték el a saját felelősségüket az ügyben. A talaj elcsúszása valóban szerepet játszott a katasztrófában, de nem ez volt az egyetlen ok. Érdekes, hogy dr. Ruttner György a résfalat hibáztatja, ami az egyetlen védelmi vonal volt az iszap előtt. Emlékeim szerint egy tévéműsorban a katasztrófa utáni napokban azt nyilatkozta a Paksi Atomerőmű egyik munkatársa, hogy tőlük megkövetelik a 4 védőfalat az üzem körül, de a MAL Zrt-től senki nem követelte meg még a 2. védőfalat sem, pedig sokat segített volna, ha van még egy fal az iszap előtt, nem öntötte volna el Kolontárt és Devecsert. Ezzel a szakértői véleménnyel én is egyetértek, jó lett volna, ha valami megfogta volna az iszapot még a lakott területek és az élővizek előtt.

A katasztrófa okai a következők lehettek:

“A gátszakadás előtt két héttel a vízügyi hatóság ellenőrizte az iszaptározót, de semmilyen rendellenességet nem talált. A MAL Zrt. szerint a tározó sarka az agyagos talapzaton megcsúszott, ezért szakadt át a gát; valamint hogy a kiömlött anyagtól nem kell félni. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szerint viszont gyanítható, hogy a tározóban a megengedettnél sokkal több iszapot tároltak, illetve a cellákat sem szakszerűen illesztették.

Az Űrvilág.hu november 15-én közölt cikke szerint a kolontári vörösiszap-tározó gátja évek óta mozgott, ami az átszakadásához vezethetett.”

A hvg.hu ismerteti a vádiratot (ezt a cikket a Greenfo környezetvédelmi portál is átvette), amely szerint végzetes nemtörődömség vezetett a katasztrófához. Érdekes, hogy a per összes vádlottja a MAL Zrt. alkalmazottja vagy vezetője volt a katasztrófa idején, ez a MAL Zrt. felelősségét jelzi. A vádirat szerint:

  • a tározóban túl sok víz volt,
  • nem semlegesítették,
  • nem törődtek a szivárgás elvezetésével
  • és nem volt megfelelő katasztrófavédelmi terv sem.
  • A műszerek jelezték a katasztrófát, de senki nem figyelt fel rá, mert nem volt csipogó-villogó jelzés.

A katasztrófát vizsgáló parlamenti bizottság 2011 októberében nyilvánosságra hozott jelentése szerint a felelősség összetett: felelősek a katasztrófáért a tározó egykori tervezői és kivitelezői, a működést engedélyező környezetvédelmi hatóság is, de “a Mal Zrt. alapvető felelőssége nem kérdőjelezhető meg”. A jelentés szerint a katasztrófát nem lehet természeti katasztrófának tekinteni, mert egy sor technológiai, üzemeltetési hiányosságot lehetett az üzemnek felróni.

A vád szerint a vádlottak részben az üzemeltetés során nem tettek meg minden elvárhatót, illetve a katasztrófa után nem segítették annak elhárítását. A katasztrófát okozó X. kazetta építését 1993-ban kezdték meg, a pernyéből és salakból épült töltést annak idején egyméteres vízszintre tervezték, vagyis a leülepedett vörösiszap fölött még egyméternyi lúgos víz lehet volna. Később azt írták elő, hogy a gát teteje alatt egy méterrel kell megállnia a vízszint emelkedésének. Ezt egy idő után csak úgy lehetett tartani, hogy a Mal a kazetta alacsonyabb, északi oldalát – engedély nélkül – megmagasította.

A katasztrófa idején tehát már túl sok víz volt a tározóban: 4,4 méternyi víz állt a vörösiszapon, aminek kémhatását ráadásul – technológiaváltás miatt – jó ideje egyáltalán nem semlegesítették. Az északi oldalon emellett a vádirat szerint a tisztítás hiánya miatt használhatatlan volt az úgynevezett csurgalékvizet elvezető árok is. Ez közvetlenül is hozzájárult a gátszakadáshoz, hiszen a tározóból kiszivárgó lúgos vizet nem tudták elvezetni, az beszivárgott a talajba, és meggyengítette a töltés alatti agyagos talajt. A vádirat szerint a Mal felelős munkavállalói a gátszakadás után nem riasztották az érintett településeket, nem segítették a kárelhárítást.

A cég katasztrófavédelmi terve jelentősen alulbecsülte egy gátszakadás lehetőségét, amelyről azt tartották, hogy csak földrengés vagy terrortámadás esetén következhet be. A katasztrófavédelmi terv ugyanakkor alábecsülte a gátszakadás következményeit is, nem számolt például azzal, hogy az iszap elérheti Devecser városának lakott részeit, így nem voltak védőgátak, illetve hatékony riasztási rendszer sem.

A Mal vezetői ráadásul az engedély kereteit túllépve végezték veszélyes hulladék kezelését, hiszen nem veszélyes hulladékra volt engedélyük. A vörösiszapot ugyan hivatalosan nem minősítették veszélyes hulladéknak, de a tározóban lévő víz az erős lúgos kémhatás miatt annak minősült. Kiemelten veszélyes üzemnek kellett volna minősíteni a tározót azért is, mert a lúg magas koncentrációban tartalmaz arzént is. Mivel az üzemet nem megfelelően sorolták be, a környék lakóinak nem volt tudomásuk arról, milyen veszélyes a gyár és a tározó.

A vörösiszap-katasztrófa tehát részben a kedvezőtlen környezeti feltételek (pl. mozgó agyagos talaj) figyelmen kívül hagyása (vagyis tervezési hiba), részben a tározó rossz tájolása (település felé folyhatott az iszap, ez is tervezési hiba), részben a választott lerakási mód (a MAL Zrt. hanyagsága), részben a tározó túltöltése (a MAL Zrt. hibája), és részben a figyelmeztető rendszer nem megfelelő kiépítése (a MAL Zrt. hibája) miatt történt. A cég egykori környezetvédelmi vezetője (jelenleg harmadrendű vádlott) a bíróságon a cég felelősségén kívüli okokat hangsúlyozta, szerinte a katasztrófa eleve elkerülhetetlen volt annak ellenére, hogy szerinte minden előírást betartott a cég.

F. Józsefné az ellene felhozott vádakat megalapozatlannak nevezte a bíróságon felolvasott vallomásában, hangsúlyozva, hogy minden tevékenységet az engedélyekben meghatározottak szerint végeztek.

Kiemelte, hogy a Mal Zrt. a vádirat állításával ellentétben nem volt köteles veszélyhelyzeti tervet készíteni, mert nem minősült veszélyes üzemnek. Szerinte a nyomozás során készült szakértői vélemény súlyos tévedéseket tartalmaz, a cég iszapömléskor érvényes egységes környezethasználati engedélye szerint (EKHE) a vörösiszap-lerakók nem minősültek veszélyes hulladéklerakónak. A tározókat a vonatkozó rendelet szerint nem kell jelző- és riasztórendszerrel vagy védművekkel ellátni. Szerinte a szakértői vélemény is rögzíti: “az ellenőrzéssel kapcsolatos jogszabályok nem térnek ki a tározók statikai vizsgálatára, nem állapítható meg, hogy mely hatóságnak lett volna feladata a tározók rendszeres ellenőrzése”. A cég soha nem lépte túl az engedélyeiben foglalt határértékeket, ezt bizonyítja az is, hogy a hatóság vízszennyezési bírságot nem szabott ki rá – mondta. Visszautasította azt is, hogy a tározó tetején lévő folyadék lúgtartalma túl magas lett volna, mert az EKHE eleve 13-as pH-értéket meghaladó értékre hivatkozott, csak abban a koncentrációt gramm/literben adták meg. Hangsúlyozta, hogy a X-es kazettán tárolt víz koncentrációjának növekedéséről a zöldhatóságot évente értesítették, amely nem emelt kifogást, “az éves jelentéseket rendre elfogadta”.

A tűzoltóknak, rendőrségnek, mentőknek pedig azért nem szólt, mert addigra az iszapár már Devecsert is elérte, és úgy értesült, hogy a hatóságok a helyszínen vannak.

A Marcal folyó élővilága azóta már szerencsére helyreállt, de a katasztrófa által sújtott családok élete még mindig nem rendeződött, és soha nem is rendeződik teljesen. Lebontott házaikat még újjáépíthetik, de elvesztett családtagjaikat már nem kaphatják vissza.

Források:

Vezérkép: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/thumb/c/c6/V%C3%B6r%C3%B6siszap-t%C3%A1roz%C3%B3-Ajka01.png/250px-V%C3%B6r%C3%B6siszap-t%C3%A1roz%C3%B3-Ajka01.png

Térkép: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/1/1e/Ajkai_v%C3%B6r%C3%B6siszap-katasztr%C3%B3fa_v%C3%A1zlat_2010-10-04.svg/800px-Ajkai_v%C3%B6r%C3%B6siszap-katasztr%C3%B3fa_v%C3%A1zlat_2010-10-04.svg.png

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.