Főoldal » Mit tehet egy cég? (Vízgazdálkodás)

Mit tehet egy cég? (Vízgazdálkodás)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Föld a világűrből nézve kék. Ezt a kék színt az okozza, hogy a felszínének kb. 71%-a víz és csak 29%-a szárazföld. Ebből azt gondolhatnánk, hogy sok víz van a Földön. És ez részben igaz is. Csakhogy ennek a nagy része sós víz, ami az ember céljaira nem alkalmas. A sótalanítás megoldható ugyan, de drága. A Földön csak kevés édesvíz van, de nagy része vagy a sarki jégben vagy a felszín alatt található, a felszíni vizek többsége pedig már szennyezett, ezért kevés a könnyen hozzáférhető, tiszta édesvíz. Ezért van szükség vízgazdálkodásra, hogy a vizeink minőségét és mennyiségét megőrizzük.

Vizeink mennyiségét a klímaváltozás (a szárazföldek nagy részének további szárazodása, elsivatagosodása) és a túlzásba vitt öntözés; minőségét az emberi tevékenységből származó (részben lakossági, részben ipari és mezőgazdasági eredetű) szennyezés veszélyezteti. A megfelelő vízminőség nem csak az embereknek, hanem a vízi élővilágnak is fontos, ezért a természetes vizek védelme is a vízgazdálkodás része. A természetes élővizeket (az édes és a sós vizeket is) ugyanazok a tényezők veszélyzetetik, mint az ember által ipari, mezőgazdasági vagy háztartási célokra, illetve ivóvízként felhasznált édesvizet. Ezeknek a veszélyzetető tényezőknek a mérséklése, hatásuk csökkentése, a természetes élővizek és az ember által felhasznált (és végső soron a természetbe visszakerülő) vizek minőségének és mennyiségének védelme a vízgazdálkodás feladata.

És mit tehet ezért egy cég?

A vízmennyiség megőrzéséért elsősorban a mezőgazdaság tehet sokat. Célszerű csökkenteni az öntözött területek arányát, a nedvességigényes növényeket a nedvesebb, csapadékosabb helyekre, a szárazságtűrő növényeket a szárazabb, csapadékszegényebb helyekre telepíteni, a klímaváltozással együtt járó sivatagosodás következtében a szárazságtűrőbb növényekre áttérni, a legfontosabb növényekből szárazságtűrő fajtákat kinemesíteni (lehetőleg a hagyományos technológiákkal: ami bírja a szárazságot, azt tovább szaporítani, keresztezni a szárazságtűrő fajtákat, hogy még szárazságtűrőbbet kapjunk, stb. és nem génmódosítással, mert be lehet ugyan ültetni a kaktuszgént a gyümölcsfába, hogy bírja a szárazságot, de annak a génnek ott sok más hatása is lehet, amit nem feltétlenül láthatunk előre, és nem biztos, hogy kedvezők a gyümölcsfának és a gyümölcsevő embernek). De sok vizet használ az ipar is, és gyakran a bányászat is veszélyzeteti a vízbázisokat, amikor a vízbetöréseket szivattyúzással előzik meg, pedig néha a tervezés során is megelőzhető lenne, hogy vízzáró rétegeket vágjanak át.

Szintén fontos része a vízmennyiség megőrzésének (és egyben a természet- és tájvédelemnek, a vizes élőhelyek megmentésének) a vizes élőhelyek kérdése. A vizes élőhelyeket a folyók szabályozása, a túlzott öntözés és a mocsarak, lápok, tavak különböző célok (pl. felszántás, beépítés) miatti lecsapolása teheti tönkre. A vizes élőhelyeket szerencsére már nemzetközi egyezmény védi, amelyhez hazánk is csatlakozott. A lecsapolások és más, vízmennyiséget csökkentő intézkedések kiszárítják ezeket a területeket, veszélyeztetik a helyi élővilágot (akár egyes fajok is eltűnhetnek bizonyos területekről a vizes élőhely kiszáradása miatt), és kisebb-nagyobb mértékben felborítják a Föld vízháztartását. Ezeket az intézkedéseket jobb elkerülni, és alkalmazkodni a természethez. Házat építeni nem a láp helyére kellene, hanem mellé, a szárazabb részekre, hogy a házak lakói gyönyörködhessenek a láp élővilágában. Így a láp is élhet és az ember is. Ha kiönt egy folyó, akkor nem egyenes mederbe kell kényszeríteni és nem gátakat kell építeni, hanem messzebb kell tőle települni, az ártéren túlra, így az emberi település és az ártéri élővilág is megmarad. Egy szabályozott folyó egyébként is csak látszólag békésebb, mert ha szabályozatlanul, természetes mederben kanyarog, akkor a hosszabb mederben több víz fér el, és a kanyarok közti térben szabadon kiönthet a folyó. De ha levágják a kanyarokat és kiegyenesítik, akkor a folyó kiönt és elönti az egész partot, ezzel kárt okoz a partközelben élőknek, pedig valójában nem a folyó a hibás…

A vízminőségért az ipar és a mezőgazdaság is felelős. Az ipari termelő cégeknek csak annyi lenne a feladatuk, hogy a felhasznált vegyszereket, folyékony hulladékokat, és más ipari folyadékokat ne eresszék bele a vízbe, vagy ha már beleengedték, akkor lehetőleg még kapun belül tisztítsák meg a vizet. Ha ezt nem teszi meg egy cég, és közvetlenül a felszíni vizekbe engedi a technológiában keletkezett folyadékokat, mérgeket, akkor nem csak a nagy összegű környezetvédelmi bírság lehet a hanyagságának következménye, hanem a vízi élőlények részleges vagy teljes pusztulása is. Ha ivóvízbázisba jutnak ezek az anyagok, akkor pedig az emberek egészsége kerül veszélybe.

A mezőgazdasági vegyszerezés (permetezés, műtrágyázás) szintén veszélyes a vizekre, mert ezek az anyagok a talajból a talajvízbe mosódhatnak (a műtrágya közvetlenül a talajból kerülhet a talajvízbe, a permetszereket a levelekről az eső moshatja bele a talajba és onnan a talajvízbe), és a talajvízből a felszín alatti ivóvízbázisokba is kerülhetnek. De a műtrágya és a permetezőszer a felszíni vizekbe is bejuthat. A műtrágyát a talajjal együtt akár a felszíni vizekbe is belemoshatja az eső, ahol eutrofizációt okozhat (ami azt jelenti, hogy a vízinövények, algák, moszatok hirtelen, pillanatszerűen elburjánzanak, majd amikor elpusztulnak, akkor a lebontásukhoz annyi oxigén szükséges, hogy a vízben alig marad oxigén, és ezáltal veszélybe krül a vízi élővilág). A permetezőszerek a növények leveléről mosódhatnak a talajba, és onnan a felszíni vizekbe, a gyomirtók pedig a műtrágyához hasonló útvonalon kerülnek a felszín alatti ivóvízbázisba és a felszíni élővizekbe. Ezek a szerek (akár a gyomirtók, akár a permetezőszerek) általában mérgezők, ezért az ivóvízbe jutva betegségeket, természetes vizekbe kerülve pedig a vízi élőlények (egy részének) pusztulását okozhatják. Ezért lenne érdemes a mezőgazdaságban kerülni a vegyszereket, és természetközelibb termesztési módokra áttérni.

A települések is sokat tehetnek a vízgazdálkodásért. Pl. ivóvizet csak megújuló, utánpótlódó réteg- vagy karsztvízből (esetleg felszíni vagy talajvízből) lenne szabad előállítani, a nem megújuló, nem utánpótlódó rétegvizeket célszerű természetes állapotukban meghagyni, és az ivóvíz kitermelése során mellőzni. Az esővíz- és csapadékvíz-elvezető csatornákat érdemes szétválasztani, hogy a csapadék szabadon elfolyhasson, ne terheljük a szennyvíztisztítót. A szennyvizet célszerű megtisztítani, csatornázni a települést, hogy ne kerüljön sem eutrofizációt okozó (és a háztartásban használ vegyi anyagok miatt részben enyhén mérgező) kommunális, vagyis lakossági szennyvíz, sem mérgező anyagokat is tartalmazó ipari szennyvíz a település flszíni és felszín alatti vizeibe. A felszíni vizek szennyezése ebben az esetben is a vízi élővilágot, a felszín alatti vizek szennyezése pedig az ivóvízbázisokat veszélyezteti.

Az említett vízgazdálkodási helyzeteket, minőségi és mennyiségi problémákat a fent leírt megoldások szerint kezelve sokat tehetünk a víz minőségének, mennyiségének és élővilágának megőrzéséért, a tiszta és egészséges ivóvízért és a vízkárok megelőzéséért.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.