Főoldal » Mit tehetünk? (Környezeti nevelés)

Mit tehetünk? (Környezeti nevelés)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mi tehet egy hétköznapi ember a környezeti nevelés terén? Nagyon sokat! A legfontosabb a példamutatás. Ha védjük a környezetet, akkor a körülöttünk élők is követni kezdik a példánkat. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, és könnyebb egy még természetes módon érdeklődő, formálható gyerekre hatni, mint egy felnőttre, akinek már kialakultak a szokásai, és nehezen tud megváltozni, de egyáltalán nem lehetetlen, sőt, ahogy Máté Mónika Ildikó legutóbbi cikke mutatja, néha könnyebb, mint gondoljuk. Csak neki kell állni.

A legtöbbet persze a gyerekek környezeti neveléséért tehetik a szülők, pedagógusok. Részben azért, mert ők még formálhatók, részben meg azért, mert ők a jövő nemzedéke. Ha már gyerekként környezetvédően élnek, akkor felnőttként is egy környezetbarátabb társadalmat építenek.

És hogyan nevelhetjük a gyerekeket? A legfontosabb a példamutatás. Ha az erdőben kirándulva nem dobjuk el a szemetet, nem tépázzuk meg a bokrokat, és nem szedjük le a virágokat, akkor a gyereknek eszébe sem jut hasonló csínyeket elkövetni, ösztönösen kíméli a természetet, ahogyan tőlünk látta. Ha mégis ilyesmire vetemedne, akkor mondjuk el neki, hogy miért nem szabad letépni a virágot, miért nem dobáljuk meg kaviccsal a mókusokat, miért nem a bokorban van a papírzsebkendő helye, stb. Amit a gyerek megért, azt úgy csinálja, ahogy a szülő mondja neki. (Persze ez főleg az első 10 évre igaz, a második 10 évben már gyakran lázadnak fel a gyerekek, de a környezeti nevelést minél hamarabb érdemes elkezdeni: pl. ha már tud járni a gyerek, akkor már ki lehet vinni a természetbe, megmutatni neki a növényeket, állatokat, és amit a gyerek az első 10 évben megtanult, ahhoz felnőttként is ragaszkodni fog.)

De otthon is folytatódhat a környezeti nevelés: ha lekapcsoljuk a vilanyt ott, ahol nem vagyunk, ha nem hagyjuk készenléti állapotban a készülékeinket, ha nem pazaroljuk a vizet fogmosásnál, mosogatásnál, ha gondozzuk a szobanövényeinket (szerencsésebbek a kertjüket), ha etetjük a madarakat, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, és ezt a gyerek is látja, akkor ő is utánozni fog. Ezzel a gyereket is bevonjuk a tevékenységünkbe.

És mikor kell ezeket elkezdeni? Minél hamarabb, annál jobb. Ha már a saját lábán megy, akkor ő is kimehet az udvarra vagy erkélyre, és kiszórhatja a madaraknak a magokat (persze nem a földre, hanem pl. egy etetőtálba, de ezt csak egyszer kell megmutatni neki). Ha már meg tudja különböztetni az üveget a papírtól, akkor segíthet szelektíven válogatni a hulladékot (sőt, ha már feléri a gyűjtő nyílását, akkor nagy élmény lesz neki bedobni, mert büszke rá, hogy már feléri). Ha már feléri a vízcsapot, akkor megmondhatjuk, hogy mikor kell elzárni. Ha feléri a villanykapcsolót, akkor tanítsuk meg lekapcsolni! Amikor már saját lábán megy, akkor kannát is adhatunk a kezébe, és meglocsolhatja a szobanövényeket (mindig azt, amit éppen elér). Ilyen korán érdemes elkezdeni a környezeti nevelést.

Első lépés a példamutatás, a második az, hogy a gyerek utánoz, és önállóan eteti a madarakat, gondozza a növényeket. És közben, ha a gyerek olyat tesz, amit nem szabad, akkor mondjuk el neki, hogy miért nem szabad és mi lenne a helyes. A legtöbb szülő csak rászól a gyerekre, hogy “Kisfiam, ezt nem szabad!”, egyesek még a kezére is rácsapnak, ha pl. szemetel az utcán, pedig nem ebből tanulja meg a gyerek, hogy mit szabad és mit nem. A gyerek azt tanulja meg, amit ért. Ha 100-szor elmondják neki a szülők, hogy nem szabad, de nem mondják el, hogy miért, akkor az az eredmény, hogy ha a szülő odanéz, akkor a gyerek nem rosszalkodik, de ha a szülő nem néz oda, akkor a gyerek 101-edszer is megteszi, amit nem szabad, mert neki az jó és nem érti, hogy miért nem szabad. De ha elmondjuk, akkor megérti. De még ilyenkor is benne lehet a gyerekben kérdés: “Ezt nem szabad, de akkor mit szabad?” akkor is, ha még nem tudja így kimondani. Nem szabad eldobni a zsebkendőt az utcán, de akkor hova dobjuk? Ezért az a jó, ha tiltás helyett inkább megmutatjuk neki a helyes utat, és elmondjuk, hogy miért úgy kell. Látja a gyerek, hogy mi a helyes, utánozza a szülőket, és még érti is: így könnyebb megtanítani, hogy mit tegyen.

Másokkal is hasonlóan járhatunk el, akár felnőttekkel is. Megmutatjuk nekik a parkot, benne a szemetet, elmondhatjuk és megmutathatjuk, hogy milyen nehéz munka a szemétszedés, és így sikerülhet gyereket is, felnőttet is rávenni arra, hogy szemetelés helyett inkább szedjen szemetet. A környezeti nevelés lényege ilyenkor is a példamutatás, és az, hogy a meggyőzni kívánt ember (akár gyerek, akár felnőtt) értse, hogy mi miért helyes és mi miért helytelen. Tehát a legjobb környezeti nevelési mód a környezetvédő életmód. Ha elkezdünk környezetvédően élni, akkor mások is követik a példánkat, és így zöldülhet a társadalom.

Kép: http://www.kmo.hu/pictures/mim_226.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.