Főoldal » Önkéntes képzés Somogyfajszon

Önkéntes képzés Somogyfajszon

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Sokáig gondolkodtam, hogy ezt az élménybeszámolót itt írjam-e meg, vagy a Bloggeréletben, de mivel nem a Felsőfokon által jutottam el ide, hanem a Csalán és az MTVSZ (Magyar Természetvédők Szövetsége, nagy zöld szervezet, amelynek a Csalán is tagszervezete) jóvoltából, úgy gondoltam, hogy ez nem a Felsőfokon-bloggerként átélt élményeimhez tartozik a Bloggeréletben, hanem ide, az imázsblogba, ahol reklámozhatom egy kicsit a Csalánt, az MTVSZ-t és az önkéntességet is.

A történet elsőre nem hangzik túl izgalmasan, pedig az. Somogyfajszon jártam önkéntes képzésen. A Csalán Egyesületet képviseltem ezen az MTVSZ-szervezésű rendezvényen. Helyszín a Somogy Természetvédelmi Szervezet (ugyancsak MTVSZ-tag) székhelye: a vezérképen látható somogyfajszi Kund kastély, ahol a szállásunk is volt. (Fényképezőgépem még mindig nincs, ezért a kastély képe a szervezettől származik.) A szervezet a 80-as évek végén alakult, felvásárolták a Kund kastély körüli területeket, és ott természetvédelmi kezelést folytatnak, szürkemarhát legeltetnek, és visszaállították az eredeti vizes élőhelyeket, ahol még a kiszáradt fákat sem vágják ki, mert oda tudnak fészkelni a madarak, pl. kárókatona.

A képzés célja: minél többet megtudni az önkéntességről, hogy képesek legyünk megalkotni saját szervezetünk önkéntes stratégiáját (természetesen úgy, hogy a saját szervezetünk vezetője is jóváhagyja). A képzés egy kampány része, amelynek során szervezni kell egy akciónapot, erről 5 dokumentált sajtómegjelenés kell (mivel internetes sajtó is megfelel, felajánlottam a Csalánnak és a többi ott megjelent MTVSZ tagszervezetnek egy-egy sajtóközleményt az akciónapjaikról ebben a blogban), és 50 új önkéntes szerződést is kell igazolnunk az akciónap kapcsán még a nyáron (augusztus végéig).

A Csalán Egyesületben van ugyan elnök is, önkéntes koordinátor is, akik nálam illetékesebbek lennének ebben a kérdésben, de ők egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudtak jönni, ketten képviseltük önkéntesként a szervezetet, és így kettőnknek volt szerencsénk érdekes emberekel találkozni, értékes és hasznos tudást szerezni és emlékezetes pillanatokat átélni. :) Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem ezen a rendezvényen.

Először ugyan meggyűlt a bajunk a magyar közlekedéssel, de aztán minden rendeződött. Úgy volt, hogy Balatonföldváron találkozunk az MTVSZ-es csapat egy részével, és ők visznek le Somogyfajszra. Csakhogy már eleve Balatonföldvárra is csak siófoki átszállással lehet eljutni Veszprémből, de mégsem az átszállás okozott gondot, hanem az, hogy a Siófokról induló busz elfelejtett megállni Balatonföldváron. Szántódon több helyen is megállt, és mivel ott a déli parton szinte egybeépültek a települések, a következő megállóban (ami mellett megállás nélkül elment a busz), nem tudtuk, hogy az is még Szántód, vagy már Balatonföldvár. Aztán néhány száz méter múlva megláttuk a Balatonföldvár vége táblát, és ebből tudtuk meg, hogy az a megálló már Balatonföldvár volt, ahol le kellett volna szállnunk, és nem állt meg ott a busz, nem jegyezte meg a sofőr, hogy oda vettünk jegyet (mi meg nem voltunk annyira elöl, hogy szólhassunk neki). Így a következő faluból, Balatonszárszóról kellett visszagyalogolnunk. De végül megtaláltuk a balatonföldvári találkozóhelyet, és elvittek minket Somogyfajszra.

A Balatonföldvárról induló MTVSZ különbuszon nemzetközi társaságba csöppentünk. Az MTVSZ ugyanis a Föld Barátai (nemzetközi nevükön: Friends of the Earth) nemzetközi szervezet tagjai, és ennek a szervezetnek a több országból érkezett önkénteseivel utazhattunk együtt. A magyar MTVSZ programja 3 napos volt (szerda, csütörtök, péntek), a külföldi önkéntesek csak szerdán voltak velünk. Délután ért a busz Somogyfajszra, és egészen estig változatos programokon vehettünk részt.

A kis balatonföldvári kaland után Somogyfajszra érkezve elmentünk kirándulni a helyiek vezetésével, megnéztük Somogyfajsz környékét. Egy marhahajtó úton indultunk a Kund kastélyból, tettünk egy nagy kört a környéken, megnéztük a szürkemarhákat és a helyreállított mocsarat, megismertük a minket vendégül látó helyi szervezet munkáját a gyakorlatban.

Ez után “parasztolimpiát” rendeztünk: volt nyilazás, hagyományos magyar íjjal, kipróbálhattuk az ostort, a szürkemarha szarvából készült kürtöt, és még donálózhattunk is egy kicsit. Nőknek sodrófát, férfiaknak gumicsizmát kellett elhajítani. Én is kipróbáltam minden versenyszámot. Nem voltam a legjobb egyikben sem, de örülök, hogy kipróbálhattam, és szívesen néztem a nálam jobbakat.

Este egy gyors bemutatkozás után megimserhettük az önkéntesség rövid történetét Magyarországon a 2001-es Önkéntesek Nemzetközi Évétől kezdve az önkéntes centrumok, önkéntes pontok megalakulásán és az egykori ÖTLET programon keresztül, a 2011-es Önkéntesek Európai Évét is érintve egészen napjainkig. (Az ÖTLET program 10 hónapos önkéntes munkatapasztalat-szerzési program volt pályakezdőknek. Én az ÖTLET 2005 nevű programban vettem részt, ez volt az első. A program 2005-től indult, akkortól keresték a fogadó szervezeteket és az önkénteseket. Az önkéntesek 2006. május 15-étől 2007. február 28-áig dolgoztak a fogadóhelyeken. Én pl. Zircen voltam a Bakonyi Természettudományi Múzeumban a geológián. A program régiós koordináló szervezete a Közép-Dunántúl régióban, tehát Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megyében a veszprémi Csalán Egyesület volt.)

A program második napján, csütörtökön már komolyabb munka folyt.

  • Részleteztük, hogy milyen most az önkéntesség és milyennek kellene lennie (és hogyan lehetne elérni a mostani állapotból a célokat).
  • Megismertük az önkéntesség alapjait.
  • Felsoroltuk az önkéntesség fajtáit a szociális és a közhasznú önkéntességtől a vállalati és a külföldi önkéntességen át az iskolások kötelező közösségi munkáján keresztül a BPJ-s önkéntességig. (Az iskolás “önkéntesség” lényege: a középiskolába beiratkozástól az érettségiig kötelező összesen legalább 50 óra közösségi munkát végzni önkéntesként, fizetés nélkül. Ez az érettségi feltétele. BPJ: bérpótló juttatás, tartósan munkanélkülieknek adja az önkormányzat, TB-re jogosít, és feltétele 1 éven belül 30 nap munkaviszony, ami legtöbbször közmunka, de kiváltható önkéntességgel is)
  • Rróbáltuk megalkotni az önkéntesség fogalmát.
  • Ízelítőt kaptunk az önkéntes törvényből: a szervezetre vonatkozó szabályokból, a felelősségi körökből, az önkénteseknek adható juttatásokból, a dokumentációból, stb.
  • Elkülönítettük az önkéntességet a munkaviszonytól (szóhasználatban is, pl. “önkéntes munka” helyett célszerű az “önkéntes tevékenység” kifjezést használni).
  • Megismertük az önkéntesség folyamatát: a szervezeti felkészülés módjait, a toborzást, az önkéntesek bevezetését a szervezetbe, az önkéntes tevékenység végzését, a számonkérés és értékelés ajánlott módjait, az elismerés hatékony mdószereit, és a kilépés lehetséges okait, valamint a toborzástól az elismerésig folyamatosan jelen lévő motiváció hatékony eszközeit, és az egész folyamatot a szervezeti felkészüléstől a kilépésig végigkísérő dokumentálás alapjait.
  • Megismertük az önkéntes stratégia irányelveit, és a stratégia további elemeit. Az irányelvekkel érdemes kezdeni, majd a fent vázolt lépések következnek: felkészülés, toborzás, stb. De a stratégiában érdemes írni az esetleges munkavédelmi szabályokról és az önkéntesek munkavédelmi felkészítésről is (ha az önkéntes olyan munkát végez), és a stratégia része még az önkéntesekkel kapcsolatos feladatok ütemezése, és a stratégia kidolgozásában részt vevők felsorolása is.

A csütörtöki fejtágítás után pénteken svájci vendégeink voltak. Az MTVSZ svájci megfelelője, a Pro Natura svájci munkatársai mutatták be a szervezetet, a tevékenységüket, a működésüket és a svájci önkéntességet.

Kiderült, hogy Svájcban hazánkkal ellentétben nincs alkalmi önkéntesség, minden önkéntesnek kötelező tagnak lenni a szervezetben és nem a szervezet vezetői irányítják az önkénteseket, hanem az önkéntes önállóan dönti el (persze szakmai mentorálás mellett), hogy mit szeretne tenni, mivel foglalkozna szívesen a szervezetben. Éppen ezért ott nincs szükség önkéntes szerződésre, mint Magyarországon, mert tudatosabbak a svájci önkéntesek, mint a magyarok, és a szervezet részének, főnöknek érzik magukat, és sajátjuknak érzik a szervezet céljait, és nem is kell számonkérni az önkénteseket, legfeljebb jutalmazzák őket 10-20-30 év önkéntesség után.

A szervezetek pénze sem pályázatokból jön össze, mint nálunk, hanem tagdíjakból, adományokból, régi tagok végrendeletében rájuk hagyott örökségből, így sokkal függetlenebbek lehetnek, jobban koncentrálhatnak a saját küldetésükre, a természetvédelemre, és a biológiai sokféleség megőrzésére.

Tevékenységük része az egyes védett területek kezelése mellett az általános természetvédelem (hogyan védjük meg a természetet mindenhol?), és a környezeti nevelés is (már gyerekkorban is, iskolai és iskolán kívüli programok segítségével, aztán később ezekből a gyerekekből lesznek a zöld önkéntesek, akik lelkesen és szakértő módon vesznek részt a Pro Natura tevékenységében).

Az önkéntesek ott főleg nyugdíjasok, de nagy számban vannak köztük munkanélküliek, és a tanulmányaikat frissen befejezett, tettrekész fiatalok is, de a középkorúakat nehezen érik el, mert ők a leginkább elfoglalt korosztály. És gyerek is lehet tagja a szervezetnek, vannak kifejezetten gyerekcsoportok is. De a tagdíjat minden önkéntesnek be kell fizetnie, hogy a sajátjának érezze a szervezet céljait, tevékenységeit.

Ennyire más a 20. század óta létező svájci szervezet felfogása, tevékenysége, gondolkodásmódja és működése, mint a legfeljebb 20-25 éves, anyagi gondokkal küzdő, de lelkesen igyekvő magyar szervezetek működése. Örülök, hogy megismerhettük.

Persze a képzés hasznos mondanivalóján túl a társaság miatt is jó volt ez a 3 nap. Érdekes volt a kirándulás, a parasztolimpia, az emberek, szép volt a táj, finomak voltak a helyi recept alapján helyi anyagokból (és szinte mindig szürkemarha felhasználásával) készült ételek, és még a szállás is kényelmes volt. Nehéz eljutni Somogyfajszra, hazafelé is csak kétszeri átszállással, 3-4 óra buszozással jutottunk volna el Veszprémbe, ha nem vittek volna el minket lelkes önkéntestársaink Siófokig (de szerencsére elvittek, és onnan meg már van közvetlen busz Veszprémbe), de megérte a küzdelmet, érdemes volt legyőzni a távolságot. Máskor is szívesen mennék oda.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.