Főoldal » Ősember a Nagy Városban

Ősember a Nagy Városban

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Gondolatok Tőgyi János: Génjeinkbe van írva a szemetelés?
Című blogbejegyzése kapcsán

 Amikor még ősemberek voltunk, barlangban laktunk. Annyit ettünk, amennyit a természetben találtunk. Nem termesztett növényeket, tenyésztett állatokat, főleg nem konzervdobozban, nem szalvétába vagy nejlon zacskóba csomagolva. A maradékokat sem a kukába dobtuk, hanem elástuk a barlangon kívül, hogy ne támadjanak érte a ragadozók, ne szaporodjanak a rágcsálók. Az majd ott szépen valóban lebomlott.

Valóban, ebből az időből származhat ez a viselkedés.

Ma is nagyon sokan két kézzel szórják a szemetet az utcán, bedobják a kertekbe, ahol kiesik a kezükből, ott is marad, onnan fújdogálja a szél hetekig.

Hát igen, szegény gének. Belénk programoztak néhány nagyszerű dolgot és ellenállunk annak, hogy felülírjuk az ősi dobálós-ösztönt.

Számomra az az érdekes, hogy a legtöbb embernek sikerült azóta megtanulni az angol WC használatát, megsütni a húst, a kézfeje helyett a papír zsebkendőt használni, állatbőr helyett Levi’s farmert húzni, fodrászhoz járni…tehát elsajátítani a civilizáció jó néhány áldását.

A fogyasztói társadalom legújabb keletű pazarlásába is nagyon jól bele tudtuk élni magunkat.

Ennél sajnos sokkal lassabban fog menni, hogy a hulladék kezelés, elhelyezés KULTÚRÁLT módját is magunkévá tegyük, és segítsük ebben ősember – kortársunkat is.

            Mentségeket keresünk, hogy miért élünk ekkora szemétben.

Megy az egymásra mutogatás. Az ősember a közterületek felelőseit hibáztatja, a Felelős hivatal pedig a magánember környezeti neveltségi szintjét kéri számon az iskolán, a szülőn.

Csakhogy az nem ment fel engem, hogy mások is szemetelnek, meg mások se takarítják az utcákat. Mind a két oldalnak bőségesen van/ lenne teendője ezen a téren!

 

Kevés a szemétgyűjtő alkalmatosság. Igen, valóban sokkal többre lenne szükség a forgalmas helyeken. Aki nem akar szemetelni, az gyakran percekig kénytelen a kezében hurcolni a szalvétát, papír zsebkendőt vagy uzsonnás zacskót. Néha egyenesen haza kell vinni, mert sehol egy szemetes, amibe bedobhatnánk.

 

Rajtunk is múlik, hogy szülők, a közoktatás, a művelődési intézmények és számos civil szervezet hatékonyan juttassa be a fejekbe, hogy a városban nem illik ősemberként élni!

Így készül a „génmódosított”, civilizált, kultúrember!

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.