Főoldal » Otthon minden biztonságos?

Otthon minden biztonságos?

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A címben feltett kérdésre a válasz egyértelműen NEM! Tény, hogy az otthonunkban érezzük magunkat a legnagyobb biztonságban, abban viszont nem vagyok biztos, hogy ez valóban így van-e. Otthonunkban is érhet minket baleset: elesünk a küszöbben és kezünket-lábunkat törjük, leforrázzuk magunkat, áramütés ér egy zárlatos eszköz miatt stb. Tehát még otthon is mindig veszélyben vagyunk. A veszély persze csökkenthető ésszerű viselkedéssel (pl. nem nyúlunk a forró vasaló talpához, amit én óvodás koromban saját tapasztalatból tanultam meg…), de 100%-os biztonság nem létezik. Háztartásunk viszont nem csak ránk, hanem a környezetre is veszélyes lehet. Erről írok ma ebben a blogban.

A háztartásban sok veszélyes hulladék keletkezik, és ami nem számít annak, az is okozhat környezeti károkat.

Kezdjük legfontosabb szükségletünkkel, az étkezéssel! A konyhában is előfordulnak veszélyes hulladékok, pl. az élelmiszerek csomagolása és az étolaj. A csomagolás anyaga papír vagy műanyag, ami önmagában nem minősül veszélyesnek, bár a műanyag lassan, évszázadok alatt bomlik le. Miért veszélyes mégis? Azért, mert élelmiszerrel szennyeződhet, és a csomagolás felületén bomló élelmiszer-maradvány a romlott élelmiszerhez hasonlóan fertőzésveszélyes lehet akkor is, ha a friss élelmiszer nem volt fertőzött, mert a levegővel érintkezve kezdenek szaporodni benne a kórokozók. Ezért nem szabad a szelektív gyűjtőbe dobni az élelmiszerrel szennyezett nejlonzacskót. De mivel az élelmiszerek nagy része természetes anyag, a bomlás során nem okoznak környezeti kárt.

Az étolaj azért veszélyes, mert könnyebb a víznél és nem keveredik vele. Könnyebb, ezért felúszik a tetejére, de nem keveredik a vízzel, ezért ott marad, szétterül, és elzárja a vizet az oxigéntől. (Mindenféle olaj így viselkedik, akár étkezésre szánt napraforgó-, szója-, len-, pálma-, stb olaj, akár a nem étkezési célú olajok: kőolaj, gázolaj, háztartási tüzelőolaj stb. Ebben egyformák.) Éppen ezért nem helyes a csatornába önteni (annak ellenére, hogy a szennyvíztisztítóban gond nélkül lebomlik), mert a csatornában elzárja a levegőt a víztől és oxigénmentes bomlást, rothadást indíthat be, ami nemcsak a szagok miatt, hanem a keletkező gázok miatt is káros. Inkább össze kell gyűjteni, és leadni a MOL-nak, akik bioüzemanyagot gyártanak belőle, ahogy Sinkovics Bea blogjában olvasható.

De nemcsak az étkezés, hanem a tisztálkodás is okozhat károkat.

A tisztító- és tisztálkodószerek általában felületaktív anyagok, élővizekbe kerülve habzást, oxigénhiányt vagy eutrofizációt okozhatnak. A habzás egyértelmű, mindenki látta már a mosópor, mosogatószer, szappan, tusfürdő, sampon habját. Oxigénhiányt azért okozhatnak, mert a víz felületén szétterülve elzárják a vizet a levegőtől, így a légköri oxigén nem tud beoldódni a természetes vizekbe. Az eutrofizáció egy káros folyamat, aminek a lényege, hogy bizonyos tápanyagokból (pl. a tisztítószerek nagy részében megtalálható foszfátokból) a kelleténél több kerül a vizekbe, ezért a vízinövények (főleg az algák) túlszaporodnak, légzésükhöz és pusztulásuk utáni lebomlásukhoz elhasználják a vízben oldott oxigént, így  a következő évben a víz oxigénhiányos lesz. (Kevésbé ismert tény, hogy a növények is lélegeznek, pedig nekik is szükségük van oxigénre a felvett tápanyagok feldolgozásához. Azt már általános iskolában tanítják, hogy a növények a levegőből szén-dioxidot, a talajból pedig vizet és ásványi anyagokat vesznek fel, és ezekből állítják elő saját tápanyagaikat. De ezeknek a tápanyagoknak a hasznosításához, lebontásához nem csak az állatoknak, hanem a növényeknek is oxigénre van szükségük, tehát lélegeznek, és légzésük során oxigénből szén-dioxidot állítanak elő. Szerencsére a növények több oxigént termelnek, mint amennyit fogyasztanak, és több szén-dioxidot kötnek meg, mint amennyit kilélegeznek, ezért mondhatjuk leegyszerűsítve, hogy a növények szén-dioxidból oxigént állítanak elő. A növények légzése miatt nem szabad pl. túlnövényesíteni egy akváriumot, mert a növények elszívhatják a levegőt a halaktól. A növények a levelükön lélegeznek, és nem tesz jót nekik, ha a por eltömíti a légzőnyílásaikat. Ezért kell pl. a szobanövényeket időnként lemosni, hogy megszabadítsuk a portól a légzőnyílásaikat. A természetben ezt a feladatot a szél és az eső végzi, a szél rá is fújhatja a levélre a port, de le is fújhatja róla, az eső pedig lemossa a port a levelekről.)

Csatornázott területeken legtöbbször szennyvíztisztítóba kerülnek ezek a tisztítószerek, ahol általában gond nélkül lebomlanak. De még mindig vannak csatornázatlan települések, ahonnan könnyen az élővizekbe kerülhetnek a háztartási vegyszerek. Éppen ezért szükség van házilagos megelőzésre is. Mit tehetünk házilag a habzás és az eutrofizáció ellen? Kb. azt, amit Koczóh Levente ír le a Zöld lendület című blogjában: mosogatásra, takarításra, bútorápolásra citromot, ecetet használunk, és mosódióval mosunk. Ezek természetes anyagok, könnyebben lebomlanak a vizekben (és a szennyvíztisztítóban is), mint a különböző vegyszerek, és nem károsítják az élővilágot.

Fontos tudni még azt is, hogy a háztartási vegyszereket nem mindig szerencsés egymással keverni. Pl. felmoshatunk hypóval, és leoldhatjuk a vízkövet, rozsdát sósavval, de soha ne használjuk együtt ezt a két vegyszert, mert robbanásszerű reakcióba lépnek (ugye nem akarjuk felrobbantani a lakásunkat?), amelynek következtében klórgáz keletkezik. A klór egy rendkívül agresszív gáz, nagy mennyiségben korrodálhatja a fémtárgyakat, és irritálja a tüdőt. Jobb esetben csak köhögésre ingerel, rosszabb esetben tüdővizenyőt okozhat. Alapszabály: soha ne használjunk együtt 2 vagy több klórtartalmú anyagot, mert klór keletkezhet, és soha ne használjunk együtt savas és lúgos kémhatású vegyszereket, mert hevesen reagálhatnak, ami balesetveszélyes lehet! (Az ivóvíz klórozása a klórgázról itt leírtak ellenére sem veszélyes. Az ivóvíz a vezetékben sokáig állhat, akár órákig, napokig is, ha éppen nem vagyunk otthon, és ez alatt különféle kórokozók szaporodhatnak el benne. Ezért kell fertőtleníteni a csapvizet. A klór nemcsak az embert pusztíthatja el, hanem ezeket a kórokozókat is, ezért kitűnő fertőtlenítőszer. De szerencsére az egysejtű kórokozók jóval kisebbek, mint az ember, kevesebb klórtól is elpusztulnak, ezért van egy olyan biztonságos mennyiség, amely a kórokozókra már veszélyes, tehát fertőtlenít, de az emberre még nem káros. Ezzel a mennyiséggel fertőtlenítik az ivóvizet, így a fehér színű zavarosságon kívül nem okoz mást. Néhány másodperc várakozás után a zavarosság is eltűnik.)

Az étkezésen, tisztálkodáson kívül más környezeti kárt is okozhatnak a háztartások. Egyrészt pazarlással: pl. a csöpögő vízcsap, az égve hagyott villany, a túl magas hőfokra állított fűtés, a készenléti állapotban lévő televízió, stb. mind nyersanyag- és energiaigényes, ezzel hozzájárulunk a nyersanyagok fogyásához, amelyet egy tegnapi blogbejegyzés részletez, és ha a kelleténél több energiát használunk, akkor fokozzuk az erőművek szén-dioxid kibocsátását, ezzel elősegítjük a klímaváltozást. (Az energiával és a klímával egy-egy külön szakág foglalkozik a blogban, érdemes elolvasni.) Másrészt az étolajon és a tisztítószereken kívül is vannak még veszélyes anyagok a háztartásban, pl. a nejlonzacskók és más műanyag tárgyak, amelyek csak évszázadok alatt bomlanak le, és az adalékanyagaik is károsíthatják a környezetet (mérgezőek, korrozív hatásúak, stb.), különböző elektronikai eszközök, elemek, elromlott berendezések, stb. amelyeket most már a gyártó köteles visszavenni, és több nagyáruházban is találhatunk már elemgyűjtő edényt, sőt egyes helyeken más elektronikai hulladékoktól is megszabadulhatunk. Mi a megoldás? Használjunk minél hosszabb élettartamú eszközöket, így kevesebb hulladék keletkezik (ha egy eszközt 10 évig használunk, akkor évtizedenként 1-et dobunk ki, de ha évente cseréljük, akkor egy évtized alatt nem 1, hanem 10 eszköz válik hulladékká, 10-szer annyi hulladékot termelünk, 10-szeres terhelést okozunk a környezetnek, erről írtam a Kellene valami új című bejegyzésemet)! Ne pazaroljuk a vizet, áramot, kapcsoljunk ki mindent, amit nem használunk! Hasznájunk minél kevesebb nejlonzacskót, használjunk egy zacskót többször, ne vigyük haza az újabb és újabb zacskókat a boltokból, és nejlon helyett használjunk más anyagból készült csomagolásokat, pl. szövetszatyrot! Lehetőleg ne elemes szerkezeteket, hanem hálózati árammal működő, vagy újratölthető, akkumulátoros berendezéseket vásároljunk!

Ezeket a tanácsokat megfogadva környezetbaráttá tehetjük háztartásunkat, és nagyobb biztonságban tudhatjuk magunkat és a környezetet.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.