Főoldal » Változó klíma, vándorló élővilág

Változó klíma, vándorló élővilág

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Egy ilyen cikkben mi más is lehetne a vezérkép, mint a Jégkorszak 2. – Az olvadás című rajzfilm plakátja? A jégkorszak (szakszerűbb nevén: eljegesedés) utáni olvadás, felmelegedés hasonló lehetett a mai klímaváltozási folyamatokhoz, ugyanúgy elolvadt a jég nagy része, mint most a sarkvidékeken, felmelegedett a légkör, megváltozott az éghajlat, és elkezdtek vándorolni az állatok. Az olvadást a rajzfilmben egy makkot kergető motkány idézi elő (kardfogú mókus, a neve a mókus és patkány szavakból jön), a valóságban a Föld pályájának, forgástengelyének, és ennek következtében a napsugárzás mértékének megváltozása okozta.

A mai felmelegedést kisebb részben a két eljegesedés közti természetes felmelegedés, nagyobb részben az emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán) légköri felhalmozódása okozta. Ennek következtében kiszélesednek a melegebb éghajlati övek, olvadnak a sarki jégsapkák, és az északi féltekén északra, a déli féltekén délre (az egyenlítőtől a sarkok felé) vándorolnak a trópusi és mérsékelt égövi állat- és növényfajok.

Ez a bejegyzés az állatok világnapja (október 4.) alkalmából főleg az állatok elvándorlásával foglalkozik, de azt sem felejtem el, hogy az állatok vándorlása szorosan összefügg a növénytakaró sarkok felé húzódásával is, ezért szót ejtek a növényeket érintő változásokról is.

A globális felmelegedésről (pontosabban: klímaváltozásról, mert nem minden földrész melegszik egyformán, és nem is a hőmérséklet-változás a legfőbb hatása, hanem a szélsőséges időjárási jelenségek megszaporodása) sokat lehet hallani. De arról már jóval kevesebb szó esik, hogy milyen hatása van ennek az élővilágra. Az egyik legfontosabb, és az élővilágot leginkább befolyásoló tényező az melegebb éghajlati övek kiszélesedése, a trópusi állat- és növényfajok sarkkörök felé (tehát nálunk északra) vándorlása.

Brit kutatók több tucatnyi olyan tanulmányt elemeztek, amelyben mintegy 1400 növény- és állatfaj elterjedési területének változásáról írtak. Az elemzésből kiderült, hogy a felmelegedő éghajlat mintegy kétszer olyan gyorsan hajtja magasabb szélességi fokok felé az élőlényeket, mint amit a 2003-as tanulmányok jeleztek. Még meglepőbb, hogy a hegyekben magasabbra vándorló fajok haladási üteme háromszorosa a korábbinak.

Az élőlények vagy a táplálékforrást követik, vagy csak viszonylag szűk hőmérsékleti határok között érzik jól magukat, esetleg a csapadékeloszlás vált alkalmatlanná számukra hagyományos elterjedési területükön.

A régebbi publikációk összefoglalásából kitűnik, hogy a tanulmányozott fajok az elmúlt 40 évben évtizedenként mintegy 17,7 kilométeres sebességgel mozogtak a magasabb szélességi fokok felé. A felfelé mozgó fajok átlagosan 1 méterrel vándoroltak magasabbra egy évtized alatt. Ez első pillantásra nem tűnik villámgyorsnak, viszont folyamatosan zajlik, és valószínűleg nem is áll meg ebben a században.

Az eltolódás egyik kulcsfontosságú tényezője az a hatás, amellyel a globális felmelegedés befolyásolja a tápanyagellátást, a szaporodási ciklusokat és a biológiai aktivitás más mintáit, amelyekhez a fajok alkalmazkodnak.

Egy Colorado államban folyó kutatásban a kutatók dokumentálták, hogy a hőmérsékletre nagyon érzékeny korai virágzású növények korábban nyílnak, a később virágzó növények virágzása pedig későbbre tolódott. Emiatt az év közepén kialakult egy virágok nélküli időszak, amely nehéz helyzetbe hozza a méheket.

Egyelőre még nem világos, miként reagálnak majd a méhek a megváltozott körülményekre. Megváltoztatják aktivitási mintázatukat, vagy átköltöznek számukra kedvezőbb körülményeket nyújtó vidékekre. Ennek viszont beláthatatlan következményei lehetnek a megporzók nélkül maradt növények számára. Ez csak egyetlen kiragadott példa arra, milyen következményekkel jár az éghajlatváltozás az egész ökoszisztémára. Az összes hatást egyelőre még felbecsülni sem tudjuk.

Az éghajlatváltozás (a sarki jég olvadása és a tengeráramlatok megváltozása, illetve a tengerek átlaghőmérsékletének megemelkedése miatt) a tengereket sem kíméli.

A világóceán melegedése a tudósok szerint tengeri állatfajok olyan méretű vándorlását indította el, amilyenre több mint kétmillió éve nem volt példa. Az Észak-sarkon az utóbbi nyarak idején bekövetkezett olvadás azt eredményezte, hogy átjáró nyílt a sarki jégmezőn, és ezen planktonok, halak, sőt bálnák kelnek át a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a sérülékeny tengeri élelemlánc megbomlik, az „őslakos” és az újonnan érkező fajok élelemért vívott küzdelme miatt egyes állatfajok kipusztulnak.

Az óceánok vízhőmérsékletének emelkedése azt is lehetővé teszi, hogy a normális körülmények között a melegebb szubtrópusi körzetekben élő állatok jelenjenek meg az Atlanti-óceán északkeleti részén. Egy mérges meleg vízi faj, a Pelagia noctiluca nevű medúzaféle miatt strandokat kellett bezárni Nagy-Britanniában, és a csalánozó egyre növekvő számban van jelen a brit sziget körüli vizekben. Az erősen mérgező hólyagmedúza – vagy más néven portugál gálya, amely eddig elvben ugyancsak a szubtrópusi vizek lakója volt – szintén rendszeresen felbukkan az Atlanti-óceán északi vizein. Az egysejtű alga, a dinoflagelláta ugyancsak keletre vándorol az Atlanti-óceánon át Skandinávia és az Északi-tenger felé. Algavirágzáskor a dinofla­gelláta a vízben lévő oxigént fogyasztja, és olyan anyagokat termel, amelyek mérgezővé teszik a halakat.

Az utóbbi hetven évben az Atlanti-óceán északi részén vett plank­ton­minták is azt mutatták, hogy a korábban csak a Csendes-óceánon előforduló planktonok általánosan elterjedtté váltak az atlanti vizeken.

A Klímaváltozás és az Európai Tengeri Ökoszisztéma Kutatása elnevezésű programban részt vevő tudósok megállapították, hogy a Neodenticula seminae nevű planktonféle az északi-sarki jégen keletkezett, és az utolsó tíz évben többször megnyílt átjárón keresztül jutott a Csendes-óceánból az Atlantiba. Nagyobb állatok, köztük a szürke bálna szintén használta az átjárót, amely Alaszka csendes-óceáni partvidékén kezdődik, elhalad az észak-kanadai szigetek mellett, majd végig Grönland mentén, és úgy ér ki az Atlanti-óceánra. A hatalmas vízi emlősök először 1998-ban, a megnyílásakor, majd 2007-ben és 2010-ben is végighaladtak az átjárón.

„Úgy tűnik, hogy talán több ezer év óta először egy hatalmas tengerrész nyílt meg Alaszka és Grönland nyugati partja között, lehetővé téve hatalmas mennyiségű víz és az állatok átjutását a két óceán között. A szél áramlást hajt keresztül a csatornán, a felmelegedő víz pedig kedvező feltételt biztosított az állatoknak a vándorláshoz. 1999-ben az Atlanti-óceán északi részén felfedeztünk egy olyan állatfajtát, amelyről tudtuk, hogy nagy mennyiségben fordul elő a Csendes-óceán északi részén. Ez az állat körülbelül 800 ezer évvel ezelőtt eltűnt az Atlanti-óceánból a jegesedés miatt, amely megváltoztatta az életkörülményeit. A jelenség, amellyel találkozunk, hatalmas horderejű: utoljára mintegy két-hárommillió évvel ezelőtt áramlottak át állatfajták a Csendesből az Atlanti-óceánba.”

Sokféle állat került a Csendes-óceánból az Atlantiba, aminek a lazacállományra és más halakra drámai hatása lehet.

„Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a jég további olvadása a nyári hónapokban, akkor a klímaváltozás 20-30 év alatt a teljes felolvadáshoz vezet, ami rengeteg állatfaj vándorlását okozza. A hatás érezhető lesz egészen a brit szigetekig, illetve végig az Egyesült Államok keleti partjai mentén”. Ami a medúzákat illeti, a melegedő tenger miatt a trópusi és szubtrópusi térségekből egyre északabbra mozdulnak el.

A kutatók szerint a plankton­invázió valószínűleg széles körű változásokat idéz elő az élelmiszerhálóban az Atlanti-óceánon, mivel a nagy tömegben érkező fajok kevéssé táplálóak, mint az őshonosak, amelyeket sok hal és nagy bálna fogyaszt. A jó néhány halfajta – például a tőkehal, a hering és a makréla – számára fontos táplálékot jelentő apró evezőslábú rákok populációjának változásáról már most azt mondják, hogy a halállomány összeomlásához fog vezetni, mert az őshonos evezőslábú rákokat kisebbek és kevésbé táplálók váltják fel. A folyamat következő eleme az lehet, hogy csökken az északi-tengeri madarak száma, a barna delfinek pedig az Északi-tenger felé húzódhatnak, mivel táplálékuk, a homoki angolna a saját eleségét, az evezőslábú rákokat követve északra vándorol.

A Tengeri Erőforrások és Ökoszisztéma Tanulmányok Intézetének hollandiai vizsgálataiban részt vevő tudósok megállapították, hogy a melegebb víz több állatfajt hajt az Északi- és az Ír-tengerre, és az érkezők egyre délebbi területekről indulnak. Azt is felfedezték, hogy a jelenség eredményeként az Atlanti-óceán Skóciától nyugatra eső részén kevesebb állatfaj lesz.

A kutatók szerint sokkal többet kell tudni arról, hogy mi történik az európai tengerekben, de a jelek máris azt mutatják, hogy a klímaváltozásnak sokkal több a kára, mint a haszna.

„Bár még sok mindent nem tudunk, az nyilvánvaló, hogy pusztító következményekre számíthatunk, ha felborítjuk egy ilyen összetett és fontos rendszernek a működését. Az állatfajok vándorlása az egyik példája annak, hogy a klimatikus viszonyok módosulása miként ösztönzi olyan mozgásra vagy viselkedésváltoztatásra az állatokat, amely aztán látható átalakulásokat idéz elő az ökoszisztémában”.

A Csendes-óceánból az Atlantiba költöző állatok között volt egy szürke bálna is, amelyet messze délen, Spanyolország és Izrael földközi-tengeri partjai mentén is láttak.A szürke bálnák több mint száz éve kivesztek az Atlanti-óceánból a vadászat következtében, és a tudósok állítják, hogy ez az állat az északi-sarki jégen támadt résen keresztül érkezett.

„Nagyon apró planktonokat és óriási bálnákat láttunk a két óceán között vonulni, és egész biztosan sok olyan faj is van, köztük halak, amelyeket még nem észleltünk. Egy bálna felbukkanása a világnak ezen a részén igen figyelemreméltó, és arra a következtetésre jutottunk, hogy csak egy helyről jöhetett”.

A tudósok megállapítása szerint ezek a mélyreható változások komolyan kihatnak a kereskedelmi halászatra és a tengeri környezetre is.

Egy cikk szerint a tengeri korallok is a sarkkörök felé vándorolnak, a tengerekbe oldódó szén-dioxid és a tengervíz felmelegedése elől. Évente akár 14 km-t is vándorolhatnak.

Az erdők is vándorolnak, ami Oroszországban és Kanadában akár még előnyökkel is járhat: dúsabb lesz a növényzet.

Már korábban is napvilágot láttak becslések az éghajlati övek elmozdulásáról és a növényzet átalakulására gyakorolt hatásáról, de a tudósok ma sokkal gyorsabbnak jósolják ezeket a változásokat, mint ahogy 10 éve becsülték. Az északi sarkkörtől délebbre fekvő növényzeti zónák (tajgaerdő) fafajai, az évszázad végégre, akár félezer kilométerrel északabbra is vándorlhatnak , megjelenve ezzel a mai erdőstundra alacsony termetű nyír fajai között, vagy a valódi tundra törpecserjéseiben.

Az Északi-sarkon ugyanis kétszer olyan gyorsabb a felmelegedés, mint a világ többi táján, mivel a napfényt visszaverő jégtakarók eltűnése miatt növekszik a vízfelület, ami – a jéggel ellentétben- magába szívja a napsugarakat, továbbgerjesztve a felmelegedést. A fagyott talaj (permafroszt) felolvadása is erősíti ezt a folyamatot. Oceanológusok és tengerkutatók szerint a Jeges-tenger – 30-40 éven belül – a nyári hónapokban teljesen jégmentessé válhat. Már most vannak olyan hosszabb időszakai az évnek, amikor zavartalanul üzemel a tengeri teherszállítmányozás az északi sarkkörön túl.

Egyre inkább kizöldülhet majd a fátlan tundra, s ahogy olvad a sarkövi jégtakaró, tápanyaggal telítődhet az eddig fagyott talaj, kedvezőbb környezetet biztosítva olyan növényeknek, mint pl. a fenyő félék. Elképzelhető, hogy a jeges, kietlen oroszországi és kanadai tundra mintegy fele átadja helyét egy növényekben dúsabb vegetációnak, vélik a szakemberek.

És mi a helyzet Magyarországon? Mivel szárazföld belsejében vagyunk, az éghajlatváltozás hatása nagyobb, gyorsabban melegszik az ország, mint a tengerparti területek. Az északra vándorlást a hazánkat körülvevő hegyek akadályozzák, ezért nálunk más folyamatok játszódnak le, mint máshol.

A termetes fák fokozatosan kiszorulnak a városias környezetből, pedig a lombos fán télen nincs levél, nem árnyékol, beengedi a napsütést, nyáron viszont árnyékol, párologtat, aktívan hűt, tehát igazán egyszerű és olcsó légkondicionálónak tekinthető.

Magyarország a klímaváltozás szempontjából az egyik legsérülékenyebb terület. A sérülékenységet sokféleképpen lehet mérni, ennek egyike a biodiverzitás, az élővilág sokfélesége. Az éghajlatváltozás eredményeképpen a fajok északra vándorolnak, ami már most is jól megfigyelhető. Viszont Magyarországot hegységek veszik körül, az itt honos fajok nem tudnak északra vándorolni. Az eltűnő növények, állatok helyére délről sem tudnak új fajok betelepülni. Helyüket gyorsan és könnyen alkalmazkodó invazív fajok töltik be, mint a kullancs, a parlagfű.

Többféle előrejelzés készült, melyekből azt lehet látni, hogy ha nem teszünk erőfeszítéseket, a század végére globálisan 4–6 fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet. A nemzetek azt próbálják megcélozni, hogy tartsuk a globális felmelegedést két fokon, azonban ezt már nagyon nagy erőfeszítésekkel is nehéz lenne elérni. Tudni kell, hogy ez a két fok – bár nem hangzik annyira veszélyesen, hazánkban 6–8 fokos, a nyári maximum hőmérsékletek esetében pedig akár 8–10 fokos emelkedést is jelenthet. A lokális melegedés mértékét kevésbé lehet pontosan előre jelezni, mint a globális átlaghőmérsékletet, de a szárazföldek belseje sokkal jobban melegszik a globálisnál.

Források:

http://ng.hu/Fold/2011/08/magasabbra_es_eszakabbra

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/meleged%C5%91-tenger-miatt-v%C3%A1ndorolnak-az-%C3%A1llatok

http://www.origo.hu/idojaras/20110208-klimavaltozas-felmelegedes-miatt-melegedo-oceanokban-eszak-fele-menekulnek-a-korallok.html

http://www.oee.hu/hirek/hirarchivum/1534262-eszakra_vandorlo_erdok

http://www.greendawn.eu/index.php?option=com_content&view=article&id=361

Vezérkép: http://4.bp.blogspot.com/-3QBW_Sidlm8/Tcv9XAkZQmI/AAAAAAAAEAA/gZ4p3eODzjs/s1600/jegkorszak2.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.