Főoldal » Védelemre szoruló kavicsbányatavaink

Védelemre szoruló kavicsbányatavaink

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Kavicsbányatavaink nem a természet alkotásai, antropogén képződmények ők, de ha már létrehoztuk (és hozzuk) őket illik is odafigyelni rájuk.

Hazánkban kb. 1000 kisebb-nagyobb kavicsbányató található (az ún. kubikgödrökkel együtt számuk a 4000-et is elérheti). A legtöbb bányatavat az Észak-Dunántúlon, a Közép-Duna-völgyben és Észak-Magyarországon találjuk. Számuk a két világháború közötti idők óta folyamatosan emelkedik, pl. a Pesti-síkság Budapesthez közeli részén a II. világháború előtt kezdődött a homok és kavics iparszerű kitermelése. Kezdetben a kitermelés a folyómederből történt, majd a ’60-as évektől kezdve külszíni kavicskitermelés vette kezdetét. Ekkorra már „kellően” megnövekedett az építőipar nyersanyagigénye (lakásépítések, útépítések), valamint a Duna felső (szlovák, osztrák) szakaszán épült erőművek hordalékvisszatartó hatása is megmutatkozott. Napjainkban is újabb és újabb bányatavak keletkeznek, pl. új keletű bányatavak jöttek létre az M3-as autópálya építésekor Dél-Borsodban, Mezőkövesd térségében.

Minek köszönhetjük létüket, milyen földtani tényezők alapozták meg a kavicsos hordalékkúpok kialakulását?

Kavicsbányáink geológiai alapjait, a kavicsos hordalékkúpokat a Kárpát–medencében akkumulációs tevékenységet folytató (esetenként a medence peremén is eredő) folyók hozták létre (Duna, Rába, Dráva, Sajó, Hernád stb.), erózióbázisukat keresve a medence regionális süllyedékterületein.

Először is a pleisztocénban (a magyarországi földtan 1,6-1,8 millió évre helyezi a kezdetét), annak is a második felében jelentős éghajlatváltozás következett be és ennek hatására alapvetően más természeti folyamatok alakították a Kárpát–medence felszínét mint azt megelőzően, így a pleisztocén folyamán kialakult mai vízhálózatunk alapja. Ekkor alakultak ki folyóink mai szakaszjellegei, tehát a negyedidőszakban (pleisztocén-holocén v. jelenkor) jöttek létre kavicsos hordalékkúp síkságaink is. A fokozatosan mai futásirányukat felvevő medenceperemi folyók akkumulációs tevékenysége hozta létre azt a nagy vastagságú ( pl. a Sajó-Hernád hordalékkúpján több 10 méter vastag) kavicsos üledéket, mely a XX. század folyamán fontos építőipari nyersanyaglelőhely lett.

A működő kavicsbányák dinamikusan alakulnak (felszínalaktani szempontból: fejlődnek), amikor azonban a külszíni kitermelés véget ér (tehát a bányagödör megtelik vízzel) kialakul a bányató, mint – kicsit tudományosabban fogalmazva – másodlagos antropogén képződmény.

Innentől érdekes, hogy mi is a bányatavak sorsa…Hasznosításuk sokrétű: elsősorban horgászat (tudomásom szerint gyakran valamelyik horgászegyesület egy-egy bányató tulajdonosa), sok helyen rekreációs „látványtavakat” létesítettek, míg néhol a természetre bízták a tó fejlődését, de pl. Nyékládházán a hazai buvársport egyik bázisa jött létre. A legtöbb esetben azonban rekreációs övezetekként funkcionálnak, mint pl. Omszki-tó, Délegyházi-tavak, vagy Miskolctól délre a Mályi-, Nyékládházi-tavak.

A bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket a 239/2000. (XII.23.) kormányrendelet részletesen tárgyalja. A bányatavak fenntartását, hasznosítását az illetékes vízügyi hatóság által kiadott vízjogi üzemeltetési engedélyhez köti. Ezen vízjogi engedélyek kiadásánál alapvető szempont a tó terhelhetősége és öntisztuló képességének megőrzése. A tulajdonláshoz fontos megjegyezni, hogy a tó alatti meder gazdája a tó tulajdonosa, azonban a víz a kincstári vagyon része.

Miért is különösen érzékeny „tájsebek” bányatavaink?

A válasz talán úgy fogalmazható meg, hogy a kavicsbányák (nyitott) „geológiai ablakok” hordalékkúpjaik, mint természetes víztározók felé. Egy bányató vízkészlete szoros kapcsolatban áll a környező talajvízkészlettel, ezért bármilyen irányú szennyezés veszélyezteti a vízbázist. Zöld szempontból ezért is érzékeny terület a kavicsbányák kérdése, de a külszíni sóderkitermelés kevésbé terheli a környezetet mint a folyómederben végzett kitermelés.

A kavicsbányatavak vízminőségi adottságait kezdetben alapvetően a felszínre kerülő talajvíz sajátosságai határozzák meg. Be- és elfolyás hiányában a bányatavak vizének cserélődése nagyon lassú, csak a párolgási veszteséget ellensúlyozza bizonyos mértékig a talajvízből történő utánpótlódás. A tó gyakorlatilag zárt egység a bejutó szennyezőanyag hosszú ideig terheli vizét. A tó vizének és a környező talajvízkészletnek a szoros kapcsolata miatt a kavicsbányatavak vizébe kerülő szennyezőanyag elszennyezheti a talajvizet és fordítva, a talajvíz (pl. kutak) szennyezése megjelenhet a közeli tó vizében is. A bányaművelés befejezte után a kavicsbányatavak vize tiszta, jó minőségű, áttetsző, szinte élettelen. Kis idő elteltével megkezdődik egy spontán benépesülési folyamat, a tó vizében megjelennek az egysejtű növényi és állati szervezetek, majd a magasabb rendű növények, gerinctelen állatok és végül a halak. A tó természetes eutrofizálódásának ütemét az emberi tevékenységek során a vízbe kerülő szennyező anyagok, növényi tápanyagok jelentősen felgyorsíthatják. Igaz, az eutrofizáció felgyorsulása (tünetei az algák, egyes hínárfajok túlszaporodása) elsősorban az adott tó rekreációs vonzerejét csökkenti, persze a víz minőségének romlásával párhuzamosan.

Elsősorban mely emberi tevékenységek és szennyező anyagok veszélyeztetik a kavicsbányák vízkészletét?

A tavak vízgyűjtő területein folytatott mezőgazdasági tevékenységek (növényvédő szerek, műtrágyák használata főként foszfor és nitrogén vegyületekkel szennyezve a vízkészletet), a vízpartok felparcellázása és beépítése, szennyvízelvezetés hiánya, ezzel együtt szikkasztók, emésztőgödrök létesítése. A kavicsbányatavak (és a velük kapcsolatban álló felszín alatti vizek) vízkészletének védelme érdekében fontos lenne „pufferzónák” létrehozása. Ezeket a zónákat elsősorban beépítetlen partszakaszokkal kellene megoldani, erdősítéssel, parkosítással, adott tó „vízgyűjtőjén” a mezőgazdasági kemikáliák használatának korlátozásával, illegális szemétlerakás, szennyvízleürítés megakadályozásával. A vízminőség védelmében szükség szerint akár újrakotrás is célravezető lehet, de akár a tavat látogatók számának korlátozása is szóba jöhet.

Örvendetes azonban, hogy az elmúlt 8-10 évben az új bányák létesítését szigorúbban szabályozzák, így talán a jövőben már nem felhagyott, hanem fenntarthatóan kezelt bányagödrökről, tavakról beszélhetünk.

Összefoglalva, a kavicsbányák mint tájsebek vagy akár geológiai (hidrogeológiai) ablakok vízkészleteink minőségvédelmének fontos pontjai. Remélhetjük, hogy utóhasznosításuk a jövőben már észszerűbben, elsősorban a vizeik és a velük szoros kapcsolatban álló felszín alatti vizek védelmének maximális figyelembevételével történik.

Forrás:

http://www.mohosz.hu/cikk_1_kavicsbanya.html

http://edkvf.kvvm.hu/tartalom/vizved/pdf/2000_239_korm_r.pdf

http://cegvezetes.hu/2003/08/banyagodorbol-horgaszto/

Vezérkép forrása:

http://lhp.hu/hird_univ_leker.php?pageNum_leker=5&totalRows_leker=403&k=34

Képek forrásai:

http://www.webset.hu/kavicsbanya/

http://carpfriend.dwsi.hu/horgaszhelyek/almasfuzitoi-kavicsbanya-to.carp

http://www.pecatavak.hu/Malyi-to

Az ábra forrása:

http://fold1.ftt.uni-miskolc.hu/~foldshe/telep06.htm


MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.