Főoldal » Veszélyes egészségügyi hulladékok kezelése

Veszélyes egészségügyi hulladékok kezelése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az alábbiakban ismét egy egyetemi házi dolgozatom kivonata következik, mégpedig egy nagyon érdekes témában, az pedig az egészségügyi hulladékokkal kapcsolatos problémák.

Egészségügyi hulladék alatt a kórházi, rendelőintézeti, szanatóriumi, gondozóotthoni hulladékot értjük. Ennek a 90%-a kommunális hulladéknak tekinthető, jelentős részben papír, vagy az élelmezéssel kapcsolatos csomagolóanyag, illetve ételmaradék.  A fennmaradó 10% azonban a legkülönbözőbb veszélyes hulladékok keveréke – a  továbbiakban ezekkel foglalkozom. Ebben a frakcióban találhatóak például különböző fertőző hulladékok, szervek vagy használt injekciós tűk, utóbbiak szándékos vagy éppen a nem megfelelő kezelés miatti véletlen újbóli használata világszerte sok millió AIDS-es és Hepatitisos eset lett az eredménye. A fertőzésveszély mellett azonban egyéb kockázatokat is hordoz az egészségügyi hulladék: lehetnek benne enyhe radioaktív vagy röntgensugárzást kibocsátó tárgyak, higanytartalmú vegyületek (amalgám), a laborokban használt különböző vegyszerek, előhívó oldatok, fertőtlenítőszerek, lejárt szavatosságú gyógyszerek, éles-hegyes tárgyak stb. Látható tehát, hogy ezen anyagok összegyűjtése és kezelése veszélyességük miatt rendkívül nagy fontosságú.

Már a begyűjtés is komoly nehézségeket okoz, ugyanis a fertőzésveszély miatt csak speciális tárolóedényekben szállíthatóak, melyek csíra- és nedvességzáróak, hogy semmi nem juthasson ki a szabadba. A tárolás módjára és a szállító teherautóra, valamint annak sofőrjére vonatkozóan is számos előírást kell betartani. Egyes komponensek ártalmatlanítására elegendő a sterilizálás is, azonban a többség ártalmatlanítása ma nagyrészt égetéssel történik, ekkor viszont, mivel nagyon sok bennük a klórtartalmú műanyag, ügyelni kell a megfelelő égetési körülményekre és a füstgáztisztításra, különben rengeteg dioxin és furán jut a levegőbe, amely vegyületcsoport az emberi egészségre a leginkább ártalmas az összes ismert szerves vegyület közül.

Az egészségügyben a hulladékkezelés feladatai a hulladék mennyiségének csökkentése, az elkülönített gyűjtés biztosítása a kórházban és az osztályon, a szállítási útvonalak biztosítása, a minél nagyobb mértékű újrahasznosítás és a környezet- és egészségkímélő ártalmatlanítás. A menedzsment-szempontokat illetően szükséges a felelősségi körök gondos kiosztása, a hulladék útjának gondos dokumentálása, a személyzet oktatása, a hulladékkal kapcsolatos költségek pontos ismerete és azok csökkentése.

Az egészségügyi világszervezet, a WHO által javasolt célok rövidtávon a PVC-mentes anyagok használata, egyetlen műanyagfajta alkalmazása az újrahasznosítás megkönnyítése végett, melynek arányát növelni kell (fémekre, üvegre stb. nézve is), valamint a kis égetők dioxin-kibocsátásának kutatása. Középtávon a szükségtelen injekciózások visszaszorítását és a dioxinokkal, furánokkal kapcsolatos kutatások támogatását tűzték ki célul, hosszú távon pedig egy égetés nélküli ártalmatlanítási eljárás kidolgozását, mellyel elkerülhetőek lennének a dioxinnal kapcsolatos problémák.

A legfontosabb anyaggazdálkodási eszköznek itt is a megelőzés számít, azonban a speciális terület miatt ez a szokásosnál nehezebben kivitelezhető: a felhasznált, tehát hulladékká váló anyagok mennyiségéről azok felhasználója nem dönthet szabadon. A felhasznált eszközök, kötszerek, vegyületek mennyiségét a betegek szükségletei szigorúan definiálják, attól nem lehet eltérni. Egy átlagos háztartás megteheti, hogy hulladék-kibocsátásának csökkentése végett az olyan termékeket részesíti előnyben bevásárláskor, amely nincs külön becsomagolva, addig az egészségügyben a felhasznált eszközöknek sterilnek kell lenniük, így alaposan be vannak csomagolva. A mennyiségi megelőzés tehát sajnos rövidtávon nem kivitelezhető, azt csak az orvostudomány fejlődése, új gyógyítási eljárások kidolgozása hozhatja magával. Amit középtávon meg lehet és meg is kell oldani, a minőségi megelőzés, tehát az, hogy a hulladékká váló egészségügyi eszközök, vegyszerek minél kevésbé veszélyes anyagokból készüljenek (pl. a klórozott műanyagok, mint a PVC alkalmazásának kerülésével jelentősen csökken az égetéskor képződő dioxin és furán mennyisége, valamint számos vegyszert is érdemes másra cserélni, hogy a keletkező hulladék kevésbé legyen veszélyes).

Az eszközök anyagának megválasztásakor arra is ügyelni kell, hogy hulladékká válva minél nagyobb mértékben hasznosíthatóak legyenek. Ennek két típusa közül fizikai-kémiai átalakítás nélküli újrahasználat még fertőtlenítés után is elképzelhetetlen: a leggondosabb fertőtlenítés után is előfordulhatnak olyan eszközök, amelyek továbbra is fertőzőek. Még ha csak 1 a százmillióhoz az esélye annak, hogy pl. egy injekciós tű ismételt használatakor valaki megfertőződik az előző felhasználó betegségével (ami lehet mondjuk AIDS is), ez a kockázat akkor is vállalhatatlan a lakosság szempontjából. Egyes vegyszerek visszanyerése és ipari felhasználása azonban elképzelhető, pl. a laboratóriumokban az analitikai vizsgálatokhoz felhasznált szerves oldószereket, mivel azok nem találkoznak fertőző mikroorganizmusokkal, csak a vér egy bizonyos frakciójával, újra lehet használni, pl. festékek oldószereként.

Hasznosítás esetén tehát a követendő irány az anyag újrahasznosítása: a szilárd frakciók közül az üveg, a papír, a műanyag, a fém fertőtlenítés utáni visszanyerése és feldolgozása valamely más termékké. A hasznosítás gazdaságilag optimális aránya azonban jóval alacsonyabb a lakossági hulladék hasonló frakcióinak  optimális hasznosítási arányától, hiszen a hulladék fertőtlenítése komoly plusz költséget jelent. A szelektíven gyűjtött újrahasznosítható, ám veszélyesnek minősülő hulladékot be kell gyűjteni, fertőtleníteni kell, utána az immár veszélytelen anyagot ismét szétválogatni és elvinni a feldolgozó-üzembe. Ez a további lépés azonban eléggé gazdaságtalanná teszi a dolgot, főleg mivel még az olcsóbban elérhető, lakossági eredetű újrahasznosítható hulladék feldolgozása és értékesítése is függ az aktuális nyersanyagáraktól, azok pedig a világgazdasági válság kezdete óta elég alacsonyak, ami az ilyen másodlagos nyersanyagok iránti keresletet komolyan leszűkíti. Ezen ok miatt az ilyen hulladékok újrahasznosítási aránya ma még elmarad a várakozásoktól, noha annak növelése a WHO céljai között is fontos szerepet tölt be.  Az egészségügyi hulladékok a bevezetőben említett veszélytelen 90%-ánál ez gazdaságosabban és egyszerűbben megoldató (pl. irodai papírhulladék, étkezési csomagolások, használt egészségügyi eszközök csomagolása, stb.).

Ma az egészségügyi hulladékok legfőbb kezelési módja az ártalmatlanítás. Sajnos sok egészségügyi hulladék nem fertőtleníthető megfelelően a ma ismert eljárásokkal, vagy nem a fertőzősége, hanem az anyaga miatt veszélyes, így ezek esetén nincs semmi más választás az ártalmatlanításon kívül. Ennek a költségei is elég jelentősek, hiszen mind a veszélyes hulladék-égetők, mint a veszélyes hulladék-lerakók számos igen szigorú előírást kell betartsanak, ami jelentős többletköltséget generál. Nem elhanyagolható szempont továbbá az e két létesítmény-típussal szembeni erőteljes lakossági ellenállás sem.  Azt senki nem vitatja, hogy ezekre szükség van, mert a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása sokkal kisebb kockázat a társadalom egészére nézve, mint annak elhanyagolása, azonban egyik település sem örül, ha felmerül ott egy ilyen létesítmény építése, mert félnek az esetleges haváriáktól és a folyamatos levegő-, illetve felszín alatti vízszennyezéstől. Tehát egy új égető vagy lerakó helyszínének megtalálása, az engedélyek megszerzése és a kivitelezés sok évig elhúzódhat.

Általánosságban, a hulladékok ártalmatlanításra történő elszállítása és a bérégetés olyan drága, hogy sok nagyobb ipari cég saját hulladékégetőt épít. Az egészségügyben ez nem jellemző (kivéve a műtétek szerves maradványainak krematóriumba vitele), mert a hulladékok nem keletkeznek annyira nagy mennyiségben, hogy ez megérné, valamint a befektetéshez szükséges tőke is hiányzik (inkább az eladósodottság a jellemző).

Összegezve tehát, kijelenthető, hogy mivel a rövid- és középtávú megelőzés, valamint az átalakítás nélküli hasznosítás nem megoldható, így az újrahasznosítás a követendő út, ha az megoldható; ha pedig nem, akkor a minél inkább környezet- és egészségkímélő ártalmatlanításra kell törekedni.

(Vezérkép forrása: http://saubermacher.at/web/hu/media/images/szolgaltatasok/piktok/egeszsegugyi_hull._pikto.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.