Főoldal » Vízminőség az ókori Rómában

Vízminőség az ókori Rómában

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Jelen korunkban nagy problémát jelent a felszíni és a felszín alatti vizek szennyezése, valamint a világ több pontján az ivóvízhiány. Ezzel a problémával már az ókori Róma városában is szembenéztek szenátorok, császárok és az egyre növekvő népesség.

Róma  ütemes fejlődésének köszönhetően a város egyetlen folyóját a Tiberist olyan mértékben elszennyezték, hogy annak vize ihatatlanná vált. A lakosok a szennyvizet és a szemetet is a folyóba jutatták, melynek eredményeképp nem csak a folyó víze, de a Tiberissel kapcsolatban álló talajvíz sem volt többé alkalmas a fogyasztásra. A város lakossága a császárkorra elérte az egymillió főt, ekkora tömeg vízellátásáról pedig valamilyen módon gondoskodnia kellett a vezetésnek.

Megoldásként szolgált a vezetékes víz létrehozása. A várostól több tíz-több száz kilométerre lévő források vizét csővezetékek segítségével vitték a városba. Rómát összesen 19 vízvezeték látta el vízzel, ezek közül több magasépítésű boltíves szerkezeten (aquaeductuson) szelte keresztül Rómát.

A különböző vezetékek vize nem egyforma minőségű volt. Legjobb minőségűnek az Aqua Marcia, Aqua Claudia és Aqua Appia vizeit tartották, míg az Aino Novust az egyik legrosszabbnak, amelynek vizét mocsaras területről nyerték, színe zavaros, íze kellemetlen volt.  A vezetékek minőségéről  maga Frontinus (római író és államférfi, Kr.u. 40-130) is írt:

“Rájöttem, hogy a Marcia közkedvelt, jéghideg és kristálytiszta vizét fürdésre, ványolásra s más még elmondani is förtelmes célokra használják fel. Elrendeltem hát, hogy válasszák szét az egyes vízvezeték vizét, majd osszák el külön-külön úgy, hogy először is a Marcia teljes egészében csak ivóvízül szolgáljon, s a többi is sorban a maga minőségének megfelelő használatra legyen rendelve; a régi Ainót például (…) a kertek öntözésére és a város piszkosabb szolgáltatásaira fogják be. “

Legkevesebb vizet az Aqua Tepula és az Aqua Iulia szállítottak. Mindkettőt a Capitóliumra vitték, és épp ezért feltételezhető, hogy ezek vize is jó minőségű lehetett. A római hitvilág megkövetelte az állatáldozatokat, egy-egy szertartás során több ezer állatot gyilkoltak le, amelyek maradékait el kellett takarítani. A fertőzésveszély elkerülése végett a padlót és az oltárt tiszta vízzel mosták, ecettel súrólták, a levegőt kén égetésével fertőtlenítették.

Érdekes adat, hogy 2000 évvel a vezetékek megépítése után, többet a mai napig használnak Rómában, igaz nem ivóvízellátásra, hanem szökőkutak táplálására. Az Aqua Virgó 12, az Aqua Claudia 27 nyilvános szökőkutat táplál. Végezetül néhány számadattal szeretném illusztrálni ezen vezetékek nagyszerűségét.

A legkorrában épült: Aqua Appia – Kr.e. 312

A legkésőbb épült: Aqua Claudia és Aqua Novus Kr.u. 38-52

A legrövidebb vezeték: Aqua Appia – 30 Km

A leghosszabb vezeték: Aqua Marcia – 91 Km 424 m

Legkisebb kapacitású: Aqua Tepula – 17,8 m3/nap

Legnagyobb kapacitású: Anio Novus – 189,52 m3/nap, Aqua Marcia – 187,6 m3/nap, Aqua Claudia – 184,28 m3/nap

Rómába vezetékeken szállított napi vízmennyiség: Közel 1000 m3

Juhász Judit

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.