Főoldal » Vörösiszap-helyzet Magyarországon

Vörösiszap-helyzet Magyarországon

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A vörösiszap a bauxitbányászat mellékterméke. A bauxitból (nagy vastartalma miatt vörös színű alumíniumércből) lúgos oldattal nyerik ki a timföldet (alumínium-oxidot), és a timföldből állítják elő az alumíniumot. A timföld kinyerése után a bauxitból visszamaradó nagy vas- és nehézfémtartalmú anyag a vörösiszap. Vörös színét a benne lévő vas-oxidok okozzák. Magyarországon legtöbbször folyadék halmazállapotban helyezik el a zagytározókban az erősen lúgos oldattal (nátrium-hidroxiddal) együtt, amellyel kinyerték belőle a timföldet. Így a legegyszerűbb. De így a legkevésbé környezetbarát. És mi a megoldás? Savas semlegesítés vagy lúgvisszanyerés után kiszárítani a vörösiszapot, és szárazon lerakni, esetleg további fémeket (pl. vasat) kinyerni belőle.

A vörösiszap zagy formájában erősen nedvszívó, hamar felhígul, és ezért kiönthet a tározóból, de ha úgy kiszárítjuk, hogy a nedvességtartalma 30% alá csökkenjen, akkor már nem szívja be a nedvességet, lepereg róla az eső, nem oldódnak ki belőle a fémek, nem szennyezi a talajt és a vizeket. Nagy hátránya, hogy szárazon porzik, és irritálja a tüdőt, de ez ellen takarással megfelelően lehet védekezni.

Magyarországon összesen 3 vörösiszap-tározó van. Az egyikről sokat hallottunk tavaly év végén, ez a még működő Ajkai Timföldgyár tulajdona, Kolontár mellett, ez öntötte el vörösiszappal Kolontárt és részben Devecsert is 2010. október 4-én. A legújabb adatok szerint a Marcal már vörösiszap-mentes, sikerült helyreállítani a környezetet. (További részletek erről: http://www.greenfo.hu/hirek/2011/11/26/vorosiszap-mentes-a-marcal-medre) A másik az almásfüzítői tározó, amely a már megszűnt almásfüzítői timföldgyárhoz tartozott. Ez a Duna partján van, és ha átszakad, még veszélyesebb lehet a környezetre, mint a kolontári. A harmadik a mosonmagyaróvári, ami a MOTIM tulajdona, és a három közül egyedül csak itt tárolják szárazon a vörösiszapot. (A többi helyen úgy látszik, nem olvasták a 2004-ben Veszprémben írt diplomamunkámat. :) Címe: Vörösiszap tárolás közbeni viselkedésének modellezése. A fő eredményem az volt, hogy megállapítottam a száraz lerakás előnyeit és fontosságát.) Mivel az almásfüzítői vörösiszap-tározóban is nedves vörösiszap van, komoly veszélyt jelent a környezetre a helyi környezetvédők szerint is. A következőkben a Greenfo cikkét idézem, a megjegyzéseimet dőlt betűvel írom.

A területen érintett zöld szervezetek az alábbi aggályokat fogalmazzák meg az ügy kapcsán és kérik a hatóságok közreműködését.

Almásfüzítőn, közel 50 éven keresztül, 1997-ig timföldgyár működött, melynek veszélyes hulladékát a vörösiszapot a település környezetében a Duna közvetlen szomszédságában helyezték el. Ismereteink szerint közel 200 hektárnyi területen, több mint 12 millió tonna hulladék került elhelyezésre zagytározókban.
A területen összesen 7 zagytározó kazettát alakítottak ki, ezek közül a legnagyobb a VII. kazetta részben még ma is fedetlen, míg a többi fedett. Nedves lerakás esetén a fedetlen tározó azért veszélyes, mert az eső könnyen felhígíthatja, felduzzaszthatja a vörösiszapot, ami így könnyen kiönthet.  A zagytározókba több ezer tonna egyéb veszélyes hulladékot is leraktak, valamint a tározó gátjábais beleépítettek  salakpernyét, bőrgyári cserzőanyagot, galvániszapot. A VII. kazetta lefedése részben a dorogi veszélyeshulladék-égető pernyéjével történt. A dorogi égető és a dorogi erőmű salakja híres a radioaktivitásáról, hasonlóan az ajkai erőművi salakhoz, amelyet Ajkán és környékén lakóházakba is beépítettek szigetelőanyagként.

A vörösiszap erősen lúgos, nehézfémtartalma hétszerese az átlagos talajoknak. Az almásfüzítői tározók nehézfémtartalma összesen 120 ezer tonna! Ráadásul az almásfüzítői vörösiszap radioaktivitása 10-20-szorosa a hazai talajok átlagértékének. A fenti tulajdonságai miatt a vörösiszapot veszélyes hulladéknak minősítették.

Az almásfüzítői vörösiszap igazi környezeti kockázatát annak elhelyezése okozza. A jelenlegi zagytározók környezete ugyanis a vízrendezési munkálatok előtt mocsaras terület volt. Ezt a területet most 10 km hosszú árvízvédelmi töltés választja el a Dunától, ami több helyütt egyben a zagytározók gátja is. Ez azért veszélyes, mert az árvízvédelmi gátak könnyen átszakadhatnak. Kolontáron is azért öntötte el a falut a vörösiszap, mert csak egyrétegű védelem volt, nem akadályozta meg semmi, hogy gátszakadás esetén az összes vörörsiszap kifolyjon. Ha az almásfüzítői gát is átszakad, akor közvetlenül a Dunába kerülhet a vörösiszap. Árvíz idején a zagytározók mintegy szigetként állnak ki a Duna vizéből. Ez rendkívül veszélyes, főleg ha a Duna vize valamivel magasabbra emelkedik, és ellepi a tározókat. A zagytározók közelében található az almásfüzítői Kis- és Nagykolónia is, lakott területeivel. Ugyanazt a hibát követték el, mint Kolontáron. Egyáltalán nem figyeltek az emberélet védelmére, nem vették figyelembe, hogy lakott területet veszélyeztethet az iszap, és nincs védőgát a zagytározó és a települések között. Fejlettebb, környezettudatosabb országokban ezért van pl. kötelezően előírt védőtávolság a szennyező források és a lakott területek között.

A vörösiszap tározók kialakításakor agyagréteget nem terítettek, így a megfelelő védelem nélkül épült tározók a talajvizet szennyezhetik. A Duna kis és közepes vízállása idején ez a szennyezett víz a talajvíz áramlásának iránya miatt a Dunába kerülhet. A jelenlegi zagytározók területe korábban folyó illetve patakmeder volt, ami most is a talajvíz áramlásának fő irányát megszabja. Ezek a gátak állékonyságát is nagyban gyengítik.

A zagytározók körüli talajvízfigyelő kutakban többször mértek a határértékeket jóval meghaladó toxikus fém és fluorid-koncentrációkat. Tehát már most szivárog a tározó és már most szennyezi a környezetet. A terület ráadásul földrengésveszélyes. A szomszédos Komárom és Dunaalmás több komoly földrengést élt át, melyek során házak dőltek össze. Egy, a területen bekövetkező esetleges újabb erős földrengés környezeti katasztrófát okozhatna a vörösiszap Dunába kerülése miatt, amely a part menti települések ivóvízellátását is ellehetetlenítené. Ez is hasonló hiba, mint Kolontáron. Ott ugyan nem volt földrengésveszély, de kétféle talaj találkozott a tározó alatt, amelyekről tudni lehetett, hogy eső esetén elcsúszhatnak egymáson, és tágíthatják a tározó falának repedéseit. Mégis oda tervezték a vörösiszap-tározót.

A Duna közelsége, a talajvízzel való érintkezés, vagy egy esetleges gátszakadás a Veszprém megyeihez hasonló, vagy annál nagyobb környezeti katasztrófát is okozhat.

Eddig tartott a Greenfo cikke az almásfüzítői helyzetről, de szerencsére van remény, egy ajkai cég kifejlesztette a vörösiszap újrahasznosításának technológiáját.

A timföldgyártás melléktermékeként keletkező vörösiszap újrahasznosítására szolgáló eljárást fejlesztettek ki Ajkán: a zagyból szabadalmaztatott technológiával építőipari alapanyagként hasznosítható, pH semleges, stabilizált bauxit származékot állítanak elő – közölte a Paratech Hungary Kft. ügyvezető igazgatója az MTI-vel.

Fináczy Gábor tájékoztatása szerint a mobil feldolgozóüzem évi ötvenezer tonna vörösiszap újrahasznosítására alkalmas. Ajkán ennek a kapacitásnak a tízszerese szükséges, mert a timföldgyárban évente mintegy félmillió tonna vörösiszap keletkezik. Az ügyvezető igazgató elmondta, hogy a technológiát tovább tesztelik, hogy bebizonyítható legyen, gazdaságosan működtethető. Ebben a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi (Mal) Zrt. a fő partnerük, de terveik szerint Európa más, működő timföldgyáraiban is folytatnak majd próbaüzemet.

A Paratech Hungary Kft. tevékenységéhez egységes környezethasználati engedélyre van szükség, az eljárás a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen folyamatban van. Hozzátette, hogy a veszélyes hulladék semlegesítése után keletkező anyag – amelynek a neve stabilizált bauxit származék (stabilized bauxite residue, SBR) – tesztelésébe az építőanyag gyártókon túl bevonják az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.-t, és az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségét is.

Az ügyvezető szerint a kidolgozott eljárás tesztelése és a szükséges engedélyek beszerzése még éveket vehet igénybe, az újrahasznosítás során keletkező száraz, agyagszerű anyag a többi között a tégla és cserépgyártás, valamint a betonelem és térkőgyártás alapanyaga lehet.

Fináczy Gábor elmondta, hogy a cég által kifejlesztett berendezés hosszú évek fejlesztőmunkájának eredménye, a hazai fejlesztés iránt jelentős a külföldi érdeklődés, mert a vörösiszap elhelyezése globális problémának számít. Közlése szerint a világ alumíniumgyárai évente több millió tonnányi ilyen anyagot termelnek, és helyeznek el tározókban.

A 2009-ben alapított Paratech Hungary Kft. egy, a technológia kifejlesztésére létrehozott projektcég, eddig közel egymillió dollárt költöttek az újrahasznosításra szolgáló eljárás kifejlesztésére. A pénz nagy részét amerikai kockázati befektetők adták – mondta Fináczy Gábor.

Források:

http://greenfo.hu/hirek/hirek_item.php?hir=25611

http://veddamagyart.info/szolgalati-koezlemeny/1246-vorosiszap-paratech-ujrahasznositas-ajkai

Kép forrása: http://www.alternativenergia.hu/wp-content/uploads/2011/03/vorosiszap-repulobol.jpg

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.