Főoldal » A napkollektoros pályázat margójára…

A napkollektoros pályázat margójára…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az energiaárak közelmúlt-béli drasztikus emelkedése, a mélyülő gazdasági válság és recesszió miatt általánosan kibontakozó költségcsökkentési igény kapcsán mindinkább a megújuló energiaforrásokat hasznosító rendszermegoldások irányába fordult mostanában a köz figyelme.

Mint az élet más területén is, ilyenkor hirtelen nagyon sok “szakértő” vállalkozás (leginkább építőipari) lesz, akik más területeken eddig meglévő forgalmuk visszaesése után a megújuló energiaforrások hasznosításának piacán próbálnak szerencsét, és sok-sok fél-, vagy teljesen rossz megoldást kínálnak a gyanútlan laikusnak. Vannak, akik teljesen automatikus üzemű(!) faelgázosító kazánt akarnak eladni, akadnak akik napkollektorokkal ígérik kiváltani szinte a teljes fűtési energiaszükségletet(!), de akad olyan is, aki napelemekkel(!) kombinált villanyradiátoros rendszerrel javasolja a fűtést megoldani.

Se szeri, se száma a “jobbnál jobb” rendszermegoldásoknak. Ezekkel az “előnyös rendszermegoldások”-kal legtöbbször a bírósági tárgyalóteremben találja magát a kókler. Ami egy részről nem baj, mert legalább tisztul a szakma, más részről viszont a többi, korrekt vállalkozás látja kárát. A legszomorúbb az, hogy vannak közöttük tanult emberek is, akik tényekkel egyértelműen cáfolható, nyílvánvaló hazugságokkal tódítják a jónépet. Ezek a szerencselovagok rontják a szakma hitelét, bizalmatlanságot gerjesztenek, ugyanis “aranyköpéssé” vált az a mondás, miszerint ” egy elégedett ügyfél két másikat hoz, egy elégedetlen viszont tíz potenciális megrendelőt riaszt el”.

A vállalkozások döntő többsége általában csak eladni szeret. Mindegy mit, ha most pl. a napkollektor mehet jól, akkor azt, ha kaputelefont, házi pálinkafőzőt, akkor azt. Megveszem x-ért, eladom 2x-ért, nincs vele baj, rögtön kerestem a bolton. Aztán vannak olyan vállalkozások, akik kivitelezéssel is foglalkoznak, itt már nem kifejezetten a kereskedelmi árrés jelenti a fő bevételi forrást, ők dolgoznak is az eszközökkel, van mellé tett műszaki tartalom, üzemeltetési tapasztalat. Viszont nagyon kevés az olyan vállalkozás, ahol nem csak eladni akarnak, hanem korrekt tanácsot kap az egyszeri halandó arra vonatkozóan, hogy hogyan is tudná optimálisan elkölteni az energetikai felújításra, üzemeltetési költség-csökkentésre szánt pénzét. Ezen vállalkozások esetében lehet, hogy eladás nem is kapcsolódik az ügylethez, hanem egy állapotfelmérés utáni korrekt tanácsadás következtében esetleg befektetés nélkül is lehet hasznot remélni. Vállalkozás formájában végezni ilyen “jószolgálati” tevékenységet nem éppen kifizetődő, ebből nem lesz árrés, csak egy szerény munkadíj, ugyanis országunk lakóinak többsége a mérnöki munkát nem becsüli valami sokra.

Hosszúra nyúlt a bevezető, de miért is írtam le a fentebbi sorokat? Tavaly ősszel kiírásra került a napkollektoros rendszerek megvalósítását segítő pályázati konstrukció, amely  magánszemélyek esetében maximum 50%-os és maximum 800.000 Ft-os vissza nem térítendő állami támogatást ad a kivitelezéséhez. Tulajdonképpen örülhetnénk is, ugyanis ekkora összegben, ekkora támogatási rátával korábban még nem volt pályázati lehetőség. A kiírással kapcsolatban szubjektív módon én az alábbi “kivetnivalókat” találom:

– épületfűtés-rásegítésre is lehet állami támogatást kapni, függetlenül az épület energetikai besorolásától. Tehát az 50-es, 60-as években, B30-as téglából, gerébtokos ablakokkal épült ház is kaphat napkollektorokra támogatást, ha legalább egy vállakozástól kap árajánlatot, és a futószalagon készített épületgépészeti tervek egyikére rá tud kerülni az az adott cím is. Mi is ezzel a baj? Csak annyi, hogy egy “D” kategóriás épületnek nem napkollektorokra van pont szüksége, hanem szigetelésre és korszerű nyílászárókra. Az esetet ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor egy totálkárosra tört autónál a fényezéssel kezdenénk a helyreállítást.

– az épületfűtés-rásegítő rendszerek másik problémája, hogy a szoláris nyereség kétharmada a nyári félévben érkezik. Érthető is, hogy miért van tél: a szoláris nyereség számottevő hiánya miatt. Egyre kevesebből egyre többet hasznosítani fizikai képtelenség. Természetesen az elnyelő felületek növelésével egy szintig kompenzálható a szerény besugárzás, viszont a törvényszerűen megérkező nyár elhozza a gazdaságtalan és veszélyes üzemállapotot. Nyáron ugyanis a legritkább esetben kell fűteni, medencefűtést pedig az egyszeri magyar halandó nem tud magának megengedni, medencéje sem lévén. Amennyiben persze lenne neki, akkor további morális kérdéseket vethet fel, ha Magyarország számos más terület támogatása helyett medencevíz-fűtésre ad vissza nem térítendő pénzt. A pályázati kiírásban természetesen benne foglaltatik, hogy erre a célra nem igényelhető támogatás, viszont kódolva van akkor egy dilemma: mit csináljon az egyszeri felhasználó a nyári többlethővel, ha nem fűthet medencét? Fogas kérdés, a pályázat kiírója szabad teret adott a kreativitásnak…

– az épületfűtés-rásegítő rendszerek harmadik problémája, hogy a szoláris nyereséget jól általában alacsony hőmérsékleten működő hőleadók (padló-, fal-, mennyezetfűtés, klímakonvektorok) tudják hasznosítani. Tehát hiába érkezik a nyereség, ha a fűtési rendszer hőleadói (radiátorok) jó esetben70/55°C-os, rossz esetben 90/70°C-os fűtővíz hőmérsékletre vannak kialakítva, számottevő kiváltás nem tud megvalósulni.

A pályázati konstrukcióra ~3 Mrd Ft-ot szánt a tárca. Most nézzünk meg akkor egy mintaházat, amelyik az átlag magyar ingatlant testesíti meg!

Legyen a mintaház ~100 m2 fűtött alapterületű, gázfűtésű, gázbojleres használati melegvíz-készítéssel és gáztűzhellyel! Lakja az átlag magyar család, azaz 2 felnőtt és két gyermek.

Az ingatlan éves szinten fogyaszt mondjuk ~3500 m3 gázt. A 3500 m3 gáz elméleti energiatartalma ~33.000 kWh, ami viszont “Átlagéknál” a régi típusú gázkazánnal és régi gázbojlerrel jó esetben csak ~28.000 kWh-ban hasznosul.

Átlagék napi melegvíz-készítési igénye (épületgépészeti szabvány adatokat alapul véve) 200 l, amely ~10 kWh/nap hőigényt jelent. Ha feltételezzük, hogy ez éves szinten 330 napon keresztül adódik, akkor ~3500 kWh-t fogyaszt a melegvíz készítése. Egy jól méretezett napkollektoros használati melegvíz-készítő rendszer az éves hőigény 60…65%-át tudja fedezni, amely ~2200 kWh kiváltását tudja megoldani. Átlagéknál ez ~275 m3 gáz kiváltását eredményezi. A földgáz kisfogyasztói ára 140 Ft/m3 (támogatásoktól megtisztítva), tehát a használati melegvíz készítő rendszer által hozott megtakarítás ~38.500 Ft/év. Figyelembe véve, hogy egy-egy ilyen rendszer kialakítása bruttó 800.000…1.000.000 ft-ba kerül, elég komoly költséggel tudtunk elég csekély mennyiségű energiát megtakarítani. A fajlagos költségmutató: 363 Ft/kWh (elköltött összeg / megtakarított energia).

Nézzük egy kombinált megoldást, azaz használati melegvíz-készítést és épületfűtés-rásegítést! Átlagék fűtési energia-szükséglete ~24.000 kWh (a gáztűzhely felhasználása konyhatündérek esetében sem éri el az 500 kWh-t éves szinten). A bruttó 1.600.000 Ft-ból szűken 10 m2 nettó elnyelő felületű rendszer építhető ki. Az átlagos napkollektorok ~800 kWh/év/m2 hozomot tudnak produkálni, a prémium eszközök akár a 900 kWh/év/m2 értéket is el tudják érni. Számolásomban jóindulattal ez utóbbi értékkel kalkulálok.

A 10 m2 felület éves hozama ezek alapján 9000 kWh, ennek egyharmada érkezik a téli félévben. Ha feltételezzük, hogy a nyári félévben a jelentkező nyereség 100%-os melegvíz-készítési kiváltást tud nekünk eredményezni, akkor 1750 kWh nyári kiváltást és 3000 kWh téli kiváltást remélhetünk. Ez összesen 4750 kWh, ami a teljes igényhez képest jóindulattal ~20% éves kiváltási részarányt tud realizálni. Ez az Átlag háztartásnak 337 Ft/kWh fajlagos megtakarítási költséget eredményez.

Nézzük meg, hogy mire mentek volna, ha az 1.600.000 Ft-ot utólagos hőszigetelésre és nyílászáró cserére költötték volna!

Az 1.600.000 Ft-ból az Átlag-ház 12 cm homlokzati hőszigetelő rendszert tudott volna megvalósítani, valamint U = 1,2 W/m2K hőátbocsájtási értékű nyílászárókat tudott volna beépíttetni. A pénzből még a rosszul szigetelt födémre is jutott volna 30 cm vastagságú üveggyapot szigetelés. A kialakuló új állapotban az ingatlan megelégedne évente ~9000 kWh fűtési hővel, ami 15.000 kWh megtakarítást eredményez. Fajlagosan ez 107 Ft/kWh költséget jelent. 

Egy kis összehasonlítás:

Napkollektoros rendszer kiépítéséhez egy-két szakma “értésének” kell együttállnia: jó, ha a szaki tud forrasztani, menetet tömíteni, és egyéb más, épületgépészeti feladatot ellátni, ért a villamos kábelezés rejtelmeihez, és ráadásul nem fél a leeséstől a tetőről. Tehát a rendszer kialakítása SZAKÉRTÉS-hez kötött, és rosszabb esetben összesen kettő, jobb esetben mondjuk három embernek ad két-három napi munkát.

Az épületek szigetelése, nyílászáró-cseréje batanított munka, művezetés mellett a minőség könnyen biztosítható. Egy-egy épület hőszigetelésének, nyílászáró-cseréjének élőmunka-igénye magasabb, a képzettségi szint igénye pedig alacsonyabb, mint a napkollektorok szerelése, ezáltal az egyik legkomolyabb probléma: a képzetlen magyar vidéki munkaerő foglalkoztatásán egy átfogó energetikai program számottevően tudna javítani.

A napkollektoros rendszerek alkotóinak többsége nagy általánosságban import termék, azaz Németországból, Olaszországból, Kínából, Törökországból, Izraelből, stb. helyekről behozott kollektort, tartályt, szabályzó automatikát jelent. A pályázatokra kifizetett állami támogatás ezek alapján szinte azonnal “kimegy” az országból, ugyanis a kereskedelmi árrésen kívül semmi nem marad itthon. Nem teremtődik – az egyébként is túlzott mennyiségű szakkereskedelmi vállalkozásokban a pályázati konstrukciók életben tartásának ideéig fenntartott státuszokon kívül – új munkahely, nincs járuléktöbblet, nincs “fehéredés”.

Se szeri, se száma viszont hazánkban a manufaktúrákban működő nyílászáró gyártó cégeknek, arról nem is beszélve, hogy mind polisztirol szigetelőanyag, mind üveggyapot gyártására jelentős magyar kapacitás áll rendelkezésre, és ezek a gyárak szintén komoly élőmunka-igényt tudnak a hazai álláspiacon generálni.

Végül a legjelentősebb, de mégis szubjektív érv: egy energetikai felújításokra alapozott zöldgazdaság egy idő után önfenntartóvá tud válni. Hogyan? A karbon-kereskedelemből származó bevételek “újratermelődnek”, ugyanis az energetikai megtakarítások által újabb és újabb szén-dioxid kibocsátási potenciálok szabadulnak fel, amelyek újabb eladható kvótákat eredményezhetnek. Kezdetben a folyamatba az államnak semmi mást nem kell beletennie, csak az induló alaptőkét (amelyet akár kamatmentes hitelként is biztosíthat, a megtakarítások nagyságrendje akkora, hogy nem feltétlenül kell a vissza nem térítendő állami támogatás). A kátyúból történő szabadulás után a “szekér” sík úton fog egyenletesen gyorsuló pályán mozogni. A megoldás valóban Münchausen báró módjára segít magunkat hajunknál fogva kirántani a gödörből. Ha mi is akarjuk…  

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.