Főoldal » A Titanic első útja- Az indulás

A Titanic első útja- Az indulás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Miután egy teljes napon át tesztelték a tengeren, a Titanic megkapta tengerállósági bizonyítványát. Ezzel a Harland és Wolff hivatalosan is átadta a hajót a White Star társaságnak. Búcsút intve a belfasti szülőhelyének, 1912. ápr. 2-án a Titanic a southamptoni anyakikötője felé indult.

Az 570 mérföldes úton a legénység igyekezett kitanulni a hajót. Charles Lightoller másodtiszt erről így mesélt: ,, Nagyon nehéz leírni, milyen érzés egy ekkora hajón szolgálni, ahol mérföldeket sétálhat az ember a fedélzeteken és a folyosókon anélkül, hogy kétszer ugyanarra járjon… Tizennégy napomba telt, míg biztonsággal odataláltam a hajó egyik végéből a másikba a legrövidebb úton.”

A Titanic 1912. ápr. 10-én felszedte köteleit és elhagyta Southamptont. Első útjára Edward John Smith kapitány (1850-1912) parancsnoksága alatt indult, aki 1886 óta a White Star Line társaságnál dolgozott. Az akkor 62 éves Smith volt a társaság rangidős kapitánya, valamennyi új hajót ő vitte első útjára. Miután Cherbourgban és Quennstownban megálltak, hogy további utasokat és postát vegyenek fel, a hatalmas hajó nekivágott az Észak-Atlanti ócánnak New York irányába.

Az indulásról bővebben:

1912. ápr. 10-én, szerda reggel az idő tiszta volt és enyhe szellő fújdogált. A rendkívüli várakozás áthatotta a hűvös tavaszi levegőt. A legénységnek reggel hatkor kellett megjelennie a kikötőben, majd utasítást kaptak, hogy foglalják el szálláshelyüket a hajón. Fél órával később Thomas Andrews, a Harland és Wolff hivatalos képviselője is felszállt a hajóra. Az ezt megelőző hetet azzal töltötte, hogy mindent a legapróbb részletekig átvizsgált, feljegyezve minden kisebb szükségszerű változtatást, amely a Titanicot még kiválóbbá teheti.

Smith kapitány reggel 7 óra 30 perckor érkezett meg taxival. Miközben a legénység seregszemlére felsorakozott a fedélzeten, a Kereskedelmi Minisztériumtól Maurice Clarke kapitány a hajó utolsó átvizsgálását végezte. Nagy figyelmet szentelt a mentőcsónakoknak, és megbizonyosodott arról, hogy azok megfelelően használhatóak. Miután úgy gondolta, hogy a hajón elegendő mennyiségű szén található ahhoz, hogy New Yorkba eljusson, aláírta a hajó iratait. Smith kapitány pedig átnyújtotta a White Star tengerészeti felügyelőbiztosának a ,,Társaságnak szóló legfőbb jelentést”, melyben a következő állt:

,,Ezúton jelentjük, hogy a hajót felrakodták és útra kész. A motorok és a kazánok az utazáshoz megfelelő állapotban vannak, a táblázatok és az irányítóberendezések is a lehető legjobbak. Alázatos szolgájuk, Edward J. Smith.”

Az utasok reggel 9 óra 30 perckor kezdtek szállingózni, amikor a másod-és harmadosztály utasait szállító hajóvonat a londoni Waterloo pályaudvarról megérkezett.

Az első kikötő: A második start Southamptonból teljesen eseménytelenül zajlott. A Titanic már kint is volt a La Manche csatornán, útban első állomására, a normandiai Cherbourg felé, mely 1907 óta a White Star óceánjáróinak rendhagyó módon az első kikötője. Cherbourg-nak viszonylag kicsi volt a kikötője, ellentétben Southamptonnal vagy New Yorkkal, ahol különösen nagy mólókat és kikötődokkokat építettek. Így aztán Cherbourg nem tudta befogadni a legnagyobb óceánjárót. A Titanic a nyílt vizen horgonyzott, mialatt az utasokat és a rakományt a White Star két, külön erre a célra épített segédhajója szállította.

Az utolsó kikötő, ahol a Titanic megállt Queenstown, szintén túl kicsi volt ahhoz, hogy egy ekkora hajót befogadjon. A vasmacskát a parttól két kilométerre kellett kidobni. Szintén két White Star segédhajó vitte a Titanichoz az utasokat és a postazsákokat. Még ezeken a segédbárkákon is osztályok szerint különítették el az utasokat.

Délután fél 2-kor a Titanic- most már az Amerikai Egyesült Államok lobogója alatt- elhagyta Queenstownt, hogy megkezdje hosszú útját az Észak-Atlanti óceánon keresztül New York város kikötőjébe, ahova a tervek szerint április 17-én kellett volna megérkeznie. Írország zöld hegyei hamarosan a homályba vesztek és a Titanic eltűnt a horizonton. A fedélzeten tartózkodó 2228 utasból 1523-an soha többé nem láttak szárazföldet.

 

Források:

-Geoff Tibbals: A Titanic

-Judith B. Geller: Titanic, a kiállítás

 

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.