Főoldal » A Titanic elsüllyedése, 2. rész

A Titanic elsüllyedése, 2. rész

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 

A vízhatlannak tartott kamrákból öt már megtelt vízzel. A Titanic két elárasztott kamrával akár még tovább is haladhatott volna, de öt már túl sok volt…

Annak ellenére, hogy a ütközés során kimetsződött terület aránylag nem volt olyan nagy, mégis elegendő volt ahhoz, hogy elsüllyessze a hajót. A probléma visszavezethető egészen a keresztrekeszfalakig. Ezeket a függőleges válaszfalakat nem építették fel egészen magasra, így amikor a hajó eleje megsüllyedt, a kamrák úgy töltődtek fel vízzel, mint a jégkockatartó rekeszei. Minden kamra megtelt vízzel, a hajó orra pedig egyre lejjebb ereszkedett, míg végül a vízbe merült. Éjfél után öt perccel a fallabdapályát is elárasztotta a víz, nem kímélte az 5-ös számú kazánházat sem, mely a 6. vízzáró kamrának számított. Miután a hatalmas óceánjáró orra ereszkedni kezdett, Smith kapitánynak rá kellett döbbennie, hogy nincs vesztegetni való idő. Felsorakoztatta a legénységet és megparancsolta nekik, hogy kezdjék meg a mentőmellények kiosztását. Mindeközben az ebédlőszalonok személyzete mit sem sejtve az asztalokat készítette elő a reggelihez…

A kapitány utasította rádiótávírászait, hogy küldjenek segélykérő jelet. Jack Phillips távírász és Harold Bride segédtávírász fáradhatatlanul dolgoztak, a környéken tartózkodó hajóknak távíróval jelezték a Titanic helyzetét. A nemzetközi segélyhívó kódot morzézták, a CQD-t (Come Quick Danger= Gyertek gyorsan, veszélyben vagyunk), melyet a Titanic hívójele, az MGY követett. Az éjszaka folyamán az újabb kódot, az SOS-t is használták, hozzáfűzve, hogy talán ez az utolsó alkalmuk. Számos hajó válaszolt segélykérésükre, köztük az Olympic is, de csak a Carpathia volt annyira közel, hogy segíthessen, de ők is több, mint négyórányira voltak a Titanictól.

A Titanicon nem volt hangosbemondó az utasok tájékoztatására, így a hír lassan terjedt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az utasok túlnyomó többsége már visszahúzódott kabinjába. Smith kapitány röviddel éjfél után parancsot adott a mentőcsónakok ponyváinak eltávolítására és az utasok összehívására: először a nőket és a gyerekeket kell kimenteni. A nagy zűrzavarban azonban az első mentőcsónak csak 0 óra 45 perckor hagyta el a hajót. A Titanic mentőcsónakjait forgatható darukkal engedték le, melyeket fogaskerekekből, tengelyekből és csigákból álló szerkezet működtetett. A hét emeletnyi leereszkedés veszedelmes volt, a tenger pedig baljóslatúan fekete és hideg. Eleinte a mentőcsónakok tucatnyi üres üléssel kerültek vízre, mivel az utasok nem akarták elhagyni a hajó biztonságosnak tűnő fedélzetét.

Smith kapitány természetesen tisztában volt a szomorú valósággal: hajón utazó 2207 emberből csak 1178 számára van hely a mentőcsónakokban.

 

Folytatása következik…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.