Főoldal » A Titanic elsüllyedése, 3. rész: A mentőcsónakok leeresztése

A Titanic elsüllyedése, 3. rész: A mentőcsónakok leeresztése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

 

Smith kapitány megparancsolta, hogy engedjék előre a gyerekeket és az asszonyokat. A hajólegénység aligha lehetett büszke magára a csónakok készenlétbe helyezését és vízre bocsátását illetően. Hiányos kiképzésükre többször is fény derült, amely különösen az eresztődaruk kezelésében mutatkozott meg. Csak néhányan tudták, melyik csónakállomáshoz tartoznak.

Minden tengerész egy-egy állomáshoz volt beosztva, és az ő feladatuk lett volna az evezés és az utasok biztonságba helyezése. Kiderült azonban, hogy legtöbbjük nem olvasta a legénységi szállásoknál kifüggesztett listákat, vagy nem jegyezték meg a rajta szereplő utasításokat. A rangidős tisztek parancsára a csónakokat félig töltötték meg emberekkel. Attól tartottak, hogy a kötelek nem bírják ki a teljes súllyal való terhelést. A Harland és Wolff végzett ugyan olyan kísérletet, amelyek során ugyanilyen befogadóképességű csónakokat megtöltve- ami 65 felnőtt utast jelentet- sikeresen vízre bocsátottak. Smith kapitány és kollégái talán nem is hallottak erről…

Már hajnali fél 1 volt, mikor az első csónak indulásra készen állt. Smith kapitány utasította Lightoller másodtisztet, hogy a csónakfedélzet helyett inkább a sétafedélzeti utasokkal töltsék fel, hiszen ott sokkal több volt a nő és gyermek. A csónakfedélzeten tartózkodtak az első osztály legbefolyásosabb utasai: az Astor, a Wildener, a Carter, a Thayer és a Ryeson család tagjai és társaságuk. Miután meghallották a tervben bekövetkezett változást, csapatostul levonultak. Hugh Wolner ott maradt, hogy figyelmeztesse Smith kapitányt arra, hogy a sétafedélzet ablakai zárva vannak. Smith nyilván összetévesztette hajóját az Olympickal, amelynek nyitott sétafedélzete volt. Rögtön utasítást adott, hogy menjenek vissza a csónakfedélzetre. Mire az utasok újból felmentek, addigra az eredeti parancsnak megfelelően a csónakot már leeresztették a sétafedélzetre. Lightoller ekkor úgy döntött, sokkal egyszerűbb a sétafedélzet ablakait kinyitni, mint újból visszaemelni a mentőcsónakokat a csónakfedélzetre. Így hát az utasokat visszaküldték. A hideg éjszakai levegő miatt szőrmebundákba burkolózott asszonyok ezt a nagyfokú hozzá nem értést érdekes módon elfogadták, csak néhányan mérgelődtek.

Körülbelül éjfél után 45 perccel Boxhall fellőtte az első jelzőrakétát, majd ötpercenként megismételte. A 7. és az 5-ös számú csónakok vízre helyezése után J. Bruce Ismay elhatározta, hogy a segítőkészség látszatát keltve közbeavatkozik és az utasokat a csónakokba taszigálta, majd tettétől eltelve utasította Harold Lowe ötödik tisztet, hogy engedje le a csónakot. Lowe egyáltalán nem vette jó néven ezt a beavatkozást, és határozottan felszólította cége főnökét, hogy álljon félre az útból. A leteremtett Ismay szó nélkül odébbállt.

Mrs. Brown (az ,,Elsüllyeszthetetlen Molly Brown”) feladatának tekintette, hogy az embereket bátorítsa és a csónakokba segítse őket, majd később maga is levette mentőmellényét és evezőt ragadott.

 

Folytatása következik…

 

Forrás:

Geoff Tibbals: A Titanic

 

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.