Főoldal » A Titanic építése

A Titanic építése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

1909. március 22-én a hajógerinc lefektetésével megkezdődött a Titanic építése. A következő huszonhat hónapon át a Harland és Wolff hajógyári munkásai napi kilenc órát, heti hat napot dolgoztak a hajótest építésén. Testvérhajóját, az Olympicot három hónappal korábban kezdték el.

A hajók szerkezete két függőleges vázból állt, amelyek álltak a hajóorrtól a hajótatig, átfúrva a keresztrúddal, mestergerendával és az oszlopokkal. Mind a két hajó duplafenekű volt, a nagyobb biztonság érdekében. A külsőt egyinches ( 2,54  cm) acéllemezből készült burok borította, mely védte a belső, valamivel vékonyabb falat. Erre azért volt szükség, mert ha valamilyen oknál fogva a külső fal megsérülne, a belső fal felfogja a víz további beáramlását. A dupla fenékrész olyan magas volt, hogy egy ember át tudott benne menni.

270 tonnányi vasszegecset alkalmaztak a Titanic dupla fenékrészéhez, amit hidraulikusan illesztettek. Több, mint hárommillió szegecs rögzítette a hajó testét alkotó kétezer lemezt.

Nem sajnálták a pénzt a szegecsekre. A dupla fenékrész összeillesztéséhez például duplaszegecseket használtak a gyártók, és a külső falat hármas és négyes szegecsekkel látták el. A fenékrész legvastagabb részét ezenkívül többszörös burkolat és négyes szegecsek védték.

Hogy a tenger hullámzását lecsökkentsék, 25 tőkesúlyt helyeztek el a hajó két végében, 300 láb hosszúságban pedig a hajó közepén (1 láb= 0,3048 m). Különleges acél készült a hajófar megerősítésére, hogy elbírja a három propellert és az acélból készült kormánylapátot.

A hat kormánylapát összesen 101 tonnát nyomott. A hidak keresztrúdjait, a menedékhelyet, a szalont és a felső fedélzetet a hajó közepén négy hosszanti mestergerenda fogta össze, melyeket egymástól 9 lábnyira elhelyezetett oszlopok tartottak. A két fedélzetet, amelyek a hajó felépítményét alkották és az irányítóhidat úgy építették, hogy a lehető legerősebbek legyenek. Az oldalakat beépített vázak támasztották; ezek összefutottak a törzsvázakkal, amelyek szélesebben helyezkedtek el. A fedélzeti kabinokat különleges vízelfolyató acélszerkezettel látták el. Néhány helyen, főként ott ahol az utaskabinok voltak, erős állványokon álltak, hogy esős időben se ázzanak be.

Mindent egybevetve a Titanic vízálló építmény volt. A duplafenék mellett 16 vízzáró rekesz volt, amelyet a törzsön átfutó 15 fal választott el. Mindegyik választófalnak egy automata vízzáró ajtója volt. Ezek nyitva álltak, és baj esetén egy erős mágnes segítségével a kapitány azonnal le tudta zárni őket. Veszély esetén pedig egy elektromos kapcsolóval lezárhatta az összes ajtót, így a hajó teljes mértékben vízállóvá válhatott.

További elővigyázatosságként úszógömbök voltak minden egyes emeleten, hogy felemelkedve az esetlegesen beáramló víztől, bezárják az ajtókat, ha a kapitány nem intézkedett volna.

A Titanicot a bulvársajtóban a “gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen” jelzővel látták el. Ez időtájt a művelt emberek egyike sem hitte volna, hogy a Titanic valóban elsüllyeszthetetlen, de nehéz volt olyan komoly balesetet elképzelni, amely a tengerfenékre küldi a hajót.

Tehát a Titanic teste 1911 kora tavaszára már majdnem készen állt. A vízrebocsátás napja 1911. május 31-ére esett. A Harland és Wolff részéről Lord Pirrie, a White Star Line részéről J. Bruce Ismay még utoljára megvizsgálta a hidraulikus vízrebocsátó szerkezet nyomásmérőjét. Aztán- a rakéták robajlása és a több mint százezer néző örömkiáltásai közepette- a Titanic üres törzse huszonkét tonnányi faggyún, gépolajon és szappanon lecsúszva kecsesen belecsobbant a Lagan folyóba. 

Nagyon sok munka volt még hátra, de abban az időkben a hajókat általában üres hajótestként bocsátották a vízre, hogy a vízrebocsátási súlyt a minimumon tarthassák. 1911 júniusától 1912 márciusának végéig több, mint háromezer ács, mérnök, villanyszerelő, vízvezetékszerelő, festő, főgépész, belsőépítész- mindenféle szakma mesteremberi- dolgozott azon, hogy a Titanicot felszerelje a legmodernebb hajózási eszközökkel és a legelegánsabb kellékekkel és bútorokkal.

Így aztán közel egy évbe tellett, hogy beszereljék a hajómotorokat, kazánokat, a kialakítsák a belső tereket, a hajókonyhát és felszereljék a navigációs eszközöket. A Titanicot 1912. április 10-én szállították le a White Star Line-nak, a Titanic elhagyta az angliai Southamptont, és elindult az első útjára, New Yorkba…

 

Képek a hajó építéséről 1909-1911

a_titanic_epitese_470..jpg

469px-view_of_the_stern_and_rudder_of_the_titanic_in_drydock.png

epul_a_hajo2.jpg

epites_522.jpg

bow_of_titanic-enhanced.jpg

belfast_1911._majus_31-en.jpg

Belfast, 1911. május 31-én

epul_a_hajo6.jpg

epul_a_hajo5.jpg

a_titanic_alulrol.jpg

titanic_egyik_kemenye_meg_felszerelese_elott.jpg

Az egyik kémény beépítése

kemeny_meg_beepitese_elott_1911_581-.jpg

kemeny.jpg

epul_a_hajo3.jpg

t101.jpg

epul.jpg

keszulnek_a_titanic_mentocsonakjai_1911.jpg

készülnek a Titanic mentőcsónakjai…

 

Források:

-Geoff Tibbals: A Titanic

-Judith B. Geller: Titanic, a kiállítás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.