Főoldal » A Titanic katasztrófájának következményei, utóhatásai

A Titanic katasztrófájának következményei, utóhatásai

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A katasztrófa után új tengerhajózási biztonsági szabályokat hoztak: a hajók mentőcsónakjaiban valamennyi utas számára elegendő helynek kell lennie, valamint rendszeres mentőcsónak-gyakorlatokra kötelezték a hajókat.

Hivatalos vizsgálatok a katasztrófát követően: az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa teljes körű nyomozást rendelt el, a michigani republikánus szenátor, William Alden Smith elnökletével. Smith 1912. ápr. 19-én, tehát négy nappal a Titanic elsüllyedése után el is kezdte a vizsgálatokat egy bizottság élén. A meghallgatások 17 napon át folytak. A szemtanúktól származó eskü alatt tett vallomások 1145 oldalt töltöttek meg. Az első tanú J. Bruce Ismay volt, akit már jó előre sokan bűnbaknak tartottak. A White Star elnökének ugyanis másokat nem kímélve sikerült bemenekülnie egy mentőcsónakba. A tárgyaláson Ismay gondterhelt volt, mégis hangoztatta, hogy neki ,,nincs semmi rejtegetnivalója”, emellett próbálta eloszlatni a pletykákat, miszerint a Titanic rekordidő alatt próbált átkelni az óceánon. Mikor megkérdezték tőle, hogyan sikerült helyet találnia egy mentőcsónakban, mikor a hajótársaságának megannyi ügyfele- köztük nők és gyerekek- képtelenek voltak erre, így válaszolt: ,,A csónak egyszerűen ott volt. Néhány férfi már helyet foglalt benne, amikor a hajóstiszt hangosan megkérdezte, hogy várakoznak-e még hölgyek a beszállásra, de senki nem volt a fedélzeten. A csónakot kezdték leengedni, hát beszálltam én is.”

Összesen 82 szemtanút hallgattak meg, köztük volt Lightoller másodtiszt, Boxhall negyedik tiszt, az őrszem: Frederick Fleet, Guglielmo Marconi és Stanley Lord, a Californian kapitánya. 

Smith szenátor bírálta az Angol Kereskedelmi Minisztériumot, amiért nem volt elég mentőcsónak a Titanicon, másrészt Smith kapitányt. Névrokonáról ugyan mélységes tisztelettel beszélt, elismerve 40 éves pályafutását, azonban bírálta, mert ,,közömbös volt a veszéllyel szemben”, kifogásolta túlzott önbizalmát és hanyagságát, hogy nem vette figyelembe a gyakran megismételt figyelmeztetéseket. A Californian kapitányát, Stanley Lordot vádolta a legszélsőségesebben, cselekvésre való képtelensége miatt. A bizottság egyértelmű következtetéseket vont le arról, hogy a Californian hajó volt a legközelebb a Titanichoz. A legénység és a hajóstisztek látták a Titanic vészjelző rakétáit, mégsem válaszoltak rá. Ez volt az összes mulasztás közül a ,,leginkább elítélendő”- áll a jelentésben. ,,A Californian elérhette volna a Titanicot az első vészjelzés észlelése után. De ezt meg sem kísérelte.”

Rostron, a Carpathia kapitánya javasolta, hogy növeljék meg a jövőben a mentőcsónakok számát, hogy az összes utasnak legyen helye, valamint a rádióberendezések napi 24 órás felügyeletét javasolta. Mind a Titanic, mind a Californian legénysége elmondta saját változatát az eseményekkel kapcsolatban. Marconit kihallgatták és a  rádiótelegráf- rendszer tengeri hajózásban betöltött szerepéről faggatták. Ismay az újabb kihallgatásakor megint hangsúlyozta, hogy nem az ő hatáskörébe tartozott a Titanic sebességének kérdése. Amikor arról a jégjelentésről kérdezték, amit a Titanicon a zsebébe gyömöszölt, Ismay mentegetni próbálta magát a vád alól, arra törekedvén, hogy Smith kapitányt tegyék felelőssé, amiért nem csökkentette a sebességet. Ismay nehéz helyzetbe hozta magát, verzióját mégis elfogadták, arra való hivatkozással, hogy nem volt tengerész. A szakértők döntése szerint a Titanic elvesztését ,,egy jégheggyel történő ütközés okozta, melyet tovább súlyosbított a hajó nagy sebessége.” Végül az elhunyt Smith kapitányt is felmentették a gondatlanság vádja alól, mivel döntésük szerint csak a bevett szokásokat követte.

A katasztrófa hatására előírták, hogy minden fedélzeten tartózkodó számára legyen elég hely a mentőcsónakokban, a mentőcsónak- kiképzést javítani kell és kötelezővé tenni. A rádió mellett 24 órás szolgálatnak kell lennie. A hajóépítés egyik fő irányvonalát a vízzáró fedélzet, a hosszú rekeszfal és a magas duplafenék építése kell, hogy adja. Az őrszemeknek rendszeresen szemvizsgálatokon kell részt venniük. A sebességet kötelező csökkenteni a jeges területeken. A kapitányokat emlékeztetni kell arra, hogy törvénybe ütközik a segítségnyújtás elmulasztása a bajba jutott hajó esetében. Előírták továbbá, hogy nyílt vízfelületen nem szabad tűzijátékot fellőni, hajóról (csak partközelben), a jelzőrakétákkal való összetéveszthetőség miatt. Az S.O.S. jelzést nem sokkal korábban határozták meg egy hírközlési konferencián, mint a könnyen azonosítható egyszerű segélykérő morze-jel sorozatot. 1914-ben nemzetközi jégfigyelő szolgálatot létesítettek az Észak- Atlanti óceán térségében.

 

 

Forrás:

Geoff Tibbals: A Titanic

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.