Főoldal » A Titanic műszaki jellemzői

A Titanic műszaki jellemzői

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Titanicnak négy hatalmas kéménye, hármas hajtócsavarú propellere volt, és két négydugattyús motor szolgáltatta az áramot, melyet a főmotor gőzének újrafeldolgozásából nyertek a propeller középpontjában elhelyezkedő, 420 tonnás kisnyomású turbina segítségével. A két propeller mindegyikének három szárnya volt, 15 ezer lóerőt teljesítve, amihez hozzájárult a 16 ezer lóerős motor energiája.

Ez a plusz erő tette lehetővé az akár 24-25 csomós sebességet. A gőz 29 vízforralóból (24 duplafalú, öt egyfalú) áramlott, amelyek hat helyiségben voltak elhelyezve, és mindegyikhez tartozott egy-egy szivattyú.

A hajón összesen 159 kazán működött, melyekhez 8000 tonna szén állt rendelkezésre. E fedélzet alatti területet szinte csak a gőzgépek, szénkazánok és a hajócsavarok foglalták el. A szénkamra a jobb elérhetőség érdekében a lehető legközelebb volt a vízforralókhoz. A négy hatalmas kéményből az első három a vízgőzt vezette ki, míg az utolsó a szellőzőberendezés része volt. Az összeköttetést a fedélzetek között egy beépített távírókészülékkel valósították meg, ami kapcsolatot teremtett az irányítókabin és a különböző gépszobák között.

A Titanicnak jelentős mennyiségű áramra volt szüksége és ez 1910 körül még luxusnak számított. Hogyan is oldották ezt meg a tervezők? Négy 400 kilowattos, gőz által hajtott generátor szolgáltatta az áramot a 150 motornak (melyek közül 76 a szellőzőberendezést működtette), és több száz méter kábelt és drótot fektettek le, hogy életet adjanak az 50 belső telefonhálózatnak, 10 ezer izzólámpának, 48 órának és 1500 jelzőkészüléknek, melyekkel a személyzetet bármelyik pillanatban lehetett hívni. A fő áramszolgáltató egység teljesítménye 16 ezer amper, 100 voltnál nagyobb, mint abban az időben bármely vonatállomás teljesítménye.

Ötszázhúsz elektromos kályha volt a hajón, és az első osztályú fülkék konnektorral voltak ellátva a hordozható lámpák és legyezők működtetésére. Egy sor világító felirat jelezte az első és másodosztályon utazóknak, hogy hol találják a főbejáratokat és a társalgókat. A Marconi- féle drótnélküli készülék szintén a biztonságot szolgálta.

Az áramkimaradásra is gondoltak, három különböző energiaforrást használtak a hajón. Az első a gépszobából jött, a második pedig a gépszobán kívül, ha az előbbi víz alá kerülne, valamint a harmadik, egy nagy teljesítményű elemről működött az irányítószobából.

A hajón nyolc elektromos daru működött, hat két és fél tonna teherbírású, kettő pedig egy és fél, ezenkívül négy három tonna teherbírású elektromos csörlő és négy hajóemelő daru.

A Titanic kürtje szintén elektromos volt, és akkoriban a legnagyobb. A kapitánynak csupán egy gombot kellett megnyomnia, hogy a hajókürt megszólaljon. Egy elektromos időütemező a hajókürtöt 8 és 10 percenként automatikusan megszólaltatta a vastag ködben.

 

Forrás:

-Geoff Tibbals: A Titanic

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.