Főoldal » A Titanic roncsa

A Titanic roncsa

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A Titanic roncsa Újfundlandtól mintegy 400 tengeri mérföldre, délkeletre fekszik, 3800 méter mélyen. Amikor a hajó elsüllyedt, két nagyobb részre szakadt, a tatra és az orr-részre, valamint a kazánház alól is kiszakadt egy darab.

Az orr viszonylag épségben süllyedt a tenger fenekére, míg hatszáz méterrel odébb, a tat szétroncsolva fekszik, a fedélzet felszakítva és kilapítva. Szakértők szerint az orr süllyedése közben, a benne lévő levegőt lassan kiszorította a víz, így megőrizte eredeti formáját, amikor megállapodott a fenéken. A tat zártabb tereiben viszont a szorult levegő nem talált kiutat, így minél mélyebbre került, annál nagyobb nyomás nehezedett rá. Amikor ezekben a zárt részekben már nagyobb volt a nyomás, mint a kinti tengervíz nyomása, a levegő gyakorlatilag kirobbant és hatalmas károkat okozott ezzel a hajótestben.

Egy évvel a Titanic megtalálása után, 1986. nyarán Ballard visszatért a helyszínre a hajóroncs részletesebb átvizsgálására, ezúttal még fejlettebb kameratechnológiát alkalmazva. A Titanic belsejének alapos áttanulmányozása után az expedíció az egykor pazar luxuskabinok helyén csupán hatalmas romhalmazt talált. Egészen a B fedélzeti szintig engedték le a kamerát. A fabútorzat teljes egészében eltűnt, mert az évtizedek alatt a víz alatti férgek eledelévé vált. A kupolát és a lépcsősort tartó acél tartópillérek néhány kristály és réz lámpaszerelvénnyel egyetemben sértetlenek maradtak, de az általános kép siralmas volt. Feljebb, a kormányház szintén fokozatosan elpusztult, magából a kormánykerékből a fémrészek maradtak meg.

A kutatócsoport nem akarta a hajóroncs egyetlen darabját sem elmozdítani eredeti helyéről. Ballard szerint: ,,Úgy gondoltuk, hogy a leletek ott a legszebbek, ahol vannak.” A hajó farában különböző tárgyak hevertek szétszóródva: villanykályhák, konyhai edények, darabos szén ezerszámra. Ballard nagyon megkönnyebbült, hogy emberi maradványokat nem találtak, csak néhány személyes holmi hevert szanaszét: egy cipő itt, egy szobor ott, valamint egy porcelánbaba feje.

A hajófar volt Ballard és csapata számára a legmegrázóbb terület az ott elpusztult rengeteg ember miatt. Ballard így írt erről: ,,Egy gyilkos roncs, mely erőszakosnak és elnyűttnek tűnt, törmelékesnek és kuszának, akár egy patkányfészek.” Ballard szerette volna megfejteni a katasztrófa óta ismeretlen mozzanatokat, főleg a jéghegy által okozott kár alapos felmérésével. A végzetes ütközés pontos helyéhez azonban nem tudott hozzáférni, mert hatalmas törmelék vette körül. Csupán elgörbült lemezeket talált. Ballard rögtön felismerte és számára vigaszt jelentett, hogy a Titanicot, állapota miatt jóformán lehetetlenség lenne felszínre emelni.

Azon kívánsága, hogy a hajót hagyják békében pihenni, túl optimistának bizonyult. Alig tért haza az 1986-os expedíció, amikor vállalkozó kedvű személyek és a kormány által támogatott szervezetek elkezdtek terveket készíteni a roncson maradt holmik megszerzésére. A francia IFREMER Intézet összeveszett Ballarddal és összeállt az RMS Titanic Inc. of New Yorkkal, hogy újra ellátogasson a helyszínre. Mindez 1987. júliusában történt. Mintegy 1800 tárgyat hoztak fel a Titanicról, ami a későbbiekben hatalmas vitákat váltott ki és sírgyalázással vádolták őket. A Kongresszus megpróbált előterjeszteni egy törvényt, mely megtiltotta volna a Titanicon maradt tárgyak kiemelését, de a többség leszavazta a próbálkozást.

 

Forrás:

Geoff Tibbals: A Titanic

Judith B. Geller: Titanic, a kiállítás

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.