Főoldal » Az Antonov An-2 típusváltozatai

Az Antonov An-2 típusváltozatai

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Mai bejegyzésemben igyekszem az An-2-es repülőgép különböző típusait bemutatni. A gép fél évszázados gyártása során született jó néhány érdekes és különleges feladat végrehajtására típus. Ezekből szemezgetünk mai cikkemben. Több forrás miatt előfordulhat, hogy egy repülőgéptípust több néven is említenek (gyártó országtól függően vagy akár forrástól függően is), de az is lehet, hogy nem is arról a típusról van szó. A típusok rendezése inkább név szerinti, mint kronológiai, mert sok típushoz nem találtam évszámot és egy részben több ország gépeiről írtam.

Szovjetunióban, Oroszországban és Lengyelországban gyártott változatok:

·         Izdeliye1 F: A gyári megnevezése az An-2NAK kutató repülőlépnek melyből tovább fejlesztették az An-2K és/vagy az An-2F típusokat.

·         Izdeliye K: Egy időjárás felderítő / kutató változatú prototípus megfigyelő állással a közvetlenül a vezérsík előtt a törzs hátsó része felett. Az első felszállására 1948. március 21-én került sor. A gép motorját végül gyengének találták és képtelen volt végrehajtani a feladatokat nagy magasságban, a gép végül az enyészeté lett miután leszállás közben balesetet szenvedett 1948 októberében. A koncepciót 1954-ben vették elő újra, ebből születtek az An-2ZA / An-6 Meteo típusváltozatok.

·         Izdeliye T: Az első elnevezése az Ancsáknak melyet az OKB-1532 (Később nevezték el a tervezőirodát Antonovról) tervezett Novosibirskben.

·         Izdeliye Sh: Házon belüli megnevezése Izdeliye T (feltehetően a kémek és szivárogtatók összezavarása miatt) tervnek Novosibirskben.

1: Izdeliye (изделие=termék): A Szovjetunióban és lehet, hogy a mai oroszországi repülőgépgyártásban minden ott tervezett gép rendelkezik ezzel Izdeliye (szám, betű vagy a kettő kombinációjából) álló megjelöléssel.

2:OKB- szám jelöléssel pedig az országban működő tervezőirodákat látták el a szovjetunió széteséséig. Az OKB-153 az Antonovot jelöli, az OKB-39 Ilyushin irodát.

·         SKh-1: Az első eredeti típusjelölése az An-2-nek a tervezési fázis alatt, mielőtt az iroda megkapta az Antonov nevet.

·         An-2A: Ballonvadász célra fejlesztették, hogy megakadályozza az USA-ból felbocsájtott intelligens eszközök keresztülrepülését a Szovjetunión. A prototípust egy kijevi An-2-ből építették át (c/n 110347315), mely egy turbós Ash-62IR/TK motort kapta az An-6 Meteo-ból. Ezen kívül a gép farok részének tetejébe egy kombinált keresőfényes lövegtornyot szereltek, amit fel lehetett szerelni akár egy Grazev/Shipoonoy Gsh-23 23 mm-es kaliberű duplacsövű ágyúval, vagy egy Afanas’yev A-12.7 12.7 mm kaliberű nehéz géppuskával. További átalakítás után kapta az An-3 elnevezést (nem a gázturbinás változat!).

·         An-2E: (Ekranoplán – párnahatás jelenségét kihasználó repülőgépek csoportja, amely eszköz kis magasságban a felszín felett (föld, vagy víz) nagy nyomású gázt (égéstermék, vagy levegő) juttatva (szorítva) szárnya és a felszín közé, képes aerodinamikai felhajtóerőt létrehozva a levegőben maradni, kizárólag előrehaladás közben). Ebből két prototípus is épült az elsőt az 1970-es években a TaLST (Tsentrahl'naya Laboratoriya Spasahtel'noy Techniki- mentőfelszerelések fejlesztésével foglalkozó laboratórium) fejlesztette, az első kísérleti példánynál megmaradt az eredeti felépítése a gépnek csak az alsó szárnyhoz hozzáépítettek egy kiegészítő szárnyat mely elősegítette párnahatás kihasználását. A második prototípus már alsószárnyas kialakítású. A szárny egy trapéz alakú, kb.:45°-ban hátranyilazott szerkezet mely az alsó szárnybekötéshez csatlakozik, és egészen a farok rész végéig ér. A gépet egy An-2P-ből (RA-84692)alakították át. A tervekben úszórepülőként említették, de az első megjelenésekor az eredeti An-2-es futók voltak rajta. A fejlesztéseket közösen végezte Moszkvai Repüléstudományi Intézet Moscow Aviation Institute, MARZ (Moskovskiy Aviaremontnyy Zavod – Moscow Aircraft Overhaul Plant) és a TSZP-Saturn kutató intézet. Az An-2E-t úgy is ismerhetjük, hogy EA-00078. A repülőgépet az eredeti ASh-62IR csillagmotorral látták el, de a sorozatgyártást egy autóból származó 580 LE dízel erőforrással képzelték el. Valószínűleg a földközeli üzemeltetés miatt.(1973)

·         An-2F: Ezt a típust az An-2 prototípussával egyidejűleg fejlesztettél. Az Izdeliye F egy kísérleti tüzérségi megfigyelő repülőgép volt, dupla függőleges vezérsík kialakítással, a gép hátsó részében üvegezett megfigyelő állással és a farok rész felső részén pedig egy védő gépfegyverrel. Az első típusjelzése An-2NAK volt majd egyszer próbarepülés után módosításokat végeztek a gépen és át is nevezték. Kettő kísérleti példány készült a gépből. Az első repülő 1948 nyarán már készen volt, de csak 1949 áprilisában szállhatott fel, mert az eredeti An-2-es berepülése során végrehajtott módosításokat ezen a típuson is végre kellett hajtani. A berepülés során az An-2F minden előírásnak, elvárásnak megfelelt. Azonban a helikopterek bizonyították, hogy végre tudják hajtani a tüzérségi korrekciókat, állandó felszállópályával rendelkező légibázis nélkül is. Így az An-2F típus fejlesztését leállították, de a két prototípust megtartotta az iroda, és mint repülő szélcsatorna szolgált tovább. Ennek segítségével vizsgálták az ejtőernyős árukidobás  hatásait az An-8-as két hajtóműves szállítógépnél.

Az An-2F megnevezést összesen három típusnál használták. A második VTOL projectben (Vertical Take-Off and Landing rövidítése, ami magyarul függőleges le-, és felszállást jelent.) ahol a függőleges toló erőt egy Mikulin AM-9 sugárhajtómű adta a hátsó törzsben.

A harmadik használata az elnevezésnek egy foto-térképészeti repülőgép tervből került elő a 1990-es évek elején. Ez a gép megegyezett felszerelésében az An-2PF –fel, ami 5 különböző kamerából áll. A teljes irányítást egy IBM 286-os számítógép végezte. A kamera kiegészíthető, vagy lecserélhető termikus képalkotó rendszerrel, infravörös képalkotóval, AP-6E autópilótával, LDI-3 típusú lézeres távolságmérővel és/vagy GPS helymeghatározó rendszerrel.

·         An-2G (An-2Geo): 1974-ben a WSK- Mielec fejlesztette ezt a geofizikai kutató repülőgépet a Lengyel Állami Geofizikai Kutató Intézet számára, melynek felszerelései között megtalálható volt mágneses terek, sugárzások mérésére alkalmas műszer és még sok más mérő műszer. A repülőgép alkalmas volt trópusi körülmények között, alacsonyan 6 órán keresztül repülni. Két gép Nigériában szolgált 1974-ben.

·         An-2L(Lesozashchita – ЛесоЗащита – erdővédelmi): Tűzoltó repülőgépnek szánták, 3 kazettával melyekben egyenként 120 db ampulla található benne 1-1 liter tűzgátló anyaggal, melyet a megfelelő helyre juttathattak. A próbák során kiderült, hogy a rendszer nem elég hatékony ezért a további munkát befejezték.

·         An-2LL (Letayuschaya Laboratoriya – Летающая Лаборатория – repülő laboratórium): Nagyon sok gépet alakítottak át repülő tesztpadokká különböző felszerelések számára. Az egyik An-2Skh-t (RA-70547) a Repülőgép Rendszerek Állami Kutató intézete alakítatta át környezeti kutatásokra. A repülőgépen volt egy buborék megfigyelő állás, mely miatt sokan összekeverték a típust az An-2PF-el.

·         An-2LP (Lesopozharnyy – Лесопожарный –tűzoltó): Az egyetlen prototípust egy An-2V úszótalpas gépből alakították át, úgy hogy az úszótalpak szolgáltak tartályként, amivel így 630 liter vizet tudott szállítani és ledobni. A víztartályokat újra tudta tölteni repülés közben úgy, hogy a csak a megfelelő része érintkezi a víz felszínével Tíz darab épült ebből a típusból melyek Szibériában és a Szovjetunió keleti részében szolgáltak.

·         An-2LV (Lesnoj Vodnyj – Лесной Водный – erdészeti hidroplán): Erdőtüzek oltására alkalmas gép volt. Ennél a változatnál nem az úszótalpakat, hanem a törzsben található tartályokat töltötték fel vízzel. A típus alkalmas volt külső, a szárnyak és a törzs alá függesztett vegyszertartályok hordozására is.(1969)

·         An-2M (lengyel gyártásban:Morski vagyis hidroplán): A lengyeleknél gyártott An-2V típust ők így nevezték, de megtalálható még An-2W-ként is. Az alapja az An-2T dupla úszótesttel ellátva.

·         An-2M (Modifityseerovannyy – модернизированный – módosított): Az An-2T korszerűsített változata (kb.: 290 műszaki módosítás) mezőgazdasági célokra. A törzs teljes alumínium borítása hegesztett és ragasztott, a farokfutó rögzíthető. A törzs alakját szögletesre formálták, hogy ezzel növeljék meg a belső teret és ennek köszönhetően nagyobb üvegszálas vegyszertartállyal látták el. A kapacitása 42%-al 2000 literre nőtt. Természetesen a pilótafülke hermetikusan zárható volt, hogy a pilóta ne érintkezhessen vegyszerrel. Az erőforrás a megszokott Shvetsov ASh-62 csillagmotor. A szóróberendezést egy szélkerék által hajtott centrifugálszivattyú működteti, amelynek túlpörgését pneumatikus munkahengerrel mozgatott, fékdobra feszülő fékszalag akadályozza meg. A porlasztás további szélkerekek végzik. Vezérlés pneumatikus hengerek segítségével történik. A folyékony és szilárd halmazállapotú szerek feltöltésére a vegyszertartály felső részén két töltőnyílást alakítottak ki. A folyékony vegyszer a repülőgép bal oldalán lévő külső speciális csőcsonkról is feltölthető. A vegyszertartály alján elhelyezett kivezetőcsonkra szerelhető a permetező-, és szóróberendezés. A kapacitás hiány miatt az An-2M típust DMZ N0.464 (Dolgoproodnyy Machinery Factory No.464) észak moszkvai repülőgépgyárban készítették.

Kikapcsolódás képpen egy magyar lajstromú francia tulajdonban levő gép videója.

·         An-2P (lengyelül: pasażerski – oroszul: пассажирmindkettő utast jelent): Az oroszok és lengyelek is gyártották ezt az utasszállító típust kisebb különbséggel. Itt ellentmondásba ütköztem ki melyiket gyártotta ezért annyit tudok biztosan, hogy volt 10 fősre és 12-14 fősre kialakított hang- és hőszigetelt kárpitozott kabinnal, nagyméretű szögletes ablakokkal. Utóbbiban helyet kapott két lehajtható ülés is a gyerekek részére. Összesen 837 példány készült.

 

·         An-2P Protivopozharnij – Противопожарный –tűzoltó repülőgép melyet vízzel vagy/és tűzgátló anyaggal lehet feltölteni.

·         An-2PD-5 (lengyel: Pasażerski Dyspozycyjny – üzleti gép: Az An-2PD-6 sorozatgyártott verziója, nagyon hasonló belső kialakítással. A különbség csupán annyi, hogy tettek a gépbe egy dolgozóasztalt és egy olvasólámpát az egyik szék helyére.

·         An-2PD-6 lengyel: Pasażerski Dyspozycyjny – üzleti gép) 6 utas befogadására alkalmas VIP gép volt, amelyet a WSK-Mielec gyártott 1970-es években. A belső kialakítás nagyon maga színvonalú volt, felhajtható asztallal mini-bárral, konyhával és mellékhelységgel.

·         An-2PF: Orosz gyártású térképészeti fotós felszereléssel, kameráknak elhúzható nyílással a gép padlólemezében. A lengyelek is gyártottak 8 darabot a típusból melyek közül 5 Magyarországra került és néhány még ma is repül.

·         An-2PK: Sarki kutató változat, fűthető sítalpakkal, szigetelt kabinnal és pluszfűtéssel. A típust Lengyelországban a WSK-Mielec gyártotta. Más forrás csak annyi említést tesz erről, hogy egy 5 üléses repülőgép volt.

·         An-2PRTV: Egy sima lengyel változatú An-2, (SP-TVN, c/n1G 15944), átalakítva televíziós adás sugárzására a Lengyel Rádió és Televízió számára.

·         An-2R: Az An-2SKh mezőgazdasági típusának variánsa tartályokkal felszerelve, ami 1300 kg folyékony vagy por vegyszer szállítására képes.

·         An-2RA: Az R-változat egy tovább fejlesztett típusa.(WSK-Mielec)

·         An-2RT (ReTranslyator – ретранслятор – átjátszó állomás): Rakétafejlesztések méréseinek segítségéhez alakították át egy sima An-2-ből. A teszt rakéták telemetria adatait közvetítette a földi állomásnak.

·         An2TP (Trahnsportno-Passazheerskiy – Транспортно Пассажирский – utas): A Lengyelországban gyártott An-2TD-re épülő utas/ teher változat.

·         An2S (SanitarnyyСанитарный – mentő): Az An-2T teher változatból építették át betegszállító és mentőcélokra. 6 db hordágy vagy 3 hordágy és 6 járóbeteg, plusz 2 fős egészségügyi személyzet és felszerelés befogadására alkalmas

·         An-2SKh (Sel'skoKhozyalstvennyy – Сельскохозяйственных – mezőgazdasági): Kifejezetten vegyszerezésre optimalizált típus. A fémépítésű tartályt a kabinban helyezték el közel a gép súlypontjához, a szóró anyagellátását egy 300mm átmérő nyíláson át biztosítják. A hagyományos (un. venturi-csöves kialakítás) szórószerkezetek 1975-től lecserélték az RTSh-1 típusú háromcsatornás beömlőnyílású berendezésre, amely az addigi 18-22 m szélességű munkaterületet 34-36 m-re növelte. A folyékony vegyszer továbbítását szabályozható porlasztókra egy szélkerék által hajtott centrifugálszivattyú biztosítja, mellyel 30 m széles terület fedhető le. A folyékony és szilárd halmazállapotú szerek feltöltésére a vegyszertartály felső részén két töltőnyílást alakítottak ki. A folyékony vegyszer a repülőgép bal oldalán lévő külső speciális csőcsonkról is feltölthető. Ennek a típusnak az üzemidejét 6000 repült órában korlátozták (a megszokott 12000 helyett), kemikáliák korrozív hatásai miatt. Az epoxi alapú korrózió védelem enyhített a helyzeten és lehetővé tette, hogy a gépek sokkal hosszabb ideig üzemelhessenek. 5 darabot átalakítottak tűzoltó repülőgéppé 1954-től. A tartályt vízzel vagy égés gátlóval töltötték fel majd a hagyományos szóróberendezésen át engedték ki, de ez elég hatástalan volt.

·         An-2T (Trahnsportno – Транспортно-cargo – teherszállító):Az első sorozatgyártott, teherszállító változat. Feladata elsősorban posta- és csomagszállítás volt, utasokat nem szállított. Az Aeroflot és a hadsereg egyaránt használta.(1948)

·         An-2TP (Trahnsportno-Passazheerskiy – Транспортно-Пассажирский – teher/utas):Utas/teherszállító kialakítású repülőgép 10 db felhajtható üléssel.(1949)

·         An-2TD(Trahnsportno-Desahntnyy – Транспортно-Десантный – deszant): 12 személyes desszantszállító változat, ejtőernyős ugratáshoz kialakítva. (1950-es évek eleje)

·         An-2V (Vodnyy – Водный – vízi): Két hatalmas úszótesttel látták el a vízről való üzemeltetéshez. Az úszótesteket a futószárakhoz és törzs hátsó részéhez rögzítették. Az vízi típust Kijevben gyártották, bár eredetileg az An-4 jelöléssel látták el, de ez nem terjedt el széles körben. A lengyeleknél An-2W (Wodnosamolot) típusjellel gyártották (1951).

Ugyanezzel a típusjelöléssel (Vysotnyy – Высотный – nagy magasság) Hat gépet alakítottak Kijevben időjárási megfigyelések/mérések céljából nagy magasságú munkavégzésre. Az An-6 Meteotól annyiban különbözik, hogy nem rendelkezett megfigyelőállással a gép farok részében.

·         An-2ZA (Zondirovanie Atmosfery-Зондирование Атмосферы – légköri kutató) Nagy magasságban repülő, meteorológiai megfigyelő változat volt. A megfigyelőkabint a függőleges vezérsík előtt, a törzs megmagasított részében helyezték el. 1956-58 között különböző célú kialakításokkal (pl. atmoszféra felderítő, geofizikai mérő és kutató) kisebb szériákban is gyártották. A gyártás korai szakaszában nevezték át An-6 Meteo-ra. Az Izdeliye K bukása után kezdődött a fejlesztése. Shvetsov Ash-62IR/TK motort kapta, és azt a megfigyelő állást ami a K-ban volt.1954 június 9-én a tesztpilótával V.A. Kalinin és a repülőmérnökkel V.I. Baklaykin magassági világrekordot állított fel C-1e kategóriában (3,000-6,000 kg közötti felszálló tömegű) 11,248 méterrel (36,902 ft) amit a 2011-ig még mindig nem döntötték meg. 1958-ban felszállás közben balesetet szenvedett.

·         An-3 (első használata a névnek): Radikálisan áttervezett An-2A. Ballon elfogó változat az amerikai hírszerzés által küldött léggömbök átrepülését volt hivatott megakadályozni az Szovjetunió felett. A különlegessége hogy felsőszárnyas monoplánná volt alakítva, a farok részbe keresőfénnyel kombinált gépágyút szereltek. A motor a megszokott Ash-62IR/TK típus.

·         An-3 (Második névhasználat): Az An-2Skh felváltására szánták az M-15 Belphegort, de annak rossz teljesítménye miatt megszűntették a gyártását Mielecben. A következó tervezet szerint már légcsavaros gázturbinás hajtóművel kellett szerelni az új törzseket melyen a pilótafülke helye egy úgynevezett púpra került, a Farok részt pedig az An-2M-ről vették át. Ez a kialakítás csak terv maradt, és egy kevésbé ambiciózus megoldás kapta az An-3 típusjelölést.(1979)

·         An-3 (A végső kialakítás): A prototípus Glushenkov TVD-20 (1054 kW/1432 LE) gázturbinával szerelték, zárt pilótafülkével, aminek külön bejárata van az alsó szárny felett, melynek komfort érzetét légkondicionáló is segíti. Kettő prototípus épült (CCCP-06131 és CCCP37901) egy harmadik regisztrációval mely valószínűleg az előző kettő újra regisztrálása volt. A berepülés és a próbák jól sikerültek olyannyira, hogy nem kevesebb, mint hat világrekordot állított be hasznos tehertől a magasságiig a kategóriájában. A fejlesztés eredményként 20%-al nőtt a hasznos terhelhetőség, 30%-al a sebesség, és 85%-al az emelkedési képesség. Az üzemanyag fogyasztás 2-3-szor az olaj pedig 25!-ször lett kevesebb! A Szovjetunió összeomlása miatt egy időre polcra kerültek a tervek, de 1993-ban újra indult az An-3T gyártása Omskban a Polyot gyárban. Ennek a típusnak is létezik néhány változata ezekről csak röviden.

o   An-3T: Nagy számú An-2-es többlet állt rendelkezésre ezért nem a legelejétől kezdték a gyártást, hanem amelyik repülőgépek nem érték el az üzemidejük felét azokat alakították át. Ezek a repülőgépek mind új gyári számot kaptak.

o   An-3TK: Átalakítható utas/teher változat 6 db összecsukható dupla üléssel.

o   An-3SKh: Mezőgazdasági változat, de nem tudjuk, hogy a prototípuson kívül épült-e még másik gép.

o   An-3P: Erdővédelmi tűzoltó változat melynek törzsébe tartályokat tettek.

o   An-3S: Mentő változat 6 db hordággyal és kétfős személyzettel.

o   An-3D: Katonai változat ejtőernyősök részére felhajtható ülésekkel.

·         Grach 2 és 3: Diákok a Moszkvai Repüléstudományi intézetből An-2 mezőgazdasági változatából terveztek egy párnahatást kihasználó szárnyakkal ellátott típust. A 2-es változat még az eredeti törzzsel rendelkezett alacsonyabbra állítva. Monoplán fordított delta szárnykialakítással, t- függőleges vezérsíkkal. A 3-as változat szinte egyezik az előzővel, de kihasználja a közel állandó élét a szárnyak, ami lehetővé teszi a farokfelület elhagyását, és a bólintás vezérlést a magassági kormányokkal végzi a középső szárnyrész hátsó felében.

·         Lala-1: Egy kutatási prototípus nyitott hátsó törzsrésszel kettős függőleges vezérsíkkal és dupla farok kerekekkel a törzs végében. A gép különleges kialakítása a Ivchenko AI-25 sugárhajtómű miatt kellett melyet a törzs hátsó végében helyeztek el. Fejlesztési modellként használta WSK-Mielec gyáregység az M-15 Belphegor mezőgazdasági repülőgép tervezéséhez. (1972)

Kínai változatok:

·         Y-5 Fong Shou : Kínai licenceváltozata az An-2-nek eredeti szovjet tervekből és szakemberek segítségével.728 db épült belőle összesen a Nanchang Repülőgépgyárban(1957-tő), majd a gyártás Harbinba települt 1968-ban.

·         Y-5II (B): Az Y-5 mezőgazdasági változata. A pilótafülke hűtése növelte a komfortérzetet trópusi körülmények között.229 db épült belőle. A B változat az An-2SKh-val egyezett meg.(1958)

·         Y-5B-100 (Beijing-5): A B változat felső szárnyvégeire 3-as terelőelemet tettek melynek hatására 20% javult az emelkedő képesség és 15% javult az L/D (lift and drag) arány.(1987)

·         Y-5B (T)(Para): Ejtőernyős változat, felfrissített műszerekkel és GPS-szel a légierő számára.(1995)

·         Y-5B (K)(D): Különböző információk vannak erről, vagy turista, vagy pedig mezőgazdasági változat. Mindkettőről ezt írják.

·         Y-5A: Az első sorozatgyártott 11 fős utasszállító, ami tulajdonképpen az An-2T-vel egyezett meg. Shijiazhaungban 114 db készült.(1959)

·         Y-5C (Quing-5): A Haditengerészet számára kialakított kétéltű modifikáció, melynek úszótalpait a Szovjetunióban készült tervek alapján alakították ki. Egy példányt építettek így, majd 1965-ben a Nanchang Repülőgépgyár saját tervei alapján készült úszótalpakkal még további 6 hidroplán épült. (1964)

·         Y-5D: Bombázó pilóta és navigátor kiképző változat. 1962-től kezdték el leszállítani a 116 darab gépet.(1958)

·         Y-5K (Aerobus): Ötüléses VIP változat. A Légierőnek 11 darabot gyártottak 1958-tól. Hétüléses változatból Észak-Vietnám Ho Chi Min rendelt és kettőt ajándékba kapott a Nepáli Királyi Légierő.(1958)

Köszönöm eddigi megtisztelő figyelmüket!

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/An%E2%80%932
http://en.wikipedia.org/wiki/Antonov_An-2
http://www.jetfly.hu/rovatok/jetfly/honap/05marcius/an2tipusv/
http://www.vectorsite.net/avan2.html
http://www.agplane.nl/manuals/antonovan2/index.html
http://www.tankonyvtar.hu/mezogazdasag/mezogazdasagi-repules-3-080905-16
http://www.flickr.com/photos/rdwr/2675324528/sizes/o/in/photostream/
http://www.fire.uni-freiburg.de/emergency/avialesookhrana.htm
http://records.fai.org/general_aviation/history.asp?id1=126&id2=1&id3=1
http://flarecraft.blogspot.com/2010/03/antonov-2e.html

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.