Főoldal » Titanic- Ütközés a jégheggyel

Titanic- Ütközés a jégheggyel

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Éjjel 11 óra 40 perckor Frederick Fleet, a Titanic őrszeme háromszor megkondította a bronzharangot, majd azt kiáltotta: ,,Jéghegy, egyenesen előttünk!” A hídon Murdoch első tiszt utasította Hichens kormányost, hogy tekerje erősen balra a kormányt, a gépháznak jelezte a géptelegráffal, hogy állítsák le és kapcsolják hátramenetbe a gépeket. A hajó orra balra fordult, elkerülve a frontális ütközést a jégheggyel. A vízvonal alatt azonban bekövetkezett a katasztrófa. Egy sziklakemény kiszögellés mintegy 76 méter hosszú szakaszon felszakította a hajótestet…

A Titanicot aznap többen is figyelmeztették a jégveszélyre. Az első figyelmeztető jelzések rádión érkeztek az ütközés reggelén, 9:00 tájban a Cunard társaság Caronia névre keresztelt hajójáról. A nap folyamán további rádiós figyelmeztetések érkeztek különböző, a jégmező térségében tartózkodó hajókról. Azonban nem minden figyelmeztetés jutott el a kapitányi hídra. A délután és az este folyamán ugyanis a vendégek elárasztották a rádiótávírászt személyes üzeneteikkel. A kommunikációs dugó következtében néhány üzenet nem jutott el a hídig. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy sem telefon, sem parancsközlő rendszer nem kiépítve a rádiósok és a híd között. Ezért a távírásznak meg kellett szakítania munkáját, és személyesen kellett feljuttatnia az üzeneteket a hídon tartózkodó tiszthez. Kétségtelen, hogy a jégheggyel kapcsolatos figyelmeztetéseket félretette addig, míg a privát üzenetek mennyiségének csökkenése után lehetősége nyílt kézbesíteni őket.

A Titanicon hat figyelő őrszem volt, több mint bármely más tengerjárón. Kétórás páros szolgálatukat négyórás pihenő követte. Lee és Fleet keveset beszéltek az árbockosárban, a veszély jeleit kutatták az óceán felszínén és igyekeztek kizárni a hideg levegőt a őrhelyükből. Már csak fél óra volt hátra a szolgálatból. Teljes figyelmükre szükség volt, hogy bármilyen vészjelet észrevegyenek. Nem sokkal este 11 óra 30 perc után egy homályos ködfátyolra figyeltek fel a horizonton. Tíz perccel később, 11 óra 40 perckor Fleet még egyszer kinézett a sötétségbe, és megpillantott- akár egy rémálomban- egy fenyegető sötét árnyat. Anélkül, hogy társához egy szót is szólt volna, háromszor megrázta az árbockosár bronzharangját, és telefonált a parancsnoki hídra. James Moody hatodik tiszt válaszolt. Fleet üzenete hátborzongatóan rövid volt: ,,Jéghegy, egyenesen előttünk!”. – ,,Kösz szépen.”- válaszolta Moody. A szemtanúk a jéghegy alakját a gibraltári szirtfokhoz hasonlították. A parancsnoki hídon Murdoch parancsot adott: ,,Erősen jobbra!”. A hajókormányzási gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a hajó balra fog dőlni. Ugyanebben a pillanatban a motorházba is parancsot küldött: ,,Álljanak le! Teljes sebességgel hátra!”. Gyorsan cselekedett; megnyomta a csengő gombját, hogy azokat,akik lent vannak, figyelmeztesse. Az volt ugyanis a szándéka, hogy bezárja a hajó vízzáró ajtóit. Megnyomta hát a kapcsolót, mely automatikusan bezárta őket.

Azonban túl késő volt. A jégmezőkhöz 22 és fél csomóval közeledő hajó semmiképpen sem tudott volna megállni. Murdoch parancsai nyomán csupán a frontális ütközést tudták elkerülni. A hajó eleje kezdett elkanyarodni a jéghegytől, így lehetségesnek tűnt, hogy el lehet kerülni az ütközést. Egyedül azonban azt sikerült Murdochnak elérnie, hogy az egyenes ütközést egy érintőleges vágással küszöbölte ki, ez pedig a lehető legrosszabb helyzethez vezetett. Alig negyven másodperccel Frederick Fleet figyelmeztetése után egy baljóslatú nyikorgó hang jelezte a Titanic tragédiájának kezdetét. Hatalmas jégdarabok zuhantak az előfedélzetre, Murdoch utasítást adott a balra kormányzásra, hogy a hajó tatja szabaddá váljon. A jéghegy elhaladt a hajótat mögött, és csendesen sodródott tovább a végtelen vízen.

Milyen érzést keltett az összeütközés? A szemtanúk más-más érzésekről számoltak be attól függően, hogy hol helyezkedtek el a hajón. Akik távolabb voltak az ütközéstől, azt állították, hogy “gyenge, súrlódó morajlást” éreztek, vagy olyan zajt érzékeltek, mintha “ezer üveggolyó felett suhantunk volna át”, vagy ahhoz hasonlót éreztek, mint amikor a vonat fékez, megérkezve az állomásra. A legénység néhány tagja, aki ott volt az Olympicon, amikor az elvesztette az egyik hajócsavarlapátját, feltételezte, hogy a remegés hasonló okokból következett be – ami mellesleg azt jelentette, hogy a hajó javításra szorul. Az utasok és a legénység olyan tagjai, akik közelebb voltak az ütközéshez, jóval erőteljesebben érezték, valamint az ütközés során letört egyik jégdarab beesett egy nyitott kabinablakon.

 

Források:

-Geoff Tibbals: A Titanic

-Judith B. Geller: Titanic, a kiállítás

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.