Főoldal » 1. (“szép és nagy a te országod”)

1. (“szép és nagy a te országod”)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A reggel még odakint toporog, csillagos ég alatt szalad a hír: a nemzetőrök megszállták Fodor Zsuzskáék udvarát. Mozgásba lendül Csír apraja-nagyja, hogy még időben érkezzenek, amikor a Tiszamentiek magukkal viszik Zsuzsika testét; faluszerte motorzúgás, csengőszó jelöli eltéveszthetetlenül az irányt a telepi ház felé. Elsőként a nagyok tünedeznek föl, a “prímák”: az ő órájuk ez, kétségtelen. S bár az is, hogy nem először mustrálhatnak halott boszorkányt, mégis: semmi pénzért el nem mulasztanák ezt a pillanatot- mint ahogy nem mulasztanak el soha egyetlen másikat sem. A dolgát precízen begyakoroltatott mozdulatokkal végző őrség delejező látványa, s persze maga a tudat, hogy egy újabb boszorkánnyal kevesebb a határban (“tisztul a határ“- szokta, egészen pontosan, hajtogatni mostanában mániákus gyakorisággal Majszos Bandi): ez így együtt van annyira megfizethetetlen élmény, amiért már megéri hajnali ágyukat odahagyni. A nemzetőrök valóban, meggyőzőbbek már nem is lehetnének. Előadásukban semmi sallang, a lovaglóostor ilyenkor nem suhog a kézben, inkább ütemre himbálózik mindegyik a zubbonyszíjak oldalán. Szertartásos fegyelmezettségük mindenek előtt az önként vállalt alázatról beszél: arról, hogy tisztában vannak vele, kiknek szól a játék. Persze, volt alkalmuk megtanulni: az ostor, ha öltöztet is, hatalommal még fel nem ruház.

Öt-hat Hummer, Excursion, egynéhány másik acéldzsunka eldobálva Zsuzsiék háza körül, gazdáik pedig a felelősségteljesség köntösébe burkolózva, szótlanul szemlézik a félig elhordott léckerítés résein át az udvari játékot. Nem úgy a kisebbek, akik lassan maguk is szállingózni kezdenek; hátrébb, a főutca túloldalán egy nagyobb csoportba torlódva, látszólag az éjszakai történetet veselkednek kitárgyalni, de aki ismeri ezeknek a mostanában (“az újabb időkben“) egész Csírt eluraló villám-gyűléseknek a természetrajzát, tudhatja, egészen másról van szó. A csődületek fókuszában mindig ugyanaz az ember: a bőrtáskás Kopasz Gordi áll, napon barnított brosúráival és aláírásgyűjtő-íveivel a kezében. A műsor sem nagyon változik: most is Csír Szabad Városköztársaság intézményeinek és törvényeinek a mibenlétét próbálja hallgatósága fejébe belegyömöszkölni; lehetetlenül mély, rezgő hangjára a távolabb állók is felfigyelnek. Keveslew is hátrafordul egy pillanatra, arcán elnéző mosoly suhan át. Gordon az ő szent háborodottja (“Gordon az én adótanácsadóm“- virított pólóján a múlt pénteki ügyfélnapon), mert, bár az őrült szavak összefüggésükben kétségtelenül kifejeznek bizonyos mértékű (nem kevés) veszélyt, kellő körültekintéssel szemelgetve belőlük, már biztonsággal kijelölhető helyük a vidéki emberpolitika amúgy nem túl változatos eszköztárában: így látja ő- ezt mondják róla.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.