Főoldal » A fantasy jelene és múltja

A fantasy jelene és múltja

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Martin legnagyobb erőssége, hogy meg tudja újítani és élettel tölti fel azt a műfajt, amit a számtalan populáris Tolkien- imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A tűz és jég dalának első kötete egy világteremtő fantasyeposz nagyszabású felütése.” − olvashatjuk a Trónok harca borítóján az ajánlást. Tolkien műve valóban letette a fantasy- irodalom alapkövét, és ezzel ugyan kimeríthetetlen ihletforrást hagyott hátra az e műfajban kísérletező írók számára, ugyanakkor igen magas mércét is állított eléjük. Ennek árnyékából pedig finoman szólva sem egyszerű kilépni.

 

George R. R. Martinnak azonban ez mégis sikerült. Teljesen új hangon, egyedi stílusban szól az olvasóhoz. A tűz és jég dala sorozat a lovagkorban játszódik, és bár érzékelhetőek a hiteles, középkori minták, ennek a fantáziavilágnak a kidolgozása mégsem annyira részletes és precíz, mint amilyen Tolkiené.

 

Ez azonban nem feltétlenül probléma. A Gyűrűk Ura a benne szereplő gazdag és szerteágazó történelmi vonatkozásaival, a számunkra idegen, de meseszerűen hangzó földrajzi és személynevekkel, és a tünde nyelv újonnan megalkotott, komplex rendszerével egy távoli, érinthetetlen, szakrális szépségű világba enged bepillantást. A Tűz és jég dalának első kötete, a Trónok harca ezzel szemben sokkal testközelibb, valószerűbb. Innen sem hiányoznak a történelmi visszatekintések, ám ezek nagyrészt a különböző királyi uralkodói házakra összpontosulnak, és lényegesen rövidebb időt ölelnek fel. A tulajdonnevek csengése kevésbé misztikus, inkább az angolszász mondavilágot idézik fel.

 

Van tehát ebben a világban valami, ami megnyugtatóan ismerős. Ezt a hatást csak fokozza a gyakori nézőpontváltás, amely lehetővé teszi, hogy osztozzunk több szereplő gondolataiban és érzéseiben is. Martin ezzel az eljárással rendkívül árnyaltan képes szemléltetni a jellemeket, az egyéni érdekeket, a sötét titkokat és a becsület vagy éppen a kényszer szülte szövetségeket.

 

Ezek az összefüggések A Gyűrűk Urában is észrevehetőek, ám itt az egyéni érdekeknél sokkal markánsabbak a kollektív törekvések. Emberek, tündék, törpök, mágusok, hobbitok, entek és orkok fognak össze vagy vívnak élet-halál harcot egymással. Gyengeségeiknek és árnyékaiknak, illetve az ezek ellen küzdő fényüknek dinamikáját az Egy Gyűrű hatalma világítja meg. A különböző fajok egymás mellett élése miatt Középfölde sokkal színesebbnek, zsúfoltabbnak tűnik, mint Westeros, noha mindkettő egy-egy birodalmat ölel fel.

 

Fontos különbég még a két fantasyeposz között a mágia bekapcsolódásának mikéntje. Tokiennél a varázserő a földön járó mágusok és tündék sajátja, akik − bár általa emberfeletti hatalomra tesznek szert −, mégis esendőek, sebezhetőek. A Trónok harcában lényeges az istenek szerepe − a régi hit isteneié; az erdő isteneié és az új hit Istenéé egyaránt−, és a mágikus hatalom is az ő közvetítésükön keresztül nyerhető el.

 

Említésre méltó momentum még az is, hogy A Gyűrűk Ura nyelvezete és stílusa jogosan nevezhető szépirodalminak, a Trónok harca azonban − a kortárs irodalomhoz méltóan − nem titkolja sem a szexualitás sem a profán jelenlétét a világban. Éppen olyan plasztikusan jeleníti meg a karóba húzott fejek látványát és Robert király már-már rothadó, halálos sebét, mint ahogyan a Deresben álló vár képét és a királyvári lovagi torna pompáját festi le.

 

Az egyik világ tehát szolidan gyönyörködtet és mesél, míg a másik elvarázsol és szuggesztív erejével magába szív. Mindkettő azt teszi, ami a feladata. A Gyűrűk Ura a XX. század első felében íródott, egy napjainkhoz képest nyugodtabb, kevésbé médiaközpontú világban. Talán ez az oka annak, hogy a történet egyes részei túlságosan hosszúra nyújtottnak és monotonak tűnnek napjaink olvasói számára. A Trónok harca viszont a század végén keletkezett, és már megfigyelhető rajta a virtuális közegbe kívánkozó fordulatosság és mozgalmasság. Bármennyire különbözik is azonban egymástól a két regényfolyam, A Gyűrűk Ura és a Trónok harca egyaránt nagyszabású teljesítmény, és mindkettő méltán vált népszerűvé. 

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.