Főoldal » A Magányos Lovas kritika

A Magányos Lovas kritika

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Kétségtelen, hogy a 21. század  mesék és tanmesék közvetítő pozíciójában elsősorban a filmgyárak állnak , és azon belül is a legkiemelkedőbb szerephez Disney birodalma jut. De vajon levennék-e egy olyan filmet, mint a Magányos Lovas magamnak vagy mondjuk a gyermekemnek. Mint tanmese: hááááááááát nem is tudom. Mint mese: abszolút és minden kétséget kizárólag igen!

 

Igen, lehet nem mindenki ért egyet velem, de ez a történet valahol az akciófilm és a gyermekeknek szánt, western környezetbe épített kalandfilm határán mozog (és ezt nem csak azért gondolom így, mert a eseményeket lényegében végig egy gyereknek mesélik). Na már most, mint ilyen, szerintem a kategóriájában az egyik legjobb. Korábbi kritikámban értetlenkedtem a Halálosabb Iramban széria töretlenségén (vagy inkább törhetetlenségén), viszont a Magányos Lovas-féle filmekre bármikor be tudnék ülni és úgy hiszem, ritkán okoznának csalódást.

A sztori egyszerű, de nagyszerű (némi költői túlzással). Jól összeszokott csapat ült le az íróasztal mögé, hogy összedobjanak nekünk egy nagyjából két és fél órás filmet.  Ted Elliot és Terry Rossio nevét, ha nem is jegyezték meg a nézők, bizonyára elég a munkájukat felemlegetnem, hogy kicsit öregbítsem hírnevüket.  A Karib-tenger kalózai vagy A nemzet aranya, A kincses bolygó, Shrek, Aladdin. Na, de mit műveltek itt? John Reid (Armie Hammer) szerepében adtak nekünk egy botladozó jófiút, akiből ki kell bontakoztatni az erényes lovagot, egy bolond, mégis bölcs útitársat azaz Tonto-t (Johhny Depp), a vérszomjas és szívre éhes Butch  Cavendish-t, meg  tohonya bürökratákat, katonákat, komancsokat és féllábú, mániákusan lövöldöző kurtizánt is. Szóval mindenkinek van kiért elmennie. Oké, aki féllábú kurtizánokra vágyik, az inkább kezdjen magával valamit. Ezen felül pedig a történet nem veszi elő folyton a jól bejáratott poénokat, mint valami kényszerbeteg. Hanem megújulni próbál. Én nevettem. Márpedig a Másnaposok 3-at végigaludtam, miután még a moziból elutaltam adóm 1%-át az Állatkert zsiráfjainak.  A szereplők jól reagálnak egymásra, szépen felépített az evolúciójuk és a történet is sorra adogatja a labdákat. Mégis rengeteg helyről hallom, hogy a film nem érte el a nézői várakozások mércéjét. Ez szerencsére „csak” Amerikára lesz igaz, hiszen a Magányos Lovas egy kész saga ott kint, viszont hozzánk, tudtommal nem nagyon gyűrűzött be. Ugyanakkor meg tudom érteni a külföldi piacot. Bár látszott, hogy a forgatókönyvben akartak valami másodlagos értelmezési szintet is belecsempészni, nem véletlenül kapta meg a városi John, a kitaszított indiánt,  Tonto-t társául. Ez egy szép (noha nem új) kohéziós szál: az „újvilági” férfi találkozása és spirituális világgal. A nyers erő kiegészül a bölcs tanokkal. És bár az imént elmondott potenciál benne van a filmben, és akartak is valami ilyesmit kihozni belőle, de nem túl sok jött át. Mindenesetre ez szerintem nem válik zavaró negatívummá. Engem legalábbis nem zavart. Így is tökéletesen élvezhető.

A szereplők/színészek. Igen, mindenkinek az az első kérdése, hogy vajon Johhny Depp itt is Jack Sparrow-s? Mielőtt nemes egyszerűséggel kijelenteném, hogy nem, előbb kicsit rávilágítanék arra, hogy még egy Depp kaliberű színésznek is nehéz lehet folyton különc figurákat megformálni. Szóval nem! Szerintem nem Jack-es (vagy ha mindenképpen skatulyázni kell, akkor azt mondanám, engem a Rafiki-re emlékeztet, a majomra az Oroszlánykirályból). Kicsit tanultak is a forgatókönyvírók a hibájukból és ezúttal kevesebb dimenziót adtak Tonto karakterének, mert nem akarták, hogy ugyanaz legyen, mint a Karib-tenger kalózainál, ahol Sparrow-t tették a legizgalmasabb, leghumorosabb, legeredetibb, legvagányabb hőssé, ráadásul a 3. résznél még a dráma is kezdett körülötte forogni, tehát a többieknek csak annyi szerepe maradt, mint a gályában evező raboknak a Ben Hur-ban.
Armie Hammer a magányos lovas szerepében jó, de azt nem mondanám, hogy nem tudtam volna mást a helyébe képzelni. William Fichtner-nek viszont külön örültem. Ki járt neki már egy ilyesmi szerep, mint Butch-é, még akkor is, ha antagonista és emiatt kénytelen kelletlen, de megmurdál a végén.

Összességében én ajánlom a filmet mindenkinek és minden korosztálynak. Senki sem fog mellé vele, mert mindegy mire vágysz, megkapod majd. Ráadásul én szorgalmaznám, hogy fizessünk érte a moziban, mert ezerszer inkább nézek végig ilyet, mint túlpörgetett, izzadságszagú folytatásos filmeket. Szép emléket állít a Indiana Jones féle kalandoknak, illetve itt-ott kikacsint a spagetti-western nagy klasszikusaira is. Ugyan a szakmázás nem az én műfajom, de ezúttal nem tudok elmenni amellett, milyen gyönyörű operatőri munka és vágás volt emögött a film mögött.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.