Főoldal » A művészeti és társadalmi preferenciák változása

A művészeti és társadalmi preferenciák változása

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Hermész Triszmegisztosz: Tabula Smaragdina

  1. Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
  2. Az, ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, ugyan az ami lenn van. Így érted meg az egyetlen csodát.
  3. És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból: úgy, elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.
  4. Apja a Nap, anyja a Hold: szél hordozta méhében: dajkája a föld.
  5. Ez a világ első anyagának forrása.
  6. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
  7. Válaszd el a földet a tűztől, a durvát a finomtól, gyengéden, hozzáértéssel.
  8. A földről az égbe száll, aztán pedig a földbe, befogadja a magasabb és az alacsonyabb erőket. Így éred el a világ legnagyobb dicsőségét. Ettől kezdve menekül előled minden sötétség.
  9. Ez a nagy erő erejének ereje: mert minden légneműt legyőz és minden szilárdat áthat.
  10. Így teremtették a világot.
  11. Annak, ami ezt a módszert követi, eredménye csodálatos lesz.
  12. Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ tudásának három része birtokomban van.
  13. Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.

Ez a pár sor az első tanmenetnek is tekinthető, hiszen egy előadás vázlataira ismerhetünk rá benne.

Azért kezdem Háromtudású háromszor magasztos Hermésszel mivel a három tudás együttese először nála figyelhető meg.

Az oktatás módja a természetes ősközösségekben nem választotta szét anyagit, a szellemitől és az emberitől – minden egylényegű volt. Anyagi – Munka, természet.. Szellemi – Teológia, ég.. Ember- Emberi társadalom, beszéd, zene, tánc és művészetek.

Az oktatás társadalmi szükségleteket elégített ki pont úgy, ahogyan most is. Az emberek generációin keresztül nehezen megszerzett tudásának átörökítése a következő generációkra.

 Az ősállapotban minden utánzással, majd szóban tanítottak meg a következő nemzedéknek. Ezeken túl a számolás és az írás megjelenése változtatott az emberi felfogáson, ami nagyobb közösségek szervezéséhez segítette az embert. Az adminisztráció és a szent szövegek megjelenésével valamint az ősi eredetmondák lejegyzésével.

Az írás megléte bírt a legnagyobb hatással a 20. századig. Ettől kezdve a tudás mélysége az írás és olvasás folytán meghatványozódott; minden, ami írottá és többször olvashatóbbá vált, maradandóbb lett. Szóban minden változhatott (szájról-szájra terjedő történetek), ugyanakkor a lejegyzett szövegek állandósága megváltoztatta a tudás közegét.

Az anyagi, szellemi és a köztes, emberi műveltségek napjainkig egyre távolabb kerülnek egymástól. A (képző) művészetek történetük során a XIX. századig azért küzdöttek, hogy kikerüljenek a mesterségek közül és egyfajta mestermű idea köré gyűlve, minőségileg elkülönüljenek a szakmai hétköznapiságból.

A művészetek történetük során az ősközösségektől, Mezopotámiától és Egyiptomtól kezdve elsősorban a szakrális isteni célok kiszolgálására lettek hasznosítva, úgy ahogyan az építészet is.

Az Egyiptomi ábrázolások nem azért olyanok, amilyenek, mert nem tudtak volna másképpen ábrázolni hanem, azért mert a teológiai kánon ezt a statikus, frontális szabályozott ábrázolást követelte meg.

Volt ugyan egy rövid kitörési kísérlet az Amarna korban, amikor Aton (nap) kultuszának bevezetésével, ezt az Istent a többi felé emelték. Ennek hatására a művészeti ábrázolásokban a hétköznapi élet és testi jelegek kihangsúlyozása nagy szerephez jutott. A reform hamar megbukott és utána az ábrázolások merevsége és szabályozottsága visszatért, mintha semmi sem történt volna. Ugyanez a periódus minden kultúrában megtalálható volt, egészen a XX. századig – a művészi szabadság egyre nagyobb kiteljesedésével.

A föníciai, mükénéi és hellén kultúrák virágzásakor megjelentek a hétköznapi jelenetek, mondák ábrázolásai . E szabadság a demokratikus Athénban érte el a csúcspontját, ahol nem voltak magukat isteneknek kikiáltó királyok, a polgárok szabadon részt vehetek a döntéshozatalban – a társadalom a kereskedésből gazdagodott.

A hellenizmus idején távolodott el a művészet legjobban a szakrális témáktól, amit a Római majd Bizánci kultúra teljesen visszavitt a transzcendens világba, ezen rendszer megdöntése után.

A kereszténység megjelenésével a római kultúra kezdte levetni magáról a merev több istenhitet, a császár kultuszt. 313-ban a kereszténység államvallás lett, 402-ben pedig két részre szakadt a birodalom. Az új kultúrás közeg megjelenése a császárság gyengüléséhez vezetett. Az alapító városban – Rómában – ahol legjobban eltávolodott az ember a szellemi, vallásos társadalomtól az összetartás annyira meggyengült, hogy először a gót, a hun majd a vandál seregek is feldúlhatták. Végül a germán Odoaker hadvezér megfoszthatta hatalmától a római császárt és így 476-ban megszűnt a Nyugat Római birodalom.

A római birodalomban nem volt a szó mai értelmében vett művészetről. Megrendelésre készülő pontosan meghatározott formai is mondanivalói igényeknek megfelelő kézművesség volt. Az művészeti oktatás mester-tanonc viszonyban működött, ahogy a görögöknél és az egyiptomiaknál is. A művészeknek nem volt társadalmi méltóságuk a római birodalomban csak kézművesek voltak.

Ennek a helyzetnek a megváltoztatása ezek után csak a reneszánszban következett be. Ahol Leonardo, Raffaello, Donatello, Michelangelo és Alberti megváltoztatta ezt a szerepet. Elérték, hogy művészt olyan embernek tekintették, aki isteni ihlettel tud teremteni.

Leonardo és Michelangelo ezen is túlment – ők Hermészhez hasonlóan nem csak a művészeti hanem a szellemi, anyagi és emberi világban is tájékozottak voltak, a három fő tudásterületet  lényegileg  át tudták látni. E polihisztor gondolkodás pedig a mai napig páratlan maradt.

De miért volt igényük és lehetőségük több területen is kamatoztatni tudásukat?

Valószínűleg azért mivel természetes kíváncsiságuk és tehetségük megfelelő közegbe került ahhoz, hogy kibontakozhasson és folyamatosan fejlődhessen. Ezt a közeget az emberközpontú humanista gondolkodás teremtette meg. Hiszen e rendszer a szellemi és az anyagi világ kettősége között lévő embert helyezte a megfigyelés középpontjába. Az önmegismerés, a természeti és teológiai tájékozottság kiegyensúlyozott állapotba került. Egyik sem volt fontosabb a másiknál, ilyen módon a világ arányos átláthatósága jobban elérhetővé vált.

A művészeti oktatás ez előtt és ezen túl is azzal a problémával küzd, hogy hol mesterségként, hol egyéniségként, hol szakrális eszközként kezelik. Kevés esetben érvényesült a hármasság egysége.

A XX. század elejétől az egyéniség vált mérvadóvá, a művészeti oktatás pedig a mesterség átadásától eltolódott a mesterséget nélkülöző öncélúságig. Művészet a művészetért való és a legnagyobb problémája a saját léte. A művészet a XXI. századra eljutott odáig, hogy az önreflexiók önreflexióit létrehozza. Az ember és a művészet, a tudományok, és a vallások egyre távolabb kerülnek egymástól és a különböző területek egyre nagyobb aprózódása miatt már egyik terület sincs köszönő viszonyban sem.

Mai társadalmunk a különböző princípiumokra épül, amik különböző princípiumokat hoznak létre. A folyamat úgy látszik a végtelenségig folytatható, de ez az emberi megismerést nem mozdítja előrébb inkább megrekeszti.

Az újkor, vagyis a modern kor hajnalán a telefon,  rádió, mozi, televízió, számítógép, mobiltelefon és az internet új, eddig még soha nem látott kommunikációs lehetőségeket hordoztak.

Az új médiumoknak köszönhetően így információs áradattal kell megküzdenünk.

Ez az áradat első ránézésre romboló és tudás elrejtésére alkalmasnak látszik, ami igaz is, ugyan akkor a műveltség megtalálására is éppen olyan használható.

Mi dönthetjük el, hogy pusztítjuk-e vagy építjük tudásunkat, ugyanakkor ez a rengeteg adat és feldolgozandó információ lehetőséget ad, hogy az anyagra, a szellemre és az embere épen ugyan úgy rálássunk. Hasonlóan mint, a reneszánsz idején a természet tudományok fejlődése által Itáliában és az írott nyelv fejlődésével Egyiptomban.

Így mára a művészeti oktatásban is nagyobb látószöggel rendelkezhetünk, mint az emberiség bármely korábbi szakaszában.

Lehetőségek van, innentől pedig rajtunk múlik, hogy mit is hasznosítunk belőle.

/KR/

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.