Főoldal » A szerető

A szerető

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

„18 éves koromra megöregedtem. Az öregedés könyörtelen volt. Figyeltem, ahogy apránként birtokba veszi minden vonásomat. Nem ijedtem meg tőle. Érdeklődéssel szemléltem, hogyan öregszik az arcom. Olyan kíváncsisággal, mint amilyen egy új könyv olvasásakor tölti el az embert. Megváltozott arcomat máig őrzöm. A körvonalait őrzöm, de az anyaga egyre pusztul. Ma elpusztult arccal élek.”

Ez a filmtörténet legszomorúbb felvezetése. Tele van fájdalommal, keserűséggel, bánattal, igazsággal. A Marguerite Duras regénye alapján készült 1992-es L’Amant című filmet Jean-Jacques Annaud vitte vászonra. A helyszín a gyarmati Indokína, Saigon és Sa-Dec városa, amiket egy komp köt össze a Mekong folyón. Valamikor az 1900-as évek elején, talán a háború végén járunk. Vietnam nagy része ekkor francia gyarmat, emiatt sok francia ajkú fehér él itt. De a gazdag kisebbség a kínai. Ők a gazdagok, mégis lenézik őket.

A lányon báli cipő és férfikalap van. A Saigonba tartó kompon ismerkedik meg a kínaival. A kínai idegesnek tűnik a beszélgetésük alatt, pedig már sok szeretője volt. Ez azt jelenti, hogy ez most valami más? Vagy talán már itt elveszett? A lány még csak 15 és fél éves, a kínai 32. A kínai nem akarja kihasználni a lányt, a lány dönt így. Tetszik neki a prostitúció gondolata. A lány családja nagyon szegény. Kifosztották őket, meglopták, elvették mindenüket. Túl hamar nőtt fel. Ő még csak egy gyerek.

Felajánlkozik a kínainak, kéri, bánjon úgy vele, ahogyan a többi nővel bánik. A kínai engedelmeskedik. Az első perctől tudják mindketten, hogy semmi jövőjük sincsen, hiszen a kínai kezét megkötik a szigorú hagyományok, a lány pedig vissza fog utazni Franciaországba. Talán ez az oka annak, hogy felszabadultan tudnak beszélni a jövőről. A kínai elmondja, hogy a házassága már évekkel azelőtt eldöntötté vált, mert a környéken csak egy másik gazdag kínai család van rajtuk kívül, akiknek lánya van, és egyesíteni akarják a vagyont. A lány nem ijed meg a közeledő házasságtól, a kínai igen. A kínai szerelmes a lányba, a lány nem tud szeretni. A lány születésétől boldogtalan.

A lány Sa-Decben egy koszos házban él az anyjával és két bátyjával, az apjuk évekkel azelőtt meghalt. A kisebbik bátyját a nagyobbik állandóan terrorizálja, az anyjuktól lop, ópiumot szív. A kisebbik a bánatba fog belehalni. A lány boldogtalan Sa-Decben csakúgy, mint Saigonban. És mint Franciaországban lesz. Az anyjuk a nagyobbik fiút szereti a legjobban a három gyermek közül. Nem kapnak anyai szeretetet, magukra vannak hagyva a kezdettől fogva. A lányt az anyja Saigonban bejáróképzőbe járatja, de úgy tartják, csak arra képzik ki őket, hogy később leprásoknál és kolerásoknál legyenek nővérek kórházakban. A névtelen lány író akar lenni. Túl okos. Talán emiatt boldogtalan. Nincs benne alázat, kegyelem, könnyedség. Őt erre nevelték.

A kínai soha sem dolgozott egy percet sem. 32 évesen az apja pénzén él, aki az anyja halála óta az ágyból fekve dirigál és ópiumot szív. A kínai nem tud nemet mondani az apjának. A kínai nem erős ember, nincs benne kitartás, felelősség, öntudat. Együtt vacsorázik a lány családjával. A lány levegőnek nézi, kihasználja, fizetteti az egész család vacsoráját. Az idősebbik bátyja megalázza, megfenyegeti. A kínai nem reagál semmit. Később megüti és megerőszakolja a lányt, ezzel mutatva a kettejük közti társadalmi különbséget. És ezen a ponton értünk meg egy fontos momentumot kettejük különbözőségében. A lány gőggel, felsőbbrendűséggel tűri, hogy a koszos kínai – ahogy ő nevezi – megerőszakolja. Nem kiabál, nem sikít, nem ellenkezik. Csak elfordítja a fejét és közömbös. Közömbös a testéhez, közömbös a kínaihoz. Megkérdezi, mennyibe kerül ez a kínainak más nőkkel. A kínai pénzt ad neki. A lány itt prostituálttá avanzsál. Saját akaratából.

A kínai innentől kezdve szenved. A kínai szerelmes a lányba. Testében megszűnik a vágy, mindent felülír a szenvedés. A kínai élete itt véget ér, mert megszakadt a szíve, és innen nincs visszaút. Az esküvőt megtartják a hagyományok szerint, a lány végignézi. A kínai látja a lányt. De már soha többé semmi sem lesz ugyanolyan, és mégis semmi sem változik. Az az egy pillanat marad az élet, amikor az első könnycsepp legördült a kínai arcán. Ott eltört valami, ami az életet magában hordozta addig a bizonyos pillanatig. Innentől örök szenvedés és fájdalom várja, mert felemészti a viszonzatlan szerelem. De talán nem is maga a viszonzatlanság az, ami megöli a lelket. Maga a szerelem öli meg azt, önmaga által, hiszen minden lángba borul, és feléget mindent maga körül. A kínai szíve elporladt.

 

A lány visszamegy Franciaországba, a kínai a kikötőből nézi a hajót. Évekkel később, mikor a lány már sikeres író, a kínai felhívja egy francia útja során a lányt, hogy elmondja neki, hogy semmi sem változott. Még mindig szereti. Aztán elköszönnek és leteszik a telefont.

 lover

lany

mekong

L’amant (1992) IMDb 6,7

rendező: Jean-Jacques Annaud
író: Marguerite Duras

forgatókönyvíró: Jean-Jacques Annaud, Gérard Brach
zeneszerző: Gabriel Yared
operatőr: Robert Fraisse
vágó: Noëlle Boisson

szereplő(k): 
Jane March (a fiatal lány)
Tony Leung Ka Fai (a kínai férfi)
Frédérique Meininger (az anya)
Arnaud Giovaninetti (a báty)
Melvil Poupaud (az öccs)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.