Főoldal » A túlélés (t)örvényei

A túlélés (t)örvényei

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Belegondoltál valaha abba, hogy mit tennél, ha Harry Potter varázslata rosszul sülne el, és te a sivatag homoktengerében ébrednél? Vagy ha, az újabb Mount Everest-i expedíciód során hegyláncok zárnának magukba, és ott állnál élelem nélkül? Mi tennél, ha hirtelen utadat állná a Jeges-tenger, és a fagyhalállal megküzdve, túl kellene élned a viszontagságokat? Ha Bear Grylls a neved, akkor minden nap megeshet veled valami hasonlóan izgalmas kaland, ha viszont Kovács János vagy, sajnos be kell érned a „Nyócker” veszélyeivel. Elhiheted, az utóbbit túlélni sem gyerekjáték.

 

Bear Grylls dokumentumfilmnek csúfolt showműsora, „A túlélés törvényei” (mely törvények sokkal inkább tekinthetők örvényeknek) a Discovery csatornán sokkolja az adrenalinra kiéhezett népet. Örvény, mert ez csak a mélybe húz, felemelni biztos, hogy nem fog. A kalandfilm tematikája roppant egyszerű: Beart, a hős keménylegényt ledobják valahol az Isten háta mögött, ahol elviekben a madár se jár, maximum egy-két csúszómászó. A cél, hogy kétnapi járásra ne legyen élő ember, de ha elvétve mégis akad, akkor azok kizárólag emberevő őslakosok lehetnek. Minimális felszereléssel vág neki a kalandozásnak, ahol az időjárás viszontagságain túl, meg kell küzdenie az éhség és szomjúság erejével. Örömforrás ugyan, hogy nem egyedül csapja meg a „halál szele”, ugyanis nyomában ott liheg a szintén kiéhezett operatőr, aki a veszélyekkel nem törődve, Bear minden egyes lépését gondosan követi.

 

A műsor lényege, hogy minden egyes epizódban legyen legalább egy tűzcsiholási kísérlet, valami hányingerre okot adó gusztustalanság, (pl. egy állati tetem elfogyasztása dögkeselyűk társaságában) ami kielégíti az undorra vágyó emberek igényeit. A feszültségkeltés ügyes eszköze, hogy a reklám előtt, vagy a rész végéhez közelítve mindenképp sor kerül egy lélegzetelállító mutatványra, ami csökkenti hősünk esélyeit. A mit sem sejtő néző, aki inkább horrorfilmet szeretne látni, mintsem dokumentumfilmet, azonnal felkapja a fejét, és arcán a rémülettel egybekötött izgalom jelei látszanak: „Vajon túléli?”. Általában, még ha „nagy” nehézségek árán is, de Bear-nek sikerül kikerülnie a slamasztikából, miután már csak egy dolga marad, beslattyogni a civilizált világba. Ezáltal az aznapi küldetés teljesítve, a happy end megtörtént.


Grylls útja során olyan „hasznos” tanácsokkal látja el az embereket, ami elgondolkodtat azon, hogy: „Hogy élhettem idáig ezek nélkül?”. Most tanultam meg, hogy ha Afrikában tévelygek egyes egyedül, akkor nem csak attól kell tartanom, hogy eladnak egy tevéért, hanem attól is, hogy teveürülékből kell szomjamat enyhíteni. Ha egyik nap Szibériában ébredünk, és célunktól csak egy jéghideg tó választ el, nem kell pánikba esni. Egyszerűen csak egy laza mozdulattal vessük magunkat a vízbe, mintha az kellemes 25 fokos forrás lenne, ruhánkat hajítsuk át a túlsó partra, (mert kislabdadobásban verhetetlenek vagyunk) majd a vad hullámokkal megküzdve, a fagyhaláltól való megmenekülés érdekében, nem árt gyorsan megszáradni, és eszeveszettül mozogni. A recept csupán ennyi. Bear ilyen és ehhez hasonló tippekkel bombázza, a hasonló helyzetekbe valószínűleg soha nem kerülő nézőközönséget. Ha a sci-fibe illő momentumok pedig nem lennének elég csábítóak, akkor ott van maga a kalandor, aki testi adottságaival biztos, hogy elvarázsolja a női szíveket. Neki még a műviséget, a színpadiasságot, a szabad szemmel is jól látható bakikat is elnézzük. Elviseljük, hogy a természet csodáit maga mögött hagyva, 5 csillagos szállodákban húzza meg magát, tűrjük, ahogy bizonygatja, hogy több száz kilométerre van a civilizációtól, majd a következő képsorban autók száguldoznak mögötte. Szemet hunyunk felette, hisz ő Bear Grylls, ez pedig a Túlélés (t)örvényei.

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.