Főoldal » Az időjós

Az időjós

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

Az élet nehéz. Főleg ha az ember már felnőtt, már túl van az egyetemen, dolgozik, esetleg családja van. Az időjós nem egy súlyos dráma, legtöbbször – helytelenül – vígjátékként jelölik. Azonban ez nem teljesen igaz. Ez egy életszagú film, tele olyan jelenettel, amire az ember együttérzően mosolyog, és azt mondja: hát igen.

Gore Verbinski 2005-ös The Weather Man-je a filmimádók top 20-as listájába kötelező darab. Könnyed, ugyanakkor szomorú, mert olyan igazságokat mutat be hétköznapi módon, amikbe ha egy hétfő délután belegondolnánk, biztos egész héten rossz hangulatunk lenne tőle. De ezek is hozzánk tartoznak, és muszáj megtanulni ezekkel együtt élni, kezelni a problémákat, hiszen az egyszerű élet unalmas, és tulajdonképpen nem is létezik.

nicNicolas Cage ismét a maximumot nyújtja, eltalálta a figurát. Ő az időjós, férj – azaz exférj -, apa, fiú. A bevezető jelenetekből nyilvánvaló, hogy nem egy szombat délutáni vígjátékról van szó. A reggeli rutint látjuk, mielőtt az időjós munkába megy, hiszen az egész film fő szála az ő munkakeresése lesz, mert New Yorkban szeretne dolgozni, a Gumble showban.

A film tulajdonképpen fejezetekre osztható. A fejezeteket egy idegesítő kattogás jelzi, ami a stopperóra hangjára hasonlít. Ez ad egy olyan mélységet az egész mondanivalónak, amitől képes a néző komolyan venni, amit lát.

Egyből megismerjük az egész családot. Ott van tehát Dave, az édesapja, Robert, akit Michael Caine játszik, és mint mindig – olyan elegancia és szofisztikáltság sugárzik róla, hogy jó ránézni. A gyerekek, Shelly, enyhén túlsúlyos, nem találja a helyét a világban, bagózik és káromkodik 10 évesen, Mike, aki valamilyen programban vesz részt, nem derül ki, hogy mi volt a probléma, de pszichológushoz kell járnia. A volt feleség Noreen és annak új párja, Russ (Michael Rispoli játssza, a szerep itt nem valami jelentős, de a While you were sleeping kötelező tőle).

therapyA történet egészen hétköznapi, talán történetnek nevezni is túlzás, inkább csak átlagos történések logikus sorozata. A mozgatórugó Dave jelentkezése a Hello America című műsorba, amivel magának, de főleg az apjának akar bizonyítani. Túljut az első rostán és beválogatják azok közé, akik lehetőséget kapnak rá, hogy elmenjenek New York-ba meghallgatásra. Ez által már nyer valamennyi önbizalmat, és szeretné ha az apja is büszke lenne rá, ezért jelzésértékűen elhelyezi a levelet a kocsi anyósülésén, mikor apját orvoshoz viszi, de Robert egyszerűen ráül. Szó sincs róla, hogy nem vesz róla tudomást, de az élet nem olyan egyszerű, hogy majd véletlenül elolvassa, elönti a büszkeség és egymás nyakába borulnak. A tündérmese-faktor egyenlő a nullával a filmben, és pontosan ez az, amiért nem pillantgatunk 20 percenként az óránkra miközben nézzük, holott semmi rendkívülit nem fogunk látni benne.

A kórházba érve az apja megkéri, hogy vegyen egy újságot neki míg várakoznak az eredményekre. Dave kimegy, beledobja azt a 25 centet az automatába, de az nem adja ki az újságot. Ezért be kell mennie egy kajáldába, hogy felváltassa az egydollárosát ami még van nála, de a kávé, amit venni akar – pénzt nem váltanak kajáldákban – 5 centtel többe kerül, mint amennyi kellene az újságra. Tehát újság nélkül, kávéval a kezében megy vissza a kórházba, amit Robert rossz néven vesz persze, pedig valójában Dave jót akart, csak minden ellene játszott. Magyarázkodni nincs értelme, mind ismerjük az érzést.

Dave-nek a két gyermekével sincs könnyebb dolga. Shelly tűnik a nehezebb esetnek. Nagyon szomorú, elutasító kislány, nyilván nem ok nélkül. Dave próbálja rávenni, hogy csináljanak valamit együtt, akármit, amire Shelly kitalálja, hogy oké, akkor menjünk íjászkodni. Persze 20 perc után feladja ezt is, mint addig mindent.

Mike-ról nem derül ki sok, valamiféle rehabilitációs programban vesz részt, ahol nevelők foglalkoznak velük. Az egyik nevelő pedofil, és természetesen pont Mike-ot szúrja ki magának. Ez az ártatlan gyermek nem tehet róla, fel sem fogja mi történik körülötte, de ez az eset sem különleges, ki tudja, hány ilyen tanárt foglalkoztatnak az iskolákban most is.

nicMegható kis helyzetkomikumok teszik még színesebbé a filmet, például mikor Dave viccből meg akarja dobni Noreent egy hógolyóval. A hógolyó nyilván arcon találja a volt feleségét, nem pedig háton, vagy akárhol máshol, amiből még egy jó nagy nevetés is kisülhetett volna. Nem, Dave arcon találja Noreent, a helyzet pedig borzasztó kínossá és megalázóvá válik. Szegény Dave…ez annyira jellemző.

Mégjobban árnyalódik a család élete, hiszen az orvosi eredmények kicsit sem biztatóak, Robert szervezetében daganatot találnak. Ahogy várható volt, ezt Robert olyan higgadtan veszi tudomásul és közli a fiával, hogy annak eszébe sem jut kiborulni. Persze ideje sincs erre, hiszen ott van egy egész család, akit abajgatni kell, és nem ártana kicsit az apjával is egyensúlyba kerülni mielőtt…nos, igen.

Valahogy semmi sem megy simán. Tényleg ennyire nehéz lenne az élet? Bonyolult? Nehezen kezelhető? Talán tényleg az, de van más választás, mint megoldásokat találni? Próbál ő jó apja lenni Shellynek, de hogy lehet jó apjának lenni egy olyan tízévesnek, aki cigire kunyerál pénzt, aki kórosan elhízott egy gyerekhez képest, és ezt tudja is magáról, de eszébe sem jut változtatni. Valószínüleg a válás volt az oka. Még az a szerencse, hogy nem fog fel annyit a körülötte zajló dolgokból, amennyi valójában rá vonatkozik. Ilyen a rongyos buksza kifejezés, amivel az osztálytársai illetik. Belelát valami pozitív dolgot – aminek Dave persze örül -, pedig egészen mást jelent.

Dave egy ideig elhiteti magával, hogy akár a házasságát is rendbe tudják hozni Noreen-nel, még terápiára is elmennek. A terápia kardinális pontja a bizalomjáték, ahol mindkét fél felír valamit a másikról egy cetlire, odaadják egymásnak, és nem olvassák el, mit írt róluk a másik. Ez a bizalom. Dave-nek körülbelül 5 percébe telt hogy feltépje a becsomagolt kis cetlit. Noreen Dave könyvéről írt. Hogy milyen rossz. Szegény Dave.

A regényt senki sem olvasta el Noreen-en kívül. Robert főleg nem. Mikor olyan dolgokról van szó, amikben Dave jó lehetett volna, mint az írás, mindig felvesz valamiféle gyermeki ártatlanságot sugalló arckifejezést és hangszínt, és talán pont ez az, amiért senki nem veszi komolyan. Rég nem hisz magában, de mint egy kisgyermek várja, hogy valaki végre elismerje, hogy elindulhasson az útján. De senki sem ismeri el, vagy ha mégis, ő már nem hisz nekik.

nicItt felvillan néhány régi emlék a válás előtti időszakról. Az a francos tartár tehet róla. Aranyos az a jelenetsor, amikor Dave megy az étterem felé, jót nevet rajta az ember. A végső konzekvenciában fontos szerepe lesz ezeknek az emlékeknek, és minden össze fog állni egy nagy igazsággá.

Itt újra visszatérünk Mike-hoz, mert börtönbe kerül. Az igazság az, hogy a pedofil nevelő rámozdult, persze a rendőröknek azt mondja, Mike el akarta lopni a tárcáját. Nem is kérdés, hogy Dave a fiának hisz – később jól el is veri a nevelőt. Egy fényképezőgéppel. Mike zaklatott, érthetően. Dave első dolga, hogy elmegy hozzájuk, hogy beszéljen a gyerekkel. Noreen új élettársa itt kapitális hibát vét. Beleszól. Ezért Dave képentörli egy bőrkesztyűvel.

Dave közben megkapja a Hello America-nál az állást, és elmondja Noreen-nak abban a reményben, hogy újra egyesülhet a család. Persze nem fog, Noreen hozzámegy Russ-hoz. Jellemző.

Mivel más orvosok sem tudtak jobb diagnózist felállítani – akár morbid, akár nem – Robert próbatemetést tart, ahova a család és a barátok hivatalosak. Mintegy búcsúzkodás. A próbatemetés egész jól sikerül, azt leszámítva, hogy Dave beszéde alatt 40 percre elmegy az áram, így épp csak annak a számnak a címét tudta elmondani, ami az apjára emlékezteti. Ez megint csak azt erősíti benne, hogy nem számít, mit gondol, mit érez, mit ért el. De téved, mert az apja igenis törődik vele, szereti, és később még a számot is kikereste, és együtt meghallgatják. Szép jelenetsor ez, de a szép nem is megfelelő szó erre.

Annyiszor szalasztjuk el kimondani a szeretteinknek hogy szeretlek, hogy már mikor végre megint érezzük, és szeretnénk kimondani, már nem bírjuk kimondani. Ugyanígy vágyunk rá, hogy az apánk elismerjen, hogy figyeljen ránk, de az a rengeteg küzdelem, ami árán végre felfigyel arra amit tettünk, kiöli azt a csepp kis boldogságot az elismerésből, amit adhatna, mert már végülis teljesen mindegy. Egy csomó minden van, amit időben ki kellene mondanunk azoknak, akiket szeretünk, de nem merjük, vagy egyszerűen csak lusták vagyunk hozzá, és aztán mikor végre adódik egy alkalom, hogy méltóan kommunikálhassunk, már annyira távol vagyunk egymástól, és tulajdonképpen azt sem tudjuk, hol kellene kezdenünk, hogy inkább bele sem kezdünk. Az emberek túl keveset beszélgetnek azokkal, akiket szeretnek.

Robert a próbatemetés után nem sokkal eltávozik. Az igazi temetés esős, és szomorú. Nincs happy end, nincs semmi. Dave elmegy New York-ba, elkezdi a munkát, ami talán kicsit boldoggá teszi. De a nehézségek továbbra sem fognak megoldódni. Shelly és Mike problémás gyerekek maradnak, Noreen nem fog visszamenni hozzá. A felnőtt élet nehéz, néha keserű, de muszáj a lehető legjobbat kihozni belőle, de főleg kihozni magunkból, hiszen nincsen az égvilágon semmilyen más választási lehetőségünk.

 

The Weather Man (2005) IMDb 6.7

rendező: Gore Verbinski
forgatókönyvíró: Steve Conrad

operatőr: Phedon Papamichael
jelmeztervező: Penny Rose
zene: James S. Levine, Hans Zimmer
látványtervező: Tom Duffield
vágó: Craig Wood

szereplő(k): 
Nicolas Cage (Dave Spritz)
Michael Caine (Robert Spritz)
Hope Davis (Noreen Spritz)
Gemmenne de la Pena (Shelly)
Nicholas Hoult (Mike)
Michael Rispoli (Russ)

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.