Főoldal » Balaton Sound 2013: Nagy élmények napja

Balaton Sound 2013: Nagy élmények napja

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A bemelegítő 0. nap után, ahogy arra számítani lehetett, senki sem lankadt le aki a színpadok előtt akart szórakozni. Mindenki fantasztikusan jól mulatott, ez pedig gyakorlatilag már akkor garantálva volt, amikor kiderült hogy ezen a napon kik lesznek a fellépők.  Todd Terjén el lehetett szórakozni, a Wu-Tang-clan a nagyszínpadon csinált hasonlóan jó zenei élményt, Avicii pedig olyan show-t csinált ( a nem mellesleg nagy sikert arató számaival együtt), hogy a szánk is tátva maradhatott. Bár az is igaz, hogy a lézerfények néha túlzónak tűntek. De hát ilyen ez a popszakma.

Aki ismeri a Crystal Castles-t, az nagyon jól tudja hogy első hallásra nem mindenkinek fog bejönni a zenéjük, ám van akinek éppen ez a szíve csücske. Ez persze nem csak ebben a műfajban van így, hiszen ha elkezdünk elmenni a rock-tól a house zenéig, akkor mindenféle zenét és számot és előadót találhatunk, azt pedig mindenki eltudja dönteni hogy éppen neki mi jön be a legjobban és mitől tud mondjuk úgy elolvadni mint a táblás csoki a tűző napon.


Ethan Kath és Alice Glass ugyanis tipikusan egy karcos és amolyan akadozós hangzásvilágú zenét gyárt. Ők most először jártak a Balaton Sound-on,  a közönség pedig megpróbálhatta megérteni miből is áll össze ez az egész, illetve aki tudta az élvezte. Ha a zenéjüket nem is mindenki szeretheti, de az amit látványban nyújtottak hihetetlen volt! Az ami a nagyszínpad óriásmolinóján ki volt vetítve, egyszerre volt néha nagyszerű mindazzal együtt amit hallott az ember. Ilyenek voltak a Crimewave vagy a Plague című számok, vagy amikor a kivetítőn egy fekete színben pompázó (a hivatalos oldal így jellemezte) asztrállény csókolta meg emberi szerelmét. Ezek között többnyire azt láthattuk (már ha arra figyeltünk a legjobban), hogy a két művész közül többnyire csak egyikük dolgozott a pultban (Ethan Kath), amíg a másik bejátszotta az egész színpadot néha kicsit őrült táncával. Persze azért nem csak ennyi volt kettejük között a munkamegosztás, hiszen ha kellett akkor azért Alice Glass is besegített a fantasztikus hangulat muzikális részében.  A végére olyannyira beleélték magukat a dologba, hogy aztán Black Panther című számuk közben a lassan már igazi sikolygyártóvá váló Alice-el bulizhatott együtt mindenki (le ment hozzájuk), a Celestica pedig mindenkit odafagyasztott a közönség táncterére. Miért? Mert a banda legerősebb száma ez.


Aki ott volt Todd Terje fellépésén, az sem csalódhatott, mert egész jó volt a party. Voltak olyanok akik arra számoltak, hogy majd szépen ötletesen építi fel a szettjét és az aljáról kezdve megy el a csúcspontig. Ami ezeknek az embereknek rosszhír volt, hogy nem így lett, hanem helyette egyből felpörgetett mindenkit, majd az építkezés helyett szépen lankadt le egyre jobban a dolog. Ez abból a szempontból egész jó volt, hogy a nézők így is jól szórakoztak, de kissé fura volt az ahogy vagy folyamatosan a basszust lehetett hallani, majd ha ez nem lenne elég akkor belejöttek gyorsabb számok vagy az énekes részek. Volt ebbe sokszor techno zene és persze az elmaradhatatlan egyesek által „űrdiszkónak” nevezett műfaj. Összességében lehetett élvezni, de volt olyan is aki ennél többet várt. Ilyen az élet, semmi sem lehet tökéletes, de attól hogy valami nem az még lehet kellemes vagy épp élvezhető, persze ennek így kicsit discos feeling-je lett, de nem baj ilyen is lehet egy elektronikus zenével teletömött rendezvény, ráadásul így is tele volt a Telekom terasz. 

Mindenesetre ha valakit nem igazán érdekelt a dolog, akkor is belenézett, mert vele egyszerre ment a nap egyik nagy sztárfellépője, a Wu-Tang-Clan. A formáció idén ünnepli a 20 éves jubileumát így a Sound-osoknak lehetőségük nyílt élőben átélni egy születésnapi koncertet.


Abba valószínűleg senki sem nagyon akarna belekötni, hogy ha azt mondanánk, a Wu-Tang-Clan a hip-hop műfaj egyik ha nem a legnagyobb hatással bíró együttese. Nagy élmény volt az ott tartózkodóknak látni mindegyik tagját az immáron 2 x-et is elérő formációnak. A koncert a Brooklyn Zoo-val indult (nagyon jól), majd ahogy haladt előre a dolog úgy továbbra sem lehetett panaszunk az élményre. A banda tagjainak öltözékéről nem lehet nem beszélni. Ghostface volt az aki egy tűzpiros dzsekiben jelent meg a színpadon, amihez még (gondolták jól mutat rajta) néhány kilós arany is párosult a zenész nyakába. Fel-alá mászkált a színpadon, de még ő sem múlta felül Method Man kollégáját, aki megállás nélkül mozgott és hangulatba hozta az amúgy is jó ritmusérzékű közönséget. Igazi Showmanként nyomta néha a színpadon. Jó volt ezt látni, pláne úgy, hogy az első 10-15 percben nem igen tudott a zenével együtt hangulatba jönni a közönség, így szükség is volt erre a gigantikus energiára. Az első olyan dal amelyet teljes egészében lenyomtak, az a Bring The Ruckus volt, majd amikor tényleg be kellett mát indítani a bulit, akkor Method Man (showmanként viselkedve) kiállt a rajongókat a fellépőktől elválasztó korlátra. Ez jó volt mert a közönség szépen megtartotta őt az egyik karjánál fogva, míg a másikkal nyomhatta neki a mikrofonba amit éppen akkor kellett. Ha már egyébként ott volt a korláton, akkor gondolt egyet aztán mi baja lehet alapon, be vetette magát a fiatalok közé, majd szépen visszapattogott. Innentől már megvolt a közös hang. Ettől fogva már az is táncra perdült (vagy ugrálni kezdett jelen esetben édes mindegy) akik eddig kissé negatívan vagy csak fáradtan álltak oda megnézni a koncertet. Amit viszont abszolút jó volt látni az-az, hogy egy húszéves zenekarnak a számait a legfiatalabbak is simán felismerték.

Azért lássuk be, ha valaki úgy megy oda egy ilyen eseményre, hogy azt se tudja kik azok akik ott vergődnek a színpadon (sajnos sok az ilyen pesszimista hozzáállás), akkor egy pozitív élmény, vagy mondjuk így, egy kellemes csalódás amikor meghallunk egy már régen vagy akár két napja hallott, de mindenképpen ismerős dallamot. Onanntól tudjuk értékelni a dolgokat igazán, feltéve ha addig nem tettük meg ebben a rettentően rohanó világunkban.

De térjünk vissza az 1.naphoz. Az utóbb említett bandát méltóképpen kezdte el ünnepelni a közönség, majd ezek után igen jó volt azt hallani amikor Raekwon kimondta: a Balaton Sound közönsége tudta összedobni az együttes mostani turnéjának legjobb buliját! Ez nem lehet más mint elismerés, a szervezőknek (meg persze nekik mert megdolgoztak a sikerét itt és az elmúlt 20 esztendőben) és a közönségnek egyaránt. Az utolsó tíz perce a banzájnak, ellentmondott az első tízzel. Amikor ott értetlenül álltak néhányak, mintha nem tudták volna, hogy mit is kell csinálni (és most nem akarok azzal a közhellyel élni hogy nem tudták milyen rendezvénye voltak), akkor sem estek kétségbe a zenészek és ennek eredményeképp a végére mindenki ugrált pattogott amíg csak tudott.


Kétség sem férhet ahhoz, hogy az 1.nap legnagyobb sztárja csütörtökön nem lehetett más mint Avicii! Mint az már a bejegyzés elején is említve lett mindenki mást szeret, de még ha valaki nem értékeli az elektronikus zenét, akkor is le a kalappal Avicii zeneszerzői képességei mellett néha és persze a mellett hogy bár sokan lenézik a DJ szakmát amikor úgy vélik semmi másból nem áll mint a zeneszámok lejátszásából, de itt ez a svéd ember tényleg kitett magáért! Ha valaki csak azért vett erre a napra jegyet, mert őt látni akarta, akkor nem csalódott.

Még el sem indult a fellépése, de márt fénycsóvákat lehetett látni mindenütt. Ezt a közönségnek szánták, de egy kicsit túlzásnak lehet mondani (ízlések és pofonok). Abban a pillanatban ahogy Avicii megérkezett és elindította az elsőt deja vu-ja lett az embernek. Anno amikor David Guetta jött a Sound-ra, hasonlóképpen indult a buli, azaz elkezdte egy nagy slágerrel, majd folytatta az összes többivel, a közönség pedig már szíve szerint azt is elénekelte volna amin nincs is szöveg. Ez utóbbi itt most kétszeresen igaz volt. Látvány, sok de annál élvezetesebb show elem, jó zene és megannyi jól szórakozó ember. Pardon, inkább hatalmas tömeg. Ami pedig a slágereket illeti, egymás után jöttek az ismertebbnél ismertebb dalok, de az a helyzet hogy tetszik vagy sem ki kell mondanunk a lényeget. Avicii is beletartozik a mai elektronikus műfaj olyan DJ-i közé, akiknek lassan majdnem minden elkészített daluk robbanásszerű sikert arat. Ha nem is mindegyik de a legtöbbjét ismerik az emberek. Itt arról hogy ki ismeri az éppen következő számot, vagy ki nem, nem volt kérdés. Ugyanúgy tudták hogy mi volt a legelső mint a 8. vagy még sorolhatnánk.

Ami a legjobb volt az egészben, hogy nem csak egyfajta színe volt a dolognak. A svéd Dj hozott itt techno-t, house-t kicsit szinti-popos részeket, meg ami szemnek és szájnak ingere volt. Ehhez tökéletesen passzolt az amikor hatalmas sikert aratván nagy sikoltozások közepette kezdték el bekapcsolni a nagy zöld lézerfényt.  Az alábbi képen pedig épp az látszik hogy a mögötte lévő fények hatására milyen robotszerű volt amikor köszönni kezdett a nézőknek. Egyébként ő is élvezte, majd a Facebook oldalán megköszönte szépen Zamárdinak és a Sound közönségének a hatalmas élményt egy képpel együtt melyen látszik mennyire sokan voltak rá kíváncsiak.


Másfélóra. Eddig élvezhettük azt, hogy néha még különféle feldolgozásokat is belekevert a nagy slágerek közé, amit szépen oldott meg. Az egyik ilyen volt amikor  Pharoahe Monch Simon Says-ét használta fel egy dubstep-etap intrójaként, vagy amikor a fellépés legvégén a Sebastian Drums-szal közösen jegyzett My Feelings For You-t tette fel. Azt hihettük ennél jobb már nem jöhet. Tévedtünk! Egy egész szépen összedobott kis tűzijáték indult meg ezzel egyszerre, majd vége lett a show-nak. Valahogy ilyenkor olyan érzések jönnek elő mint egy eszméletlenül jó vacsora után: köszönöm elég volt jól laktam, de fogok még kérni. Vagyis nagyszerű volt és reméljük láthatjuk még élőben, mert hogy a srác tehetséges az fix! Ügyesen mozgatja a közönséget és kitudja mi, de van benne valami amitől az ember meghallgatja a zenéjét és ilyenkor meg élvezi amit élőben csinál, amiről jegyezzük meg, hogy szintén nagyszerű volt, csak hát otthon senki sem fog ekkor tűzijátékot rendezni lézershow-val egybekötve, csak mert megakart hallgatni mondjuk egy Wake me up-ot Avicii-től. És itt jön ki hogy miért jó az egész, ha ezt élvezni és látni akarja az ember, akkor könyörtelenül el fog menni egy ilyen fellépésére.

Az első nap tehát nagy látványt és nagyszerű élményekkel egybekötött, szintén nagy hangulatot hozott, főleg úgy hogy az itt felsoroltakon kívül (hiszen sajna csak a legnagyobbakra jutott időnk) még bőven voltak például a magyarok között is ismert sztárfellépők, elég csak Akkezdet Phiai-ra gondolni vagy éppen Gangxta Zolee-ra és a Kartelra. Egyébként ha már itt vagyunk akkor jegyezzük meg még Zoohacker-t és Budapest Groove-ot is (már ami a délutáni programokat illette). 

Képforrás: Sziget.hu/Balatonsound/Facebook.com/Origo.hu

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.