Főoldal » Charlie Chaplin, A diktátor című filmben elhangzott beszédének elemzése

Charlie Chaplin, A diktátor című filmben elhangzott beszédének elemzése

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

A kis emberke, még egyszer és utoljára, úgy látszik, feltámadt. Nem hagyta magát eltemetni végleg, visszatérése a legjobbkor történt. Legendás gönceit, bambuszbotját ugyan a sírban felejtette, de ormótlan cipőit és keménykalapját, suta mozdulatait, igazságosztó tevékenységet még egyszer láthattuk a Diktátor című filmben. Belebújt egy amnéziás zsidó borbély gúnyájába – aki az V. Magyar Tánc ritmusára dolgozik – és fáradtságos, kétévi munkájának köszönhetően megszületett a valaha legélesebb Chaplin politikai szatíra.

A magyar származású filmrendező és producer, Korda Sándor tanácsára vállalkozott erre a nem mindennapi feladatra, hiszen a forgatások 1939 szeptemberében kezdődtek. A hangosfilm már javában hódított, azonban Chaplin hajthatatlan volt – ami a filmkészítés iránti szeretetét illeti – idővel, viszont be kellett látnia: ha talpon akar maradni, elengedhetetlen, hogy behódoljon az „új” technikai vívmánynak. Evvel viszont azt a karaktert kockáztatta, amivel megnyerte annyi néző és rajongó szívét. A Csavargó mégis megszólalt. A tét nem csak egy őrült diktátor kigúnyolása volt, hanem saját filmművészetének megújítása is, hiszen a néma – és hangosfilm jegyeit kellett ötvöznie, egyetlen formában. Kettős szerepet játszik Chaplin: a kis borbély ugyan az, mint a legendás Csavargó karakter, hiszen régi önmagához hűen, most is a hatalommal, a zsarnoksággal fordul szembe – ami ezúttal a náci önkény – az elesettek és önmaga védelmében. Hynkel, Tománia fantázia országban önkényuralomra tört. Karikatúrája pontosan megrajzolt, jellemzésébe belesűrítette mindazt, amit az emberiség sok évezredes tapasztalatai alapján leszűrt. De nem a Caesari, Napóleoni vagy Dzsingisz káni fajtából valót, hanem a Nerók és Caligulák világából merített. A film legpompásabb szatirikus eszköze, az apró kis bajuszka, ami a Csavargó védjegyévé vált, ugyanakkor a hírhedt diktátor, Adolf Hitler is ezt viselte. Az ő jellemrajzát kibontakozó jelenet, amint egy léggömb luftballonnal játszik: a tánc, a pantomim, az arcfintorok és a hagyományos burleszki tömegjelenetek uralkodnak. A játéknak azonban szomorú vége lesz: a léggömb kipukkan, és a Diktátor összeroppan.

Elengedhetetlen, hogy a filmzáró és egyben befejező epilógusához, ismerjük a film rövid történetét: Tomániában, az önkényuralomra tört Hynkel uralkodik. Az országban a zsidókat és másként gondolkodókat kegyetlenül üldözik. Ennek áldozata az amnéziás zsidó fodrász is, aki szerelemes egy lányba, Hannahba. A film kulcsfigurája Schulz is, aki életét köszönheti egy félreértés miatt a kis zsidó borbélynak, aki katonaként vett részt az első világháborúban. Segítségével menekülnek meg a koncentrációs táborból is, hiszen Hynkelhez való hasonlósága összetéveszthetetlen. A kis borbély Hynkelként vonul végig Tománián, melynek csúcspontja egy, a helyette tartott beszéd…

A Diktátor záróbeszéde

„Sajnálom, nem akarok császár lenni. Nem nekem való. Nem akarok uralkodni, nem akarok senkit leigázni. Segíteni szeretnék mindenkin, ha lehet – zsidón, árján, feketén és fehéren.
Mindnyájan segíteni akarunk egymáson. Ilyen az ember. Embertársunk boldogsága éltet, nem a nyomorúsága. Nem akarjuk gyűlölni, megvetni egymást. Mindenkinek jut hely ezen a világon. Elég gazdag az anyaföld, eltart mindnyájunkat.


Szabad és csodálatos lehetne az élet útja, de az utat eltévesztettük. Kapzsiság mérgezi az ember lelkét, gyűlöletbe rekeszti a világot, nyomorúságba és vérontásba masíroztat bennünket. Robogunk, repülünk, mégis kalodába zárjuk magunkat. A gépek, a bőség korszakában még mindig szűkölködünk. A tudás cinizmussá vált, értelmünk rideg, szívtelen. Túl sokat gondolkozunk, és túl keveset érzünk. A gépesítés mellé emberség kellene. A bölcsesség mellé kedvesség és jóság. Ha ez nincs, könyörtelen lesz az élet és mindennek vége.


A repülőgép és a rádió közelebb hozott bennünket egymáshoz. Valójában ezek is az emberi jóságot hirdetik, az egyetemes testvériséget, mindnyájunk egységét. Most is eljut a hangom sokmillió emberhez szerte a világon, sokmillió kétségbeesett férfihoz, asszonyhoz és gyermekhez, a kegyetlen rabtartó rendszer áldozataihoz. Ha meghallják a hangomat, ezt kiáltom nekik: Ne veszítsétek el a reményt! A ránk szakadt szenvedés a kapzsiság múló uralma, azoknak a kapálózása, akik félnek az emberi haladás útjától. A gyűlölség elmúlik, a diktátorok meghalnak, a néptől bitorolt hatalmuk visszaszáll a népre. Amíg az ember halandó, a szabadság nem pusztulhat el.


Katonák! Ne szolgáljátok a szörnyeteget, mert megvet, rabszolgává tesz, béklyóba ver, megköti az életet, előírja, mit tegyetek, mit gondoljatok, és mit érezzetek! Fegyelmez, éheztet, csordaként bánik veletek, ágyútölteléknek használ. Ne szolgáljatok embertelen embert, gépagyú, gépszívű gépembert! Nem vagytok gépek! Emberek vagytok! Emberek, szívetekben az emberiség szeretete! Ne gyűlöljetek! Csak az gyűlöl, akinek nem jut szeretet, akiben nincs szeretet és emberség!


Katonák! Ne harcoljatok rabszolgarendszerért! A szabadságért harcoljatok! Meg van írva Lukács evangéliumának 17. fejezetében, hogy Isten országa tibennetek van, nem egy emberben, vagy az emberek egy csoportjában, hanem minden emberben! Tibennetek! Nektek, a népnek megvan a hatalma, hogy gépeket alkosson, hogy boldogságot teremtsen! Hogy az életet széppé és szabaddá tegyétek, csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát a demokrácia nevében ezt a hatalmat: Egyesüljünk valamennyien, harcoljunk az új világért, amelyben az ember dolgozhat, amely a fiatalnak jövőt, az idősnek biztonságot ad.
A szörnyetegek is ilyeneket ígértek, amikor hatalomra kerültek. Hazudnak! Nem tartják be az ígéreteiket. Soha nem is teszik! A diktátor maga szabad, de a nép rabszolga. Azért küzdünk most, hogy felszabadítsuk a világot, ledöntsük a nemzeti határokat, megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és a türelmetlenségtől. Harcoljunk az értelem világáért, azért a világért, ahol a tudomány és a haladás mindnyájunk boldogságához vezet! Katonák! A demokrácia nevében egyesüljünk!


Hallasz engem, Hannah? Akárhol vagy, emeld fel az arcod! Emeld fel az arcod, Hannah! Szakadoznak a felhők! Áttör a napsugár! A sötétségből a világosság felé tartunk! Új világ küszöbén állunk, jobb és barátságosabb világ küszöbén, ahol az ember felülemelkedik a kapzsiságon, a gyűlöleten és a durvaságon. Az ember lelke szárnyakat kap, és végre repülni tanul. A szivárvány felé szárnyal, a remény, a jövő felé, a dicsőséges jövő felé, amely a Tiéd lesz, az enyém és valamennyiünké! Emeld fel az arcod, Hannah! Emeld fel az arcod!”

Az epilógus, noha szervesen kapcsolódik a film záróakkordjához, ünnepélyes összegzése a Chaplini életfilozófiának és művészi hitvallásnak. Embermilliók szorongását fejezi ki, amelyben Chaplin szakít minden jelképes beszéddel, és nyíltan megtámadja Hitlert és a hitlerizmust.

Hatás szempontjából, elmaradhatatlan az éjjenezés, tömegek örömujjongása, hiszen beszédében olyan dolgok fogalmazódnak meg, amelyek kimondására és megvalósítására szomjaznak az emberek. Felkavaró és olykor mélabús ez az őszinteség. Hetven éve fogalmazódtak meg ezek a sorok, de a mai napig felfedezhetőek benne örök érvényű gondolatok és legnagyobb szomorúságára az emberiségnek: némelyek változatlanok. A történelemben mindig is lesznek Hitlerek, Napóleonok vagy Ceauşescuk, az emberek nem tanulnak elődeik hibáiból és vakon hajolnak meg a diktátorok előtt. Bár a beszédet a kis zsidó borbély adja elő – egy félreértés következtében- felfogható egy olyan karakter levetkőzésének is, aki több évtizedes némasága után felszólal. Olyan rendkívüli módon, ahogy ezt előtte senki nem tette. A kamera szűkszekond és bőszekond váltakozásával teszi még hatásosabbá ezt a himnuszt. A beszéd végén, Hannaht láthatjuk, amint fáradt, összetört és meggyötört teste- lelke, a himnusz hatására újra reménybe borul, hiszen szerelme kérleli arra, hogy ne adja fel a reményt, bármi is történjék. Emelt fővel tekint a jövőbe…

A hitel kérdése igen érdekes, hiszen nem a leigázó, teljhatalmú diktátor az, akit annak hisznek. Ez a csavar adja meg a filmben azt a lehetőséget, hogy az olyan elnyomásban élő emberek – mint jelen esetben a borbély- felszólalhassanak. Hitelét nem az adja, hogy statisztikai adatokkal vagy uralmának árnyoldalaival ékeskedik, hanem az az érzelmi töltet, ami beszédének kezdetétől ott lakozik. Az emberség. Ellenben a hatalommal és nyomorúságba döntéssel. A hitel és hatás kettős együttese adja azt a tartalmilag velős üzenetet, amit nem csak a föld lakóinak, hanem a diktátoroknak is címez ebben a beszédében.

Emelkedő íve van a feszültségkeltésnek, ami jobban mondva inkább nem is feszültség, hanem egy fokozatos, lépcsőfokonként lépegető kitörés. Egy oroszlánhoz tudnám hasonlítani, aki letépi fogva tartó rabláncait. A kezdeti fegyelmezett, halkan felszólaló kis emberkétől eljutunk a végén egy harsogó, mögöttes tartalommal bíró szónokig, aki igenis hangot ad az elnyomás ellen. Feszületséget inkább a nézőben kelt mindez, a csúf és kegyetlen igazsággal, amit nem csak az emberek, de a zsarnokok is kénytelenek beismeri. Ez egyszerre lehet taszító és ösztönző érzés, ugyan olyan kettős, mint Chaplin alakítása ebben a filmben.

A beszéd képi eszközöktől mentes, nem használ költői eszközöket (metafora, hasonlat, metonímia stb.) Spirális szerkezetű, olyan értelemben, hogy nem a közelitől a távoli dolgokig megy el, hanem épp ellenkezőleg. Gondoljunk csak bele: előbb az emberiséget szólítja fel, majd a katonákat és legvégül szerelmét. Így alkot egy szűkülő spirálist.

Szerkezetét tekintve az európai típusba sorolható be, hiszen fokozatosan emelkedő szerkezetet alkot. Üzenetet hordoz magában és nem üres locsogás. Jóval több annál. Mindvégig komoly és megfontolt a beszéd lefolyása alatt, nincs, ami kizökkentené célja eléréséből. Nem tesz különbséget, bőrszín vagy eredet között. A történelem megismétli önmagát: mint ahogy 70 vagy több száz éve is megkülönböztették az embereket ezek alapján, döntötték őket rabszolgaságba vagy pusztították el őket és mindenki a maga „fajtájával” kötött kapcsolatokat, úgy a mai napig változatlan a helyzet. Legyen 1940 vagy 2010, az embereket ugyan úgy a kapzsiság, a hatalomra való jutás, a javak felhalmozása ösztönzi arra, hogy legyőzhetetlenek és mindenek fellett állók legyenek, ahelyett, hogy segítenének a nálunk elesettebbeken. Erre szólít fel akkor és most is Chaplin, hiszen akárhol lapozzuk fel a történelemkönyvet, ráismerhetünk minden korszak diktátoraira és kegyetlenségeire. Az akkori nagy technikai vívmányok, mint a rádió vagy a repülőgép, felforgatták az addig álló vizet és hatással lettek az emberek mindennapjaira. Ha ezek az eszközök, olyan emberek kezébe kerülnek, akik önös célokra, manipulatív módon használják fel, végzetes következményei lehetnek. Ráadásul akkor még nem volt mindennapi az internet, televízió…

Megjelenik a remény, mint utolsó vezérfonal, amibe a kétségbeesett, leigázott emberek tudnak kapaszkodni. Felszólítja a katonákat, hogy ne tagadják meg emberi mivoltukat, ne gépiesedjenek el, térjenek észhez és fedezzék fel magukban a szeretet és az érzések világát. Ne szolgálják az önkény rendszerét, hanem vívják ki saját és mások szabadságát.

Chaplin karakterét nem kell bemutatni. Azt gondoljuk, ismerjük őt. Azt hisszük, ha láttuk valamennyi nagy filmjét és a leghíresebb rövidfilmeket, akármikor tudunk róla beszélni. És nem ismerünk senkit, aki ne ismerné Chaplint. Chaplin valóban régi ismerős. De a kérdéseink lehetnek ettől függetlenül még újak. A kettőség, ami a kis elnyomott zsidó embert és a diktátort illeti, csak fokozza az érzelmeket. Beszéde kezdetén, mint írtam fegyelmezett, majd fokozatosan bontakozik ki. Fizikai szempontból – a film történetének alapján – a kis borbély diktátorhoz való hasonlósága miatt menekül meg a koncentrációs táborból. (Szembetűnő, hogy békésen ábrázolja mindazt kívülről, Chaplin későbbi önéletrajzában megvallotta, hogy ha tudomása lett volna ezen intézmények szörnyűségeiről, nem készítette volna el a filmet. A sors érdekessége, hogy ez lett karrierjének legsikeresebb filmjeinek egyike, ami a legtöbb bevételt hozta számára.) Ebből a szempontból lehet fáradt, hiszen a kopók elhurcolják Schulzal együtt. Ha viszont, mint embert nézzük, akkor egy negyven kilenc éves emberről van szó, aki túl van három váláson és a világ egyik leghíresebb emberének tudhatta magát, továbbá filmjeivel nem csak megnevettetni, de megríkatni is tudta az embereket. Koránál fogva nagy tapasztalattal rendelkezik és korábbi filmjeiben is kiválóan ábrázolta az érzelmek világát, mindig megtalálta azt a járható utat, ami társadalmi osztálytól függően mindenkit meghatott. Lelki szempontból a karakter, akit hoz, egy volt amnéziás katona és egyben borbély, aki évek múltán visszanyeri emlékezetét – viszont amíg lábadozik, országában a fenevad pusztít. Lelkiekben elég nehéz és eleinte érthetetlen a számára, hogy miért festetik fel vele a „zsidó” szót a borbély házra, ahol fogadja kuncsaftjait, rettegésben tartják őket a gettóba küldött kopók és a hangszórókból felharsanó diktátor halandzsája és félelmet gerjesztő szövegei. Azt hihetné a néző, hogy kis ember lévén, csak megfutamodni tud és a legjobb pillanatban lép a tettek mezejére, hiszen felismeri a lehetőségét annak, ha az elnyomó nevében szól fel és beszél emberek millióihoz a média révén, akkor képes lesz megváltoztatni a jövő menetét. Mint sok másik Chaplin filmben, itt is a nézőre bízza a történet további elgondolását a rendező, hiszen a záró képsorokban egy reménnyel teli, de könnyes szemű nőt látunk. Keserédes ez az érzés. Ezért is érezzük patetikusnak, mondhatni mélabúsnak a befejezést. A csoda, amit Chaplin remélt filmje befejező szakaszában sosem következett be. Ez a melodramatikus hangvétel talán sosem volt annyira realisztikus és helyénvaló, mint a világháború előestéjén…

Nemcsak fizikai és lelki szempontból kell erősnek lenni egy ilyen beszédhez, hanem szellemileg is, hogy ne tévessze szem elől a célját a közvetítő. Mint színész, és mint ember is felelősséggel tartozik a beszédéért és az abban elhangzottakért, cseppet sem a tudálékos fajtából való. Tudást és szellemiséget közvetít egy jobb és boldogabb élet reményében. Beszéde lényegre törő, vérmérsékletét tekintve fokozatosan szabadulnak el az indulatai, mindezt olyan módon teszi, ami nem hág át semmilyen határt. A embereket cselekvésre készteti és nem a meghunyászkodásra. Minőségi szinten teszi mindezt, beszéde alaposan kidolgozott, kitér az akkori jelen problémáira. A közönséggel, vagyis avval a hatalmas tömeggel, akikhez a szavait intézni nincsen kapcsolata, hiszen egy emelvényen kell állnia és beszédét egy mikrofonba elbeszélni, amit a világ minden tájára közvetítenek a médiumok. Ebben is hierarchia figyelhető meg, ahogyan a tömeg felé magasodik, és valóban „felsőbbrendű”, hiszen heroikus küzdelmet vív lelkiekben, hogy elnyomói ellen felszólaljon sok év után. Tér- idő kapcsolata: kitalált országban játszódik, de a való életben hasonló szörnyűségek játszódnak le a következendő pár évben 1940 után. A szereplők is mások és a film bár elsarkítása a valóságnak, mivel paródia, de elnyeri a nézők tetszését azáltal, hogy kineveti Hitlert, mert gazdag politikai gondolatokat tartalmazott a média szerepéről, az osztálykülönbségekről, a fajok megkülönböztetéséről, a náci politikai és katonai struktúra belső ellentmondásairól. Továbbá avval is megnyeri a nézőket, hogy egy ugyan azon ember alakítja a hóhért és az áldozatot.

Chaplin filmjének elkészítésekor valóban nem tudhatott a nácik kegyetlen tevékenységeiről és arról sem, hogy mekkora pusztítást okoznak Európa és világszerte. Mindezért nem vonhatjuk felelősségre és ítélhetjük meg, mert megmutatta, hogy olyan groteszk diktátorokon is, mint Hitler, lehet nevetni. Ugyanakkor arról sem tudhatott, hogy prófétikus alakítást nyújt a Diktáor beszédével. A történethez a sors hozzáfűzte a maga iróniáját: egy korabeli híradórészletben látható, amint a szovjet csapatok behatoltak a kancellára lebombázott belsejébe és az egyetlen épen maradt tárgy, egy hatalmas földgömb volt…

MEGOSZTÁS

Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki.

HOZZÁSZÓLÁS

Ha nem hagy nyugodni az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan írd meg kérdésed vagy észrevételed kommentbe. Így szerzőnk könnyen tud neked válaszolni.